A sabboszhatár eruvjának szabályai (18 pontban)
1. Sabbosz és ünnepnapon tilos arról a helyről, ahol ünnepelt, távolabbra menni a sabboszhatárnál, ami kétezer rőf. Az ember helye 4 rőfnek számít, vagyis, ha estalkonyatkor a mezőn volt, de ha a városban ünnepelt, az egész város a helyének számít. A város kerülete is a városhoz számít. Meddig terjed a város kerülete? 70 és 2/3 rőf a városhoz tartozik, ha nincs is rajta épület. Ezt nevezik a város környékének és ahol ez végződik, ott kezdik mérni a sabboszhatárt.
2. A fallal körülvett város bármilyen nagy, miként a környéke is egészen a sabboszhatárig bejárható. Ugyanígy a fallal körül nem vett városban, melynek házai egymáshoz közel állanak, ha az egyes házak közt több nincs 70 2/3 rőfnél, ezek összekötötteknek, a városhoz tartozóknak tekinthetők, akárhány napig is tart, amíg gyalog végigjár rajtuk. Az utolsó ház végétől mérik a város kerületét és annak a végétől a sabboszhatárát.
3. Kerületet csak városhoz, faluhoz számítanak, egyes, magános háznak nincs kerülete, hanem mindjárt a ház külső falától kezdik mérni a sabboszhatárt.
4. Ha két város van egymás mellett, mindegyikhez hozzászámítják a kerületét, ha a kettő egymástól való távolsága nem teszi ki két kerület mértékét, a kettő egy városnak számít.
5. A sabboszhatár mérése tekintetében több oly dolog van, mely annak megkönnyítését teszi lehetővé, ezért csak abban tapasztalt emberrel végezhessék.
6. Akinek sabbosz vagy ünnepnapon a megengedett határon túl kell mennie, már a sabboszt, illetve ünnepet megelőző napban kell az eruv techumin szertartás eledelét a sabboszhatárnál letennie és pedig a sabboszhatáron belül, ahol anélkül is szabad volna még járnia (l. Magen Abraham 408. fej. I . alp.). Az a hely, ahol az eruveledelt elhelyezte, olybá számít neki, mintha ott laknék, azért onnan 2000 rőf járható útja van bármily irányban. Magától érthető, hogy annyi utat, amennyit abban az irányban nyer, ahol az eruvot letette és ahonnan kiindulni akart, ugyanannyit veszít a másik irányban. Pl. ha az eruvot a keleti határ 2000 rőfje végén tette le, tilos már nyugat felé bármennyit is járnia, mert a lakásától már amúgy is a sabboszhatárnyira távozott.
7. Miként végzik ezt az eruvszertartást? Vesz két étkezésnek megfelelő nagyságú kenyeret, (hogy mennyi ez, 1. fentebb a 94. fej. 8. pontjában), vagy hozzávalót, pl. hagymát, retket stb., mely a kenyérrel együtt kiteszi a kétszeri étkezés eledelének mértékét, a són és a vízen kívül, mellyel az eruvszertartást végezni nem lehet, és elviszi oda, ahol az eruveledelt elhelyezni akarja és ezt a bróchót (áldást) mondja: »Áldva légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszentelt bennünket a parancsolataival és meghagyta nekünk az eruv parancsát.« Azután azt mondja: »Ezen eruv által legyen szabad nékem erről a helyről bármely irányban 2000 rőfnyire mennem.« Mire azután haza mehet. Tehet egy eruvot több sabboszra is, csak olyan őrizett helyre tegye, hogy onnan el ne vesszen és meg ne romoljon.
8. El lehet küldeni az eruvval egy megbízottat is, hogy tegye helyette a helyére. Akkor a küldött mondja előbb az áldást, azután ezt a kijelentést: »Ezen eruv által legyen szabad N. N.-nek« stb. A megbízottnak nagykorúnak és értelemmel bírónak kell lennie. Kiskorú által tehát ne küldjék. Ha a küldött nem is tért vissza a küldőjéhez, ez támaszkodhatik rája, mert elfogadott elv, hogy a megbízott elvégezte küldetését.
9. Akárhány ember részére is lehet egy eruvot tenni, ha az eruvban minden egyes ember részére megvan az eledel mértéke, továbbá kell, hogy ahhoz való jogukat, mint az udvarokat összekötő eruvé chacenotnál egy más ember által juttassa birtokukba (1. 94. fej. 6. és 7. p.). A sabboszhatár eruvja csak azok számára érvényes, akiknek beleegyezésével azt elhelyezték. Ha az, aki elhelyezi, mindnyájuk megbízottja, ezt mondja: Ezen eruv által legyen szabad ennek meg ennek stb. Ha a maga számára is teszi le, azt mondja: Ezen eruv által legyen szabad nékem és ennek meg ennek stb.
10. Az eruveledelnek olyan helyen kell feküdnie, ahol estalkonyatkor tórabeli tilalom megszegése nélkül ehetik meg. Ezért, ha egy gödörbe tette és befedte porral, már nem eruv, ha meg kővel fedte be, érvényes; ha fára tette és a fa erős, – érvényes az eruv, ha gyenge fára vagy nádra tette, nem eruv.
11. Ha az eruveledelt a városban helyezte el, akkor az egész város eruva helyének számít és bejárhatja a várost, bármilyen nagy és a városon kívül annak a kerületét és sabboszhatárát is, mert úgy vehető, mintha ott laknék.
12. Ha a sabboszhatáron belül fallal körülvett, vagy eruvsorompókkal bíró város van, nem mérendő fel és csak négy rőfnek számít a sabboszhatár mértékében. De csakis akkor, ha a sabboszhatár a városon túl, azonkívül esik, pl. ha a város az eruv helyétől 500 rőfnyire van, a város hossza pedig ezer rőf, akkor az egész várost csak négy rőfnek tudják be és a városon túl még ezernégyszáz-kilencvenhat rőf a járható útja, és nincs különbség, (ha a város) akár az eruv előtti, akár az eruv utáni útvonalba esik. De ha a sabboszhatárvonal a város közepén ér véget, tilos azontúl többet menni, mert az már a határvonalon kívül esik, mert ily esetben már nem négy rőfnek számítódik be néki a városnak a hossza.
13. Ugyanez a szabály, ha az eruvot a városon kívül kétezer rőföt megközelítő távolságban helyezte el, ha azután visszatér a városába, az eruv helyétől a város elejéig véget ér a 2000 rőf még a háza előtt úgy, hogy nem is szabad a házába betérnie. (Ez a legtöbb törvényt szabályozó mesternek véleménye. Ez is a helyes, 1. Elija rabba).
14. A határeruvot csakis valamely micvakötelesség érdekében szabad elhelyezni, pl. hogy minjannal (tíz emberrel) nyilvános istentiszteleten vegyen részt, hogy mesterét fogadja, vagy útról jövő felebarátját fogadja, hogy valamely micvakötelesség örömlakomájára menjen, hogy a közösség ügyében tárgyaljon, vagy hogy ő jő útról és a sabboszra haza akar jutni stb.
15. A határeruvot nem szabad sem sabbosz, sem ünnep napján elhelyezni, ezért, ha ünnep van erev sabbosz (péntek) napján és sabbosz napján akarja az utat megtenni, az eruvot már az ünnepet megelőző napon kell elhelyeznie. Ugyanígy, ha az ünnep vasárnapra esik és ő az ünnepen akar elmenni, az eruvot már pénteken kell helyére tennie. (Annak a szabályát, ki »gyalog teszi le az eruvot«, – vagyis már pénteken elmegy az eruvhatárig, és ott meghál – l. a Sulchan Aruch 409. fej. 7. pontjában. Ki a sabboszhoz közeli ünnepen, vagy a számkivetettség kétnapos ünnepein az egyik napra az egyik irányban, a másik napra a másik irányban akar eruvot elhelyezni, l. a 416. fejezetben.)
16. Az ember ingósága és állatjószága olyan, mint az ember lába, ahova neki nem szabad menni, oda természetesen a dolgait sem viheti, ha másnak adta kölcsön, bérbe vagy őrizetre azokat, annak a lábát követik, akinél az ingóságok és állatok vannak, ha ez nem is zsidó, nála szerezték meg sabbosz napján való nyugalmuk helyét, sőt mi több, a zsidóra nézve még a nemzsidó jószága is megszerezte sabboszhelyét ott, ahol estalkonyat idején volt.
17. Ha nemzsidó hoz oly gyümölcsöt, melynél nem kell tartani attól, hogy aznap szedték (szintúgy minden dolognál, melynél nem kell tartani attól, hogy aznap végeztek munkát vele), a sabboszhatár áthágásának tilalma teszi kérdésessé annak élvezését. Ha a nemzsidó magának vagy nemzsidónak hozta, a zsidónak meg szabad azt ott azonnal ennie, de tilos azt a maga négy rőfjén túl vinni, csak a házába vigye, de ha városában sabboszsorompók vannak, viheti az egész városban, mert minden hely, hol zsidónak hordani szabad, olyannak számít, mint ha az ő négy rőfje volna. De ha a nemzsidó a gyümölcsöt zsidó részére hozta, tilos marad neki és egész házanépének egész estig, sőt azontúl is annyi ideig, amennyi idő alatt ők azt maguk behozhatták volna. A maga négy rőfjében azonban viheti olyan helyen, hol különben is vinnie szabad. Ha kétséges, hogy a sabboszhatáron túlról hozták-e be, szintén tilos, kivéve, ha inkább van ok feltenni, hogy nem a sabboszhatáron túlról hozták be.
18. Elfogadott álláspontunk, hogy tíz arasznál magasabb légkörben nincs sabboszhatár. Ezért, ki erev sabbosz (péntek) napján még a sabbosz beállta előtt jött a hajóra, a hajó pedig akármily nagy távolságra ment is már, mindamellett, ha a hajó sabbosz napján ér a kikötőbe és ő kiszáll, onnan számítva kétszáz rőf járható útja van, akármely irányban, mert feltehető, hogy a hajó járásában általában magasabban járt a földnél tíz arasznál, tehát nem szerzett nyugalmi helyet mindaddig, illetve azon helyig, amikor és ahol a szárazföldre lépett. De ha sabbosz napján szállott ki a hajóról a partra és onnan vissza is tért a hajóra, mivelhogy sabbosz napján szárazföldön volt, ott szerezte meg sabbosz nyugalma helyét, és ha a hajó azután annak sabboszhatárán túlment, akkor neki már csak négy rőf jártányi útja van, a sabboszhatárán túlmenőnek szabálya szerint. Ugyanez az eset, ha a hajó sabbosz napján oly sekély helyen járt, hogy tíz arasznyi magasságban sem volt a földtől, akkor azon a helyen volt az ő sabbosz nyugalmi helye. Ha kétsége lehet, hogy valóban volt-e ilyen helyen, vagy nem, könnyebbítésére kell döntenünk.
