A Sehechejánu és a Hátov vehámétiv bráchák szabályai (21 pontban)
1. Megbízható ember szájából hallott jó hírekre, ki a dolgot látta, még inkább, ha az ember maga is látta a dolgot, – ha csak az ő javára szól: a Sehechejánu ha neki is jó, de másoknak is jó, a Hátov vehámétiv áldást mondja. Az első áldás így szól: »Légy áldott Örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki éltetett és fenntartott bennünket és megérette velünk ezt az időt«. A Hátov vehámétiv bráchá így hangzik: »Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki jó és jóttevő« azaz: jó az egyikhez és jót tesz a másikkal is. Ha abban az időben, mikor a dolgot látja, vagy a hírt hallja, az áldást akár testi okból, akár helye miatt, ahol van, elmondania nem lehet, elmondhatja azután is. Ugyanez áll a rossz hír hallatára rendelt === bráchára is.
2. Köteles az ember áldani az Örökkévalót, – áldassék Neve! – az elszenvedett rosszért is, mert azt mondja a Tóra (5Mózes 6:5.): Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel és minden erőddel”, mit bölcseink – á. e. ! – így magyaráztak: »egész szíveddel«: szívednek két hajlamával, a jó ösztönnel és a rossz ösztönnel (vagyis: ha a földi világnak a dolgaival foglalkozik is, teljesítse az Írás szavát (Példabeszédek 3:6.): »minden utadon ismerd meg Őt!” (l. fent. 31. fej.) „és egész lelkeddel”: akkor is, ha a lelkedet veszi; „és minden erőddel”, vagyis az egész vagyonoddal. Egy másik magyarázat szerint Meodechá azt jelenti: minden mértékért, melyet rád mér, akár jól, akár büntetés, adj hálát neki. Milyen áldást mondjon ? Rossz hírek hallatára ezt: »Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ királya, az igazság bírája«. Ha több hírt is kapott egyszerre, akár jókat, akár rosszakat, elég egy bráchá valamennyire. Tartozik az ember a rosszért is oly teljes tudattal, meggyőződéssel és oly ájtatos lélekkel mondani az áldást, mint a jóra mondja, így mondja az Írás (Zsoltárok 101:1.): »Szeretetről, ítéletről hadd dalolok néked, Örökkévaló, hadd énekelek« a szeretetért is dalolok, az ítéletért is énekelek. Mert azoknak, kik az Örökkévalót – áldassék Neve! – szolgálják, a rossz is öröm, a baj is jó, mert szeretettel fogadják, mit az Örökkévaló – áldassék Neve! – hűségében nekik rendelt, mert minden csak bűneinek az engesztelése – így eshetik meg, hogy a rossznak szívesen fogadása is Istenszolgálat és ez a szolgálat neki öröm.
3. Ha jó érte, vagy jó hírt hallott, – bár úgy látszik, hogy ez a jó még bajt is hozhat rája, pl. kincset talált, de ha a király hatósága megtudja, elveheti ezért mindenét, amije van, – (a talált dolgok visszaadásáról 1. lej. 187. fej.), mégis mondja el a Hátov vehámétiv áldást. Ugyanígy, ha baj érte vagy rossz hírt hallott, habár úgy látszik, ez a baj neki még jót is okozhat, pl. árvíz öntötte el a földjét és ártott a termésnek, – de mikor az árvíz elmúlt, javára volt, hogy az megáztatta a földjét, mégis el kell rá mondani a Dáján háemet bráchát, mert nem arra mondunk áldást, ami lesz, hanem arra, ami most van.
4. Szokjék hozzá az ember, hogy mindig ezt mondja: amit Isten tesz, javunkra teszi.
5. Ha felesége fiút szült, mondja a Hátov vehámétiv bráchát, az anya is ezt az áldást mondja. Ha az anya szülés által életét veszíti, a fiú születése hírére csak a Sehechejánu áldást mondja, mert a fiú születése, csak neki jótett és nem másnak. Így ha az apa halt el a fiú születése előtt, az anya szintén csak a Sehechejánu áldást mondja.
6. Akinek meghalt az atyja, vagy más rokona, avagy ha nem is rokona, de egy jámbor ember, még inkább ha tudós volt, kinek elvesztését gyászolja, mondja ezt az áldást: »Légy áldott Örökkévaló, Istenünk, a világ Királya, az igazság Bírája«. Más ember fölött, akit nem gyászol annyira, csak ezt mondja: Áldott legyen az igazság Bírája, (vagyis Isten nevének és uralmának említése nélkül). Az atyja után rámaradt örökségre a Sehechejánu áldást kell mondania, de ha több fivére van, kiknek részük van az örökségben, akkor a Sehehchejánu helyett a Hátov vehámétiv bráchát mondja.
7. Aki épített vagy vett egy házat, vagy értékes tárgyakat vagy ruhákat szerzett, habár már előbb is voltak ilyenek a birtokában, de ezek a dolgok még soha az ő birtokában nem voltak, (vagyis kizárja azt az esetet, mikor ő adta el és vissza vásárolta) és öröme telik bennök, a Sehechejánu áldást kell elmondani rájuk. A bráchát a vétel idején vagy az építés befejezésekor kell elmondani, ha most még nem is használja őket, mert a bráchá csak szívének arra az örömére vonatkozik, hogy örvend megszerzésükön.
8. Mikor az új ruhát felölti a Málbis árumim »Áldott . . . ki felöltözteti a mezíteleneket« áldást mondja, habár reggel (az áldásmondások között) ezt a bráchát, már elmondotta, ismételnie kell, mikor az új ruhát felölti, de ha reggel veszi föl, mentesül ez újabb bráchá kötelezettsége alól. Vannak, kik mondják, hogy annak, ki új kalapot vesz a fejére, ezt az áldást kell mondania: »Áldott . . . ki Izráelt dicsőséggel koronázza«, és ki új övvel övezi magát, ezt mondja: »Áldott . . . ki Izráelt hatalommal övezi«. Mások vitatják ezt. Azért jobb, ha ezeket reggel veszi fel először, amikor is a reggeli áldásmondások között ezeket is elmondja, legyen szándékában akkor mentesülni az ismétlésüktől. Ha a micváparancs teljesítésére új tálitot (imaköpenyt) vett, azután, hogy a cicittel (a szemlélő szálakkal) felszerelte, mondja el a Sehechejánu áldást. Ha nem mondta el akkor, mikor legelőször magára veti, mondja el a tálit felvételére rendelt Lehitátéf bácicit bráchá elmondása után.
9. Ha oly tárgyakat vett, melyeket nem csak ő, hanem a háza népe is használ, a Hátov vehámétiv áldást kell mondania rájuk.
10. Ha ajándékba kapja, mondja rá a Hátov vehámétiv bráchát, mert az jó neki is, meg annak is, aki adta. Mert ha szegény, aki kapta, örül az is, aki adta, hogy Ő, kinek áldassék Neve! érdemesítette és képesítette az adomány jótettére; ha pedig gazdag ember, aki kapta, azért örül, aki adta, hogy ez ajándékot fogad el tőle.
11. Ha új szent könyveket szerzett, ne mondja el rájuk a Sehechejánu bráchát, mert a micváparancs nem azért adatott, hogy az embernek abból élvezete, haszna legyen.
12. A kevésbé becsült új dolgokra, pl. ingre, cipőre, harisnyára nem kell bráchát mondani akkor sem, ha szegény és öröme telik bennök. Ha gazdag ember vesz oly új tárgyakat, melyek csak egy kevésbé módos embernek megörvendeztetésére volnának alkalmasak, de éppen gazdagsága miatt nem annyira becsültek nála és nem is örvend nekik, ne mondjon rájuk bráchát.
13. Annak, aki új ruhát öltött, azt szokták mondani: »használd és újítsd meg!«, de cipőkre, vagy más ruhákra, melyek bőrből készültek, ha tisztátalan marhák vagy vadak bőréből is, avagy a bőr a ruha alá volt is varrva, nem mondják a Tevále utechádés kívánságot, mert ha ilyen ruhát újít meg, előbb valamely élő állatot kell miatta leölni, az Írás pedig azt mondja (Zsoltárok 145:9.): »Könyörülete minden alkotásán«.
14. Oly gyümölcsre, melyből évről-évre újabb van, amikor a legelső alkalommal az esztendőben eszik az új gyümölcsből, mondja el rá Sehechejánu áldást éspedig előbb mondja ezt a Sehechejánu bráchát és azután a gyümölcsre rendelt áldást. Ha elfeledte és előbb mondta a gyümölcsre az áldást, elmondhatja azután is a Sehechejánu bráchát, ez nem vehető megszakításnak. Ha nem mondotta a Sehechejánu áldást akkor, mikor az évben először evett a gyümölcsből, abban az évben többé nem mondhatja el. Ha több fajta új gyümölcs van előtte, elég egy Sehechejánu bráchá valamennyire. Két fajta azonban, bár kissé hasonlók, mint a cseresznye és a meggy, és ha nem is a nevük, hanem az ízük különbözteti meg őket, pl. a fehér és fekete fügéket, ha az egyikre már elmondotta a Sehechejánu és azután más alkalommal eléje jut a másik fajta, arra is el kell a Sehechejánu áldást mondania, mert két különböző öröm.
15. Ha szőlőre mondotta már a Sehechejánu bráchát, némelyek szerint nem kell már az új borra is ezt az áldást mondania, mert ez egy öröm, a bor is szőlőből lesz, mások szerint mégis kell a Sehechejánu bráchát mondania az új borra is, mert nagyobb az öröme benne, mint a szőlőben. Miért is jobb, ha a szőlőre mondja a Sehechejánu áldást és mikor az új bort issza, mondja először más új dologra a Sehechejánu bráchát, hogy a bort is mentesítse attól. De ha előbb mondta a Sehechejánu bráchát a borra, mindenki azt vallja, hogy a szőlőre már nem kell elmondania. Mindez csak arra az esetre áll, ha a bor, amit iszik, tulajdonképpen még must, mert akkor felismerhető, hogy új bor; ha azonban csak akkor issza, mikor már bor, ha nem is mondott még Sehechejánu bráchát a szőlőre, még se mondjon a borra, mert már fel nem ismerhető, új bor-e, vagy régi.
16. Éretlen szőlőre nem mondanak Sehechejánu áldást, csak ha már megértek a bogyók a fürtön; aminthogy más gyümölcsre is csak akkor kell ezt a bráchát mondani, ha már érett.
17. Zöldségekre és a répaneműekre nem szokás Sehechejánu áldást mondani, mert sokáig eltartanak azáltal, hogy a földbe vagy a homokba rejtik, kaphatók is mindig, nagy öröme sincs annyira az embernek bennök.
18. Nem mondanak Sehechejánu áldást az illatra, mert az illatot a lélek élvezi és a lélek örök.
19. Az embernek majdan számot kell adnia arról, amit a szemei láttak és nem evett. Rabbi Eleázár aprópénzben takarított meg magának annyit, hogy egyszer egy évben mindenből vett és evett. (A jeruzsálemi Talmud Kidusin trakt. végén.)
20. Ki felebarátját harminc nap óta nem látta (1. a köv. fej. 12. pontját), ha kedves neki nagyon, még inkább, ha nagyobb ember nála, pl. az atyja, vagy mestere és örvend a látásán, örömére mondja el a Sehechejánu bráchát, ha időközben kapott is tőle levelet. Ha már elmúlt 12 hónapja annak, hogy nem látta, ezt az áldást mondja: »Légy áldott, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki életre kelti a halottakat«, mert szívében elfeledte, miként a halottakat elfeledik 12 hónap után, ahogy a zsoltáros mondja (31:13.): »Feledve vagyok, mint a halott a szívből, olyan lettem, mint pusztuló edény«, mint az edényről, aki elvesztette és 12 hónapig nem találta, lemond már végképpen, úgy a halott is kivész (12 hónap után) a szívből, – ezért a Sehechejánu bráchát nem mondja. De ha időközben kapott tőle levelet, vagy közben hallott hírt hogylétéről, nem a Mechájé hámétim, hanem a Sehechejánu áldást mondja. Nincs e tekintetben különbség férfi és nő között, akár ha a férfi nem látja a nejét vagy anyját, vagy nővérét, vagy leányát, akár a nő nem látja a férjét, vagy atyját, vagy fivérét, vagy a fiát, – így kell bráchát mondaniok.
21. Ki a barátját soha életében még nem látta, csak az egymással váltott levelek által váltak barátokká, nem kell áldást mondania, ha meglátja, mert ha még soha nem látták egymást színről-színre, – szeretetük nem oly nagy, hogy a látása örömöt okozzon neki.
(A Hátov vehámétiv brácháját a bor változatára l. a 49. fejezetben.)
