A sabbosz kimenetele maariv (esti) imájának és a havdalának szabályai (15 pontban)
1. Az esti imával késni szoktak és az azt bevezető === és === imát énekelve huzamosan mondják, hogy a szent napot még megtoldják a hétköznap egy részével (a szentséget a szentségtelennel). A maariv (ima) tefillájába az === imát toldják. Ha elfeledte ezt mondani, de észrevette, mielőtt még a bróchóban Isten nevét kimondotta, mondja el mindjárt és folytassa imáját a === stb. szavakkal. De ha csak akkor vette észre, amikor a szakasz áldásmondásában Isten nevét már kimondotta, fejezze be az === áldásmondatot és ne ismételje meg, mert később amúgy is mond havdala áldást a serleg borra, de akkor vigyázzon, hogy ne végezzen semmiféle munkát és ne élvezzen semmi ételt, se italt, míg a havdala bróchót el nem mondotta. Ha mégis végzett munkát, vagy megízlelt valamit a havdala előtt, a maariv tefílláját újra el kell mondania. (Arról az esetről, ha nincsen bora a havdalához és az === imát is elfeledte mondani, már más szabályok intézkednek.)
2. Az esti Semoné eszré után félkaddist mondanak, ezt pedig a === követi, mert az áldás zsoltára, ezekkel a szavakkal áldotta meg Mózes Izraelt, mikor a szent hajlék munkáját befejezték. Állva kell mondani, a zsoltár utolsó versét === stb. pedig meg szokták ismételni. Azután az === és benne a csendes === rendjét mondják, amely a === zsoltárhoz kapcsolódik, mert a szent hajlék által lakozott az isteni fenség Izraelben, ezt jelenti az ima verse: Te szent ott trónolsz Izrael dicsőítő énekei között. Ha a következő hét valamely napjára ünnep esik, akár ha erev sabboszra (péntekre) is, nem mondják a === és === imákat, mert hogy a === -ban azt mondja: »és erősítsd meg kezeink munkáját«, kell, hogy mind a hat nap alkalmas legyen munka végzésére. És mert a === imát nem mondjuk, elhagyjuk a === imát is, mert együvé tartoznak. A === és === után teljes kaddist mondanak és azután mondják a === és === imákat. Mindez késleltető ima, amellyel a maariv (esti) imát a sabbosz kimenetelekor megtoldják azért, hogy Izráel imarendje befejezésével késlekedjék és megnyújtsa a gonoszoknak azt az időt, míg vissza nem kell térniök a gehinnomba, mert várnak rájuk addig, míg az utolsó gyülekezet Izráelben is befejezi imarendjét.
3. Miként parancskötelesség a sabboszt beköszöntekor egy serleg borral megszentelni, úgy kötelesség azt kimenetelekor is egy serleg borral, illetve a havdala szertartással megszentelni, amikor azonkívül még fűszer illatára és gyertyák fényére is áldást mondanak. A nők is kötelesek a havdalára, azért hallgassák meg figyelemmel a havdala bróchóját. Olyan helységben, hol nem kapni bort, mondhatnak havdalát árpasörre, mézsörre, vagy más italra, ami a vidék borának számít (l. fentebb 45. fej. 1. p.-t), a vizet kivéve.
4. Mihelyst az estalkonyat beállott, tilos havdala előtt bármit enni vagy inni, kivéve vizet. Akinek azonban a harmadik lakomája tovább tart, annak szabad késő éjjelig is, mert megengedett időben kezdette el az étkezést. Szabad innia az étkezés után mondandó ima serlegborából is, mert az is még a lakomához tartozik. De csak akkor, ha az asztali imát mindig serleg borral mondja, de aki néha bor nélkül mondja, (mert azok véleményére támaszkodik, akik szerint az asztali imához nem kötelező a bor) annak tilos havdala előtt az étkezés után mondott ima serlegborából inni.
5. Munkát sem szabad végezni havdala előtt. A nők, akiknek már havdala előtt kell gyertyát (lámpát) gyújtaniok, mondják el előbb a havdala áldását: »Áldott legyen, aki különbséget tesz a szent és nem szent között, a világosság és a sötétség között, Izrael és a népek között, a hetedik nap és a munka hat napja között, áldva legyen ki megkülönbözteti a szentségest a szentségtelentől.« Ha a következő hét első napjára (másnapra) jomtov (ünnepnap) esik, az áldást így fejezik be: »aki megkülönbözteti a szentségest a szentségestől.«
6. Aki a sabbosz kimenetele alkalmával késlekedik a maariv imával, vagy étkezését húzza az éjszakába, az mondhatja akár zsidónak is, aki már imádkozott és imájában már havdalat mondott, hogy végezzen a részére valamily munkát és annak munkájából szabad élveznie és ennie, habár ő maga az étkezés utáni imában még a sabbosz napját említi.
7. Mikor a havdalához serlegét megtölti, töltse meg színültén is túlnan, hogy egy kevés lefolyjék a serlegből és ezt az áldás jelzésére. Vegye a serleget a jobbik és az illatos fűszert a bal kezébe és tartsa míg a borra a === áldást el nem mondta, azután a serleget tegye a balkezébe, az illatos fűszert a jobb kezébe és mondja rá a === áldást, utána mondjon bróchót a gyertyák fényére, azután vegye a serleget újra a jobb kezébe és mondja el a havdala === bróchóját. Ennek befejezése után üljön le és igya ki maga a serleg nagyobb részét, azt a kevés bort pedig, ami benne marad, öntse rá a gyertyára és oltsa el vele, nedvesítse meg vele a szemeit a micva szeretete jeléül. A nők nem szoktak inni a havdala serlegéből.
8. Az illatszerbe szoktak némi pézsmát (mosuszt) tenni, mert annak illatára mindenki véleménye szerint a === áldást mondják. Vegyenek bele mirtuslevelet is, merthogy egyszer már teljesítettek vele egy micvát, (lulovot) szolgáljon más micva végzésére is.
9. A gyertyára nézve micva. hogy több szál viaszkgyertyát fonjanak egybe, hogy fáklya fénye legyen. Ha az nincs, mondja az imát két más gyertyára, melynek lángja oly közel legyen egymáshoz, hogy fáklya fénynek tűnjék. Szokás, hogy a === áldás után az ember megnézi a körmeit és pedig a jobb kezének körmeit nézze. A jobb tenyeret is meg szokták tekinteni, fogja tehát a tenyerében a négy ujját a hüvelykujja fölé marokra, így egyszerre láthatja a körmeit és a tenyerét, azután nyújtsa ki az ujjait és nézzen a körme hátsó részére.
10. Világtalan ember ne mondjon áldást a gyertyafényre és akinek nincsen jó szaglása, ne mondjon áldást az illatos fűszerre.
11. Ha a borra már elmondta az áldást és az illatos fűszert veszi a kezébe és az a szándéka, hogy arra mond áldást, de megbotlott a nyelve és === áldást mondta, ha még szólása közben, vagyis e három szó === kimondása idejéig észrevette, és utána rögtön a === szavakkal fejezte be, akkor érvényes a bróchója az illatos fűszer élvezetére és mondjon utána áldást a fényre. De ha tévedésből tényleg fényre akart áldást mondani, bróchója érvényes a fényre és mondjon utána áldást az illatos fűszerre.
12. Micvaérdem a sabbosz kimenetele alkalmával valamivel több gyertyát gyújtani és énekeket dalolni, hogy tiszteletadással kísérjék a sabboszt távoztakor, miként a királyt szokták, ha távozik, kikísérni a városból. Megemlítik Elijahu profétát és imádkoznak, hogy jöjjön és hozza nékünk hírét a megváltásnak, mert Elijahu nem jő erev sabbosz (péntek) napján, hogy meg ne zavarja Izráelt a sabbosz szükségletének elkészítésében és sabbosz napján sem imádkoznak azért, hogy (sabboszkor) jöjjön, mert kétséges előttünk, nem tilos-e a sabbosz határátlépése a tíz arasznál magasabb területen is, mely esetben nem jöhet sabbosz napján, azért mihelyst elmúlt a sabbosz és már jöhet, imádkozunk, hogy jöjjön és hirdessen jót nekünk. A midrás szerint Élijáhu minden sabbosz távoztával bemegy az Édenkertjébe, leül az élet fája alá és feljegyzi azoknak érdemeit Izraelben, akik a sabboszt megtartják. Ezért emlékezzenek meg ekkor róla jóra.
13. Aki tudja, tartsa meg a sabbosz királynő távozásának kísérő lakomáját kenyérrel és meleg étellel, a sabbosz kísérése tiszteletére terítse és rendezze meg szépen asztalát. Aki nem teheti, hogy kenyeret egyék, az egyék legalább süteményt vagy gyümölcsöt.
14. Ki a havdala szertartást már elvégezte, elmondhatja újból gyermekeinek, – kik a kötelességteljesítés nevelésére már megérettek, – még inkább felnőtt részére. Ki mások részére mondja a havdalát, az szagolja meg az illatos fűszert, miután a === áldást elmondotta, hogy a bróchót hiába ne mondja, (mert a === áldását a havdalában csak az ember élvezetére rendelték el). Olyan ember, ki a havdalát már megtartotta, ne mondja el külön nők számára (mert vannak, kik azt mondják, hogy a nők mentesek ennek kötelezettsége alól).
15. Aki feledékenységből, vagy kényszerűségből avagy szándékosan nem végezte a havdalát a sabbosz kimenete alkalmával, az a következő hét kedd napjának végéig elvégezheti, de akkor már ne mondjon áldást se az illatos fűszerre, se a gyertya fényre, csak a === és a === áldásokat mondja el. A követő hét harmadik (kedd) napjának elmúltával már nem végezheti el többé az elmulasztott havdalát, mert a hét első három napját még az elmúlt sabboszutáni napoknak nevezik, tehát még a sabbosz kimeneteléhez tartozók, de a hét utolsó három napját a következő sabbosz előtti napoknak nevezik és az elmúlt sabbosszal nincs már semmi kapcsolatuk.
