1. A gyászhétbe eső sabboszon csak rejtett gyászt tartanak, azaz tilos a házastársi érintkezés és a fürdés, de a nyilvános gyászra vonatkozó szabályokat nem tartják, ezért a === === (zsoltárének a sabbosz napjára) jelmondása előtt leveti cipőit, székre is ülhet, felválthatja mással megszaggatott ruháját (mint fent 195. fej. 6. p.). A Tóra tanulása rejtett gyász tilalma, de a Tóra hetiszakasz verseinek héber szövegükben kétszer és Onkelosz arameus fordításában egyszer való ismétlése meg van engedve, mert hogy köteles a közönséggel újból egészen megismételni, tehát csak annyiba veendő nála, mintha a Smá szakaszt vagy hasonlót olvasná a nap imarendjéből.
2. Ha a gyászolót felhívták a Tóra felolvasásához, fel kell mennie, mert ha vonakodnék, már nyilvánossá tenné a gyászát. Rábbénu Tám mesterünket minden sabbosz napján harmadiknak hívták fel a Tórához, mikor gyászba esett az előimádkozó nem hívta fel a Tórához, erre magától ment fel és azt mondta: mivelhogy fel szokták hívni harmadiknak minden sabboszon, aki látja, hogy ma nem megy fel, megtudná, hogy ez gyásza miatt történt és ezzel a nyilvánosságban gyászolna. Ugyanígy van, ha a kohen esett gyászba és nincs más kohen jelen a zsinagógában, fel kell őt hívni, de sokkal jobb, ha a Tóra kivétele előtt kimegy a zsinagógából szintúgy, ha a zsidónak éppen körülmetélendő fia van és az a szokás, hogy ilyenkor köteles felmenni a Tóra felolvasásához, hívják fel, mert ha nem hívnák fel, a nyilvánosság előtt gyászolna, sokkal jobb tehát, ha a Tóra felolvasásához nem is jő a zsinagógába. (Ha asszonyt ért gyászában annak az ideje, hogy azon a sabboszon a zsinagógába kell mennie l. fentebb 211. fej. 11. p.)
3. Ha azt érte gyász, akit a közösség alkalmazott arra, hogy a Tórát a zsinagógában felolvassa, ne menjen a gyász hetébe eső sabboszon ebbe a zsinagógába (ehhez az istentisztelethez), mert ha ott volna, kétséges, hogy ő olvassa-e fel a Tórát vagy nem?
4. A sabbosz beszámít a gyászhét napjába, még ha közeli hírt hallott is sabbosz napján, amikor tehát még meg sem kezdi gyászát, mégis beszámít neki és a sabbosz kimenetele után szakítja meg ruháját.
5. Ki zarándokünnep folyamán temeti el halottját, vagy hallja közeli hírét, – akár főünnepen, akár félünnepen – a gyász kötelessége csak az ünnep után esedékes rá (áninuszgyászát e napokon l. 196. fej.). Mire áll ez? Csak a gyásznak a nyilvánosság előtt nyilvánított dolgaira áll, de a rejtett gyászt ünnepen is meg kell tartania. Ne váltsa fel öltönyét a hétköznapival, mert ezzel nyilvánossá tenné gyászát. (Bár más gyászoló válthat öltönyt ünnepen, de ez mivel a gyászolást még meg sem kezdte, ne váltsa fel mással ünnepen.) Ki félünnepen is fel szokta venni a tfillint (imaszíjakat) vegye fel most is, még a temetés után az első napon is.
6. Az ünnep kimenetele után kezdi meg a gyászhetet, és az ünnep utolsó napja beleszámít a gyászhét egy napjának, tehát már csak hat napot számol utána. Még a ros-hásáná (újév) második napja is beszámítható.
7. Habár ünnepen és félünnepen nincs gyász és még a harmincnapos gyász szabályai sem lépnek érvénybe rajtuk, és mosott, vasalt fehérneműt is felvehet, mindamellett azért, mert nyiratkoznia rajtuk az ünnep miatt tilos (l. fentebb 104. fej. 11. p.), mégis beszámíthatja őket a harminc napba, vagyis a harminc napot a temetés napjától számíthatja. (A smini áceresz, a szukkosz záróünnepe, habár önálló ünnepnap, mivel a gyászolást még nem kezdte meg, még sem szünteti meg a gyászt és a harminc napban is csak egy napnak számít be.)
8. A fiatal férj (vőlegény), ki az ünnep előtt tette nejévé a feleségét és az ünnep lakodalma hetében érte, az ünnep folyamán pedig közeli rokona halt meg, nem számíthatja be lakodalma hét napját a harminc napba (és l. fentebb a 213. fej. végét).
9. Habár ünnepen nincsen gyászolás, vigasztalásával mégis foglalkozhatnak (ez nem tekinthető az ő gyászolásának, mert hiszen a gyászoló mit sem tesz). Az ünnep után azonban, mikor a temetés után számított hét nap elmúlt, habár gyásza hét napja nem telt még el, munkáját elvégezhetik mások a maguk lakásán és szolgái is dolgozhatnak neki rejtve az ő házában. Annyi napon, amennyin vigasztalására jöttek az ünnep folyamán, nem kell őt vigasztalni sem a gyászolás hetében, de látogatni menjenek. ( A purimon való gyászolást l. fentebb 141. fej. 20. p. és 142. fej. 7. p.)
A sabboszon és ünnepnapon való gyászolásnak szabályai (9 pontban)
