A reggeli felkelés szabályai (7 pontban)
1. Az Örökkévalót tartom szemem előtt mindig (Zsoltárok 16:8.). Dávid királynak e jelmondása nagy és fontos alapelve a Tórának és a parancsait teljesítő és Isten előtt járó jámborok életmódjának. Mert az embernek ülése, mozgása és ténykedése más, ha maga van a házában, mint amilyen a mozgása és magatartása, ha valamely nagy király előtt áll. Miként a beszédmódja és a hanghordozása sem olyan, ha otthon a maga háza népével és meghitt rokonaival beszél, mint amikor a királyi palotában időzik. Mert akkor bizonyára vigyáz minden mozdulatára és minden szavára, hogy azok méltók legyenek. Mennyivel inkább kötelessége ez az embernek, ha meggondolja, hogy a nagy király, a Mindenható, a Szent, – áldassék! – kinek dicsőségével tele a világ, – áll fölötte és látja tetteit. Miként a próféta mondja (Jeremiás 23:24.): „Vajon elrejtőzhetik-e ember rejtekekben, hogy én meg nem látnám őt? mond az Örökkévaló, hiszen az eget és a földet töltöm én be, úgymond az Örökkévaló”, bizonyára azonnal megszállja a félelem és az alázat a Mindenható – áldassék! – szent színe előtt és szégyenkezik majd előtte.
2. Még a fekvőhelyén is gondoljon arra, hogy ki előtt fekszik, mihelyt felébred, gondoljon az Örökkévalónak, – áldassék neve! – kegyelmére, melyet gyakorolt vele, hogy visszaadta lelkét, melyet fáradtan rábízott, és visszaadta neki megújhodtan, felfrissülten, hogy végezze Istenszolgálatát minden tehetségével és szolgálja őt egész nap, mert „ez az egész ember”, az ember egész célja és rendeltetése. Így mondja a Siralmak könyve is (3:23.): „Újak reggelenként, nagy a te hűséged!” vagyis: minden reggel újjászületik, új az egész ember, amiért hálát kell adnia minden nap a Teremtőnek, – áldassék szent neve! – még fektében mondja el: Mode áni lefánechá melech cháj vekájám – Hála neked örökélő, jóságos Királyom, hogy irgalommal, visszaadtad belém a lelkemet, – nagy a te hűséged! (Habár akkor még nem mosta meg kezét, elmondhatja e hálamondatot, mert nem említi benne Istennek nevét.) A mondat bechemlá és rábá szavai között tartson némi szünetet.
3. Jehudá, Témának a fia mondja: (Atyák 5:23.) „Légy erős, mint a párduc és könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas és bátor, mint az oroszlán, hogy megtedd akaratát mennyei atyádnak!” Erős, mint a párduc, azaz, hogy ne szégyenkezz olyan emberek előtt, kik kigúnyolják Istenszolgálatod. Könnyű, mint a sas, a szemed pillantásának az elvonásában, azaz, hogy könnyen fordítsd el szemedet a gonosznak nézésétől, mert ez a bűnnek útja, amit a szem lát-néz, a szív megkívánja és a tett eszközei (kéz és láb) máris megteszik. Gyors, mint a szarvas, vonatkozik lábaidra, hogy lábaiddal gyorsan járj a jó úton. És bátor, mint az oroszlán – a szívedben, mert az Istenszolgálatnál az erő a szívben van, azaz: erősítsd meg szívedet a szolgálatában és győzd le gonoszra való ösztönöd s hajlamod, mint a hős, ki diadalmaskodik ellenén és a földre teríti azt.
4. Ezért legyen az ember bátor, mint az oroszlán és mihelyt felébred álmából (és elmondta a mode áni-t stb.,) keljen fel buzgón a Teremtő – áldassék! – szolgálatára, keljen fel, mielőtt erőt venne rajta a rosszra hajtó ösztönhajlama, és érveivel és okoskodásával maradásra bírná, azt mondva télen: miért kelsz fel ilyen korán ebben a nagy hidegben? Nyáron pedig miért kelsz fel ilyen korán, hisz még ki sem alhattad magad, vagy más hasonló érvekkel. Mert a gonosz ösztön, a bűn nagyszerűen ért ahhoz, hogyan lehet az embert meg fognia és a fel nem kelésre rábírnia, azért minden lelkét féltő és Isten szavát tisztelő embernek le kell őt magában gyűrnie, ne hallgasson rája, bármilyen nehezére esne is teste súlyának a felkelés, vesse alá gondolatait és érzéseit a Mindenható, a királyok királya, a Szent, – áldassék! – akaratának. Gondolja meg, ha valamely emberfia hívná oly munkára, mellyel vagyonát gyarapítaná, vagy a kint levő követeléseit behajthatná, vagy ha hívná, hogy mentse ki vagyonát a veszélyből, pl. ha tűzvész fenyegetné, stb., bizonyára sietne felkelni azonnal a vagyona iránt való szeretetében és nem volna rest a vagyona megmentésére. Ugyanígy, ha a királyhoz szolgálattételre kellene mennie, nem volna rest és sietve kelne fel, hogy rosszat ne szóljanak róla, vagy kegyet találjon a király szemében, mennyivel inkább kell iparkodnia és sietve felkelnie, buzgón sietnie, ha a Királyok Királyának, a Mindenhatónak szolgálata várja. Ha ezt négyszer-ötször egymás után gyakorolja, megszokja és azután már nem is esik nehezére. Aki meg akar tisztulni, – mondják bölcseink, – azt az Ég hozzásegíti.
5. Kinek lehetséges éjfélkor felkelnie, tegye meg, mert lelket emelő és tisztító az éjféli imádság, (chácot, a Szentély pusztulását sirató énekek és imák,) mint Jirmijáhu mondja a Siralmakban ( 2:19.): „Kelj fel, zokogj éjjel az őrszakok elején, öntsd ki vízként szívedet az Örökkévaló színe előtt, emeld hozzá kezeidet gyermekeid lelkéért, kik az éhségtől elaléltak minden utca sarkon.” Miként maga a Szent, – áldassék! – is gyászol ugyanez órában, amint Jirmijáhu próféta mondja (25:30.): „Az Örökkévaló kiált a magasból, kiáltva kiált földi laka után”. Majd azt mondja „Jaj a gyermekeknek, kiknek bűne miatt elpusztítottam házamat, fölégettem templomomat és száműztem őket a nemzetek közé”. És ha nem tudott felkelni éjfélkor, legalább hajnalhasadta előtt keljen fel, amint Dávid a zsoltáros király – béke vele! – mondja (Zsoltárok 57:9.): „Felkeltem a hajnalt”. Én keltem fel a hajnalt és nem a hajnal engem, mondta. Éjfél után is megtarthatjuk a chácot szertartását. Azután foglalkozzon ki-ki a maga tudása és képessége szerint Tóratanulással. A Misná tanulásának e tekintetben előnye van más anyaggal szemben (misná szó betűi azonosak a nesámá betűivel) tehát lelke tisztulása előnyösebb. Ha erre nem képes, akkor olvasgassa a tehilim és máámádot fejezeteit, szifré muszár erkölcsi tanításokat tartalmazó műveket. És jobb kevesebbet áhítatos figyelemmel, mint sokat figyelem nélkül. Rabbi Chijá tanította: „Annak, ki éjjel a Tórával foglalkozik, az isteni fenség jelenik elébe, mint a Siralmak prófétája mondja (2:19.): »Kelj fel, zokogj éjjel, az őrszakok elején, öntsd ki szívedet az Örökkévaló színe előtt, vagyis: Istennek fensége van akkor előtted«”. Azt is mondják mestereink – legyen áldott az emlékük: „Aki éjjel a Tórával foglalkozik, az az Isten szolgájának neveztetik, mint a zsoltár mondja: »Mind az Isten szolgái, kik álltok az Örökkévaló házában az éjszakákon«” (Zsoltárok 134:1. és alább 71. fej.). A rövid éjszakákon, mikor alig lehet ilyen korán felkelni, igyekezzék mindenki legalább olyan korán kelni, hogy még fel készülhessen a templomba menetelre, a közösséggel való együttes imára.
6. Zsoltárverseket, vagy szakaszokat a Tóra, a Proféták, vagy a Szentírások Tánách könyvéből, amelyek nem mindnek ajkán járatosak, még az se mondja el emlékezetből, aki tudja könyv nélkül. A világtalannak azonban szabad.
7. Azoknak, kik a máámádot könyörgéseit elmondják, meg kell tiltani, hogy azokat a „Báruch Átá Hásem, soméá töfilá” bráchával fejezzék be, hanem csak a „Báruch, soméá töfilá” szavakat mondják a Sémnek (Isten nevének) említése nélkül. (Turé Záháv 131. fej. vége.)
