A reggeli kézmosás szabályai (9 pontban)
1. Mivel az ember, ha reggel felkel az ágyából, mintegy új teremtménnyé lett a Teremtő szolgálatában – áldassék neve! – tartsa szentül magát és először is kezeit öntse le edényből öntött vízzel, miként a Szentély papja is különbözzön ruházatában, beszédben, tetteiben éppenúgy, mint ismereteiben, megmosta minden nap kezeit a medencéből, mielőtt istenszolgálatát megkezdette. A reggeli kézmosás kötelessége valószínűleg a zsoltár e versén alapszik (Zsoltárok 26:6.): „Tisztára mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, ó Örökkévaló, hogy hallassam a hálának szavát és elbeszéljem mind a csodatetted”. De más erkölcsi indoka is van a kézmosásnak: alvása idejére szent lelke távozott belőle és testén a tisztátalanság szelleme uralkodott, ha azután felébred, a tisztátalanság szelleme távozik egész testéről, csak a kezeinek ujjai maradnak tisztátalanok, míg azokat váltakozó kézzel vízzel háromszor le nem önti. E kézmosás nélkül tilos négy rőfnyi utat (négy lépést) tennie, hacsak nem nagyon sürgős és szükséges dologban.
2. Először is kis tálitját öltse magára, mert nem szabad négy rőfnyi utat tennie cicit (a szemlélő szálak) nélkül, de mivel kezeit még le nem mosta, bráchá áldásimát a cicitre még ne mondjon.
3. A reggeli kézmosásnak a módja: a jobb kezével emeli fel az ember az edényt és teszi a bal kezébe, először tehát a jobb kezére önt, azután jobb kezébe veszi az edényt és önt vele vizet a bal kezére. Így önti le kezeit háromszor váltogatott kézzel, lehetőleg a csuklókig, de kényszeresetben is legalább az ujjak és a kéztő kapcsolatáig. Azután az arcát mossa meg Teremtője tiszteletére, mert a Tóra szerint „Isten képmására alkotta az embert”. A száját is mossa ki a benne felgyülemlett nyálkák miatt, mert az Isten nevét csak szentségben és tisztaságban szabad kiejtenie. Azután törölje meg kezeit és különösen ügyeljen arra, hogy arcát jól szárítsa meg.
4. Edényből edénybe (nem szabad máshova) öntse le kezeit. Azt a vizet, mellyel kezét leöntötte, tilos azután bármi másra felhasználnia, mert a tisztátalanság szellemének vize lett, olyan helyre öntse azt ki, hol emberek nem járnak.
5. Mosdás előtt ne érintse kezével se száját, se orrát, se szemeit, se füleit, se egyéb nyílásait, sem nyitott sebét, hol vérét csapolják, sem ételét, mert kezein a mosdás előtt a tisztátalanság ereje ártalmas lehet mindezekre.
6. Jó a reggeli kézmosásnál is ügyelni arra, hogy a mosdás edényből vízzel történjék és, hogy a vizet emberi erő hozza a kézre, miként az az étkezés előtt való kézmosásnál a szabály (l. 40. fej.), de szükség esetén, ha nem áll rendelkezésre más megfelelő és már imádkozni akar, leöntheti kezét bármiből, bármily folyadékkal, ha nem is emberi erő által jut a kézre. A bráchát is elmondhatja a kézmosás fölött. Ha ilyenkor folyóvíz van a közelben, jobb abba, sőt akár hóba is háromszor belemártani kezeit, de ha egyáltalában nem talál semmiféle folyadékot (pl. idegenben, vagy úton), dörzsölje kezét valamilyen tárgyba, ez kivételesen elég a kéztisztítására való ima és a reggeli ima elmondásához is. Ha azután akad alkalmas edénye és vize, mosakodjon meg szabály szerint, de bráchá mondás nélkül.
7. Azt mondja a zsoltár (103:1.): „Áldjad lelkem, az Örökkévalót és egész bensőm, szentséges nevét!”, mivel tehát az ember köteles egész lényével áldani Istennek nevét, tilos bráchá imát mondania, míg testének belső részeit is a benne levő sártól és víztől meg nem tisztította. Mivel pedig az ember általában reggel felkelés után végzi el nagyobb vagy kisebb szükségletét, ne mondja el a kézmosásra elrendelt bráchá imát, míg testét így is meg nem tisztította. Azután mossa meg újból a kezeit, mondja el a kézmosásra az ál netilát jádájim, a szükséglet elvégzése utánra az áser jácár, a mindennapi Tóratanulásra birkát háTorá elrendelt imákat, majd az Eloháj nesámá bráchát stb.
8. Ha még éjjel volt, mikor felkelt, és szabály szerint megmosta kezeit és ébren maradt napvirradtig, vagy ha valaki éjjel lévén újra lefeküdt aludni, vagy ha nappal aludt legalább 60 lélegzetvételhez szükséges ideig (kb. fél óráig), továbbá, aki az egész éjjelt ébren töltötte és nem aludt 60 lélegzetvételnek megfelelő ideig, – mivel a mérvadó törvényhozók véleménye ez esetben egymástól eltérő, hogy kell e kézmosás vagy nem, ezért öntsék le háromszor váltakozó kézzel a kezüket (mint fentebb a 3. pontban), de a bráchá-t ne mondják el a kézmosás felett.
9. A következők tartoznak a kezüket vízzel megmosni: ki az ágyából kel fel, ki az illemhelyről vagy a fürdőből jön, ki a körmeit vágta, ki a haját nyírta, ki cipőjét lehúzta illetve leoldotta, ki nemileg érintkezett, ki féreghez nyúlt, ki ruháit tisztította, bár férget nem is érintett, aki fésülködött, aki testének általában fedett részéhez nyúlt, temetési kíséretből vagy a temetőből jön, vagy halottas házban volt, végül ki magán eret vágott.
