A Semá olvasásának szabályai (10 pontban)
1. A reggeli Semá olvasásának ideje akkor kezdődik, mikor a tefilin kötelezettség ideje (1. fentebb 10. fej. 2. pont) és tart a napnak első negyedéig, akár hosszú a nap, akár rövid. Nappalnak a hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig tartó időt mondjuk. Különös micvá azt akkor olvasni, mikor a jámborok, (kik szeretik a micvákat), azok iparkodnak a Semá olvasását röviddel a napfölkelte előtt megkezdeni, hogy a Semá szakaszait és brácháit a napfelkeltével fejezzék be és mindjárt utána a tefilát (a Semóné eszrét) mondják. Ki az így cselekvésre be tud rendezkedni, annak a jutalma igen nagy leszen. Mindenesetre óvakodják mindenki a nap negyedénél tovább késni, különösen nyár idején, mikor a nappal nálunk oly hosszú, hogy ez az idő némelykor még hét óra előtt véget ér. Mindamellett adott esetben, az idő elmulasztása után is szabad a Semát olvasni a brácháival együtt a nappal egyharmadának végéig, de a nappal egyharmadának elmúlta után már a bráchákat tilos elmondani, csak a Semát szabad olvasni, azt akár egész nap. (Vannak, akik azt mondják, hogy a bráchákat is szabad elmondani egész nap.)
2. A Semá szakaszait olvashatjuk akár ülve, akár állva. Aki éppen ült, annak nem szabad magát megterhelnie azzal, hogy ezért felálljon, de tilos fekve olvasni. Ha már előbb lefeküdt, az forduljon egészen az oldalára és olvassa úgy. Ha beteg és nehezére esik egészen az oldalára feküdni, hajoljék mégis legalább egy kissé az oldalára.
3. Mielőtt belekezdünk, gondoljunk arra, hogy teljesíteni akarjuk ezzel a Semá olvasásának parancsát, melyet a Szent – áldassék! – parancsolt meg nekünk. És amikor a Smá Jiszráél -t mondjuk, gondoljunk áhítattal annak a jelentésére: „Halljad Izrael, hogy az Örökkévaló, aki a mi Istenünk, az Örökkévaló az egy”, egyetlen és egységes a mennyben és a földön. Az echád szó chet – ch – hangját nyújtsuk meg, hogy ezzel elismerjük a Szentnek – áldassék! – uralmát a mennyben és a földön, a dálet – d – hangját is kissé huzamosabban ejtsük ki, annyi ideig, míg elgondoljuk, hogy a Szent – áldassék! – egyetlen a maga világában és a világnak mind a négy tája fölött uralkodik. Ennél hosszabbra ne nyújtsuk. Vigyázzunk, hogy az echád szót hibásan ne ejtsük azáltal, hogy egyes hangjait kissé hosszasabban hangoztattuk, mert a nép egy része hibásan ejti, vannak kik echáádot mondanak (két á-val) és vannak, kik echáde-nek ejtik a – d – hangzó megnyújtása által – e hangzót mondanak a – d – után). Jobb a hangokat nem nyújtani, mint huzamosabban kiejteni és megrontani. Szokás a Semá Jiszráél -t emelt hangon mondani, hogy az áhítatot ezzel is emeljék – és ezért a jobbkezet is a szemekre teszik. Miután az echád szót kimondtuk, tartsunk kis szünetet és csak azután mondjuk halkan a Báruch Sém kövod málchuto loölám váed mondatot. (Kivéve Jom kipur napján, mikor ezt is hangosan mondják.) Áhítattal gondoljunk e szóknak a jelentésére is.
4. Miután kis szünetet tartottunk, mondjuk el a Veáhávtá szakaszát végig, e szakasz és a Vehájá im sámoá szakasza között, ugyanígy a Vájomer szakasza előtt szüneteljünk ismét egy keveset. A Vájomer szakasz elmondásánál gondoljunk arra, hogy ezzel egyben teljesíteni akarjuk a Tóra parancsát, hogy az Egyptomból való kivonulásról megemlékezzünk minden nap.
5. A Semát nagyon pontos imakönyvből, nagyon szigorú pontossággal kell olvasni, úgy, hogy füleinkkel halljuk, amit szánkkal kiejtünk. Vigyázzunk, hogy ne ejtsünk ki kemény kettőztetett hangzót a lágy helyén, vagy lágyat a kemény (ill. kettőztetett) helyett és tartsunk egy kis szünetet minden helyütt, mely ilyen kis függőleges egyenessel: | van megjelölve. A dicsőítő énekek verseinél is ügyelni kell minderre. A nisbá szónak a (Semá ima II. szakasza végén) ájinját jól hangsúlyozzuk, hogy úgy ne hangozzék, mintha hé-vel a végén mondanánk, ugyanígy pontosan és jól kell kiejteni a tizkru és az uzchártem szavak zájin hangzóját, hogy úgy ne hangozzék mintha szin hangot mondanánk.
6. Aki a Semát olvassa, ne intsen a szemeivel, ne húzza félre ajkait, ne mutogasson az ujjaival, de valamely micvá érdekében a második szakaszában már inthet.
7. Mikor a Semá olvasása előtti bráchában a vöháviénu szót kimondjuk, vegyük a ciciteket a kezünkbe, a Semá olvasása közben tartsuk őket a kezünkben a gyűrűs ujj és a kis ujj között a szívünkkel szemben és mikor a vájomer azaz a cicit szakaszához érünk, fogjuk azokat jobb kezünkbe is, az uröitem szónál tegyük a szemeinkre, majd nézzük meg és csókoljuk meg őket. A szokás az, hogy valahányszor a cicit szót kimondják, megcsókolják és kezükben tartják a vönechmádim láád szavakig, akkor megcsókolják és leengedik a szálakat a kezükből.
8. Az Áni Hásém Elohéchem szavak után mondják azonnal a következő szakasz emet szavát is, hogy a szavak között megszakítás ne legyen, az előimádkozó ismétli és így mondja Hásém Elohéchem emet. Mindenki figyeljen, hogy e három szót az előimádkozó szájából is hallja, mert e három szó egészíti ki a Semá szakaszainak szavait 248-ra, mert a minden csontjával imádkozó ember tagjainak száma is 248. Folytatják az imát a vöjáciv szóval, de nem szabad előtte az emet szót még egyszer mondani. Aki magában egyedül imádkozik, mondja el a Semá olvasása előtt az Él Melech neemán szavakat, hogy e három szóval egészítse ki a Semá szakaszai szavainak számát 248-ra.
9. Ki a Semá olvasmány közben (azaz a Semá Jiszráél és ál háárec szavak közben) kényszerűségből szünetet tartott, vagyis kénytelen volt azt megszakítani, pl. mert ki kellett mennie, vagy mert tisztátalanságot talált a helyiségben, ha annyi ideig szünetelt, amennyi idő alatt az egész Semá olvasmányt el tudta volna mondani, ismételnie kell elejéről a Semá olvasását.
10. Aki már olvasta a Semát, mikor a zsinagógába megy és ott éppen a Semá olvasásánál találja a közösséget, köteles az egész Semát velök olvasni, hogy úgy ne tűnjék, mint aki nem akarja társaival együtt magára fogadni az égi uralom igáját. Jutalmat nyer érte, mint aki a Tórát olvassa. Ugyanez a szabály akkor, ha valaki a zsinagógában van és könyörgő imákat, vagy olyan Írásverseket mond, melyeket közben is meg szabad szakítani (ha olyan imánál tart, melyet közben megszakítania nem szabad, arról már fentebb volt szó) és ha ő még nem olvasta a Semát, olvassa szintén a közösséggel a Semát, de amikor olvassa, gondoljon arra, hogy ezzel még nem szándékozik eleget tenni egyéni kötelességének, hogy azután bráchával együtt mondhassa el újra. Éppen így tegyen más imáknál is, melyeket a közösség mond, pl. a Töhilá löDávid és az Álénu stb. imát, sőt a piutim ünnepi költeményeket is mondja velök és ne vonja ki magát a közösségből.
