A ruha megszakításának szabályai (14 pontban)
1. Kinek olyan halottja van, kit meg kell gyászolnia (l. lejjebb 203. fej.), az köteles ruháit is beszakítani. A behasítást állva kell végeznie, mint írva van (2Sámuel 13:31.): és felkelt a király, és behasította a ruháit. Ha a beszakítást ülve végezte, nem tett eleget a kötelességének, és állva újból be kell hasítania ruháit. A behasítást már eleve akkor kell végezni, mielőtt a halott arcát a sírban elfedik, amíg égő a fájdalma.
2. Olyan halottakért, akikért gyászolásra köteles, ruháit elől a nyakszegélynél kell behasítania és pedig a szélétől lefelé, és nem a ruha szélességében, és ott kell beszakítania, ahol a ruha azelőtt teljes volt, nem pedig a varratánál.
3. A szülők halála után köteles beszakítás, és más rokonok után köteles beszakítás között több különbség is van. Minden más halottért egy arasznyira szakítják be a legfelsőbb ruhát és ez elég, nem szabad jobban beszakítania a (5Mózes 20:19.): ne ronts tilalma miatt. Apa, anya után azonban minden ruhát meg kell szakítani, míg szíve fölé ér (és l. fent 10. fej. 3. p., hogy a szív a felső kar kimagasló húsával szemben van), kivéve az ingét, amelyet nem hasít meg. Szintúgy ezt a ruhát, amelyet csak időnként vesz fel a többi ruha fölé, és mely nélkül gyakran jár ki az utcára is (felöltő, télikabát) szintén nem kell beszakítani. Aki nem hasítja be mindazokat a ruhákat, amelyeket be kell szakítani, nem teljesítette a kötelességét. A nő szemérmességből először a belső ruháját szakítsa be, hajlítsa oldalt a tépést, és csak azután szakítsa be a felső ruháját, hogy a szíve táját mezítelenné ne tegye, (ha van is rajta inge, mégis az illem rovására menne).
4. Más rokonoknál a ruhákat a jobboldalon, apa, anya halála után a baloldalon szokták beszakítani, mert a szíve táját kell felfednie, ami a baloldalon van. Megtörtént esetben, ha tévedésből a másik oldalon tépte be, nem tesz kötelezővé újabb beszakítást.
5. Minden más halott után tetszése szerint akár kézzel, akár valamely eszközzel szakíthatja be, apa, anya után csakis kézzel. A szokás az, hogy a chevrá kádisá (szentegylet) egyik embere metszi be előbb egy kissé késsel, a gyászoló pedig megfogja a bevágott helyett és tovább szakítja. Ügyelnie kell arra, hogy hosszában tépje és ne a szélességében.
6. Minden más halott után, ha a gyászhétben más öltönyt, ruhát vesz fel, nem kell azokat is beszakítani, melyeket most vett fel, apa, anya után azonban be kell szakítani azokat a ruhákat is, amelyeket a gyászhét köznapjain vált. De a sabbosz tiszteletére vegyen fel más öltönyt és ne a beszakított ruhát öltse magára. Ha pedig nincs más váltó ruhája, fordítsa a beszakított csüngő darabot befelé (hátra). Hogy sabboszkor más öltönyt váltson, azt jelenti, hogy más köznapi ruhákat öltsön magára, de a sabbosz ruháit felvennie tilos (mint lejjebb 211. fej. 10. p.).
7. Más halott után a törvény értelmében összetűzheti a beszakított ruhát (azaz, hogy egy nem egyenes öltéssel összetűzheti) a gyászhét után, és be is varrhatja (mint varrni szoktak) a 30 napi gyászhó után, apa, anya után azonban csak a 30 napi gyászhó után fűzheti össze, de be nem varrhatja sohasem. Még úgy is tilos, hogy a beszakítást kivágja, és helyébe más szövetet tegyen és varrjon. A szokás azonban az, hogy az első gyászhó letelte utánig más halott után is megtiltják a szakadás összefűzését, a szakadások szélcsúcsait tűvel összetűzni is tilos. A nő azonban szemérmetesség okából azonnal összetűzheti. Mindazokat a szakadásokat, amelyeket bevarrni nem szabad, ha a ruhát másnak adták is el, a vevőjének is tilos összevarrnia. Ezért az eladó köteles azt közölni a vevővel. És tilos eladnia bálványimádónak.
8. Más halottnál, ha halála hírét csak a 30 nap után hallja meg, nem szakítja meg, de apa, anya után mindig megszakítja ruháit abban az órában, hogy meghallja. Azokat a ruhákat azonban, amelyeket azután ölt fel, nem kell már beszakítania.
9. Az ünnep a ruha beszakítása tekintetében is megtöri a harmincnapi gyász erejét. Ezért ha gyászhaván belül éri az ünnep, a más halottak után ejtett beszakítást az ünnepet megelőző nap délutánján a minchá után már teljesen bevarrhatja, az apa, anya után tépett szakadást pedig összefűzheti.
10. Ha egy halottja után beszakította ruháit, de a gyászhetében újabb halottja van, a beszakítástól három ujjnyira újból beszakítja hosszában egy arasznyira, avagy az első tépést hosszabbítja meg még egy arasszal. De ha az újabb eset a gyászhét (sivó) után éri, mindaddig, hogy a beszakított ruha rajta van, a tépést valamivel megtoldja és ez elegendő. De ha az első halott más rokona volt, a másik pedig az atyja vagy anyja, még a gyászhét után is újabb szabályszerű beszakítást kell végezni az elsőtől három ujjnyi távolságra (illetve a baloldalon), mert az atya vagy anya gyászánál a szakítás toldása nem érvényes. Ugyanez a szabály, ha előbb az atyja halt meg, azután az anyja, avagy megfordítva.
11. Ha egyszerre, egyidőben hallotta meg, hogy az atyja meg az anyja, vagy két más közeli rokona halt meg, egy beszakítást ejt mind a kettő után. De ha az apja vagy anyja meg egy más közeli rokona, haláláról értesül egyidőben, először az apjáért vagy az anyjáért szakítja be ruháit és azután ettől a beszakítástól három ujjnyira újból beszakítja.
12. Ha betegnek halt meg valamely közeli rokona, ha tudatánál van, de nem tudja a beszakítást elvégezni, mert veszélyben forgó beteg, azután már mentes a beszakítás kötelezettsége alól, kivéve az elhalálozás első gyászhetében, amikor még mindig esedékes az ideje, mert fájdalma még égő. De ha azért nem tudta beszakítani, mert nem volt tudatánál, mihelyst tudatosan gondolkodni tud, akkor van fájdalma hevének ideje és köteles más rokonáért, ha a gyász első 30 napján belül értesül, az atyjáért, anyjáért pedig mindenkor ruháit beszakítani.
13. Ha kiskorú gyermeknek halt meg valakije, ha még nincs is olyan idős, hogy a parancs teljesítésére kellene már rászoktatni, hasítsuk be egy kissé a ruháját a lelki bánat miatt, hogy a gyászt növeljék, ha pedig elérte már a micvára való szoktatás korát, be kell szakítania a ruháját, miként a nagykorúaknak.
14. A mi országainkban félünnepeken (peszách és szukosz ünnepek köznapjain) nem szokták a ruhákat behasítani, csak az apa, anya után, akár ha az a teremtés napján, akár ha a halálhír vételének napján, még ha távoli (kései) hír volt is (l. 206. fej.). De ha atyja vagy anyja a jomtov (ünnep) napján haltak meg, mert a behasítást emiatt el kellett odázni, a félünnepen se szakítsa már meg ruháit, hanem csak az ünnep után, amikor a gyászolást megkezdi. Más rokonok halála után félünnepen egyáltalán nem szakítják meg az ünnep utánig. De ha a félünnepen közeli hírt hallott, mely az ünnep után már távolivá (késeivé) válik (l. 206. fej.), már a félünnepen hasítsa be ruháját. (A halott testén való bőrbe írás és hajkopasztás tilalmáról a 169. fejezet ír.)
