A reggeli bráchák szabályai (8 pontban)
1. A szabályt megállapító törvénytudók véleménye nem egyező abban, hogy a Láászok bödivréj Torá bráchá után mondjunk-e ámén-t vagy nem. Némelyek úgy vélik, hogy nem itt a bráchá vége, mert a következő vöháárev szakasz is ehhez tartozik és az egész egy bráchá és azért nem kell már a láászok után ámen-t mondani. Mások viszont úgy vélik, hogy ez egy önálló bráchá befejezése és a vöháárev szakasza különálló bráchá és kell rá ámen-t felelni. Mondjuk ezért e bráchát inkább halkan, hogy más ne hallja és ne hozzunk senkit kétséges helyzetbe.
2. A Hánotén lászechvi biná (aki ad a kakasnak értelmet) bráchát ne mondjuk, míg nem világos a nappal.
3. A Pokéách ivrim (látóvá teszi a vakokat) bráchát a világtalan ember is elmondhatja, mert neki is van élvezete a napvilágból, hogy mások megmutathatják neki az utat. Ha a Zokéf köfufim (felegyenesíti a görnyedteket) bráchát véletlenül előbb mondtuk, mint a Mátir ászurim (feloldozza a lebilincselteket) bráchát, ne mondjuk már utána a Mátir ászurim bráchát, mert a görnyedtek felegyenesítésében bennefoglaltatik már a lekötött tagok feloldozása is.
4. Hámáávir séná méájnáj (ki eltávolítja az álmot szemeimről és a szendergést szempilláimról) szavak után ne mondjunk ámen-t, mert ez nem a befejezése a bráchának, az ezt követő Vihi rácon is a bráchához tartozik. A bráchának a befejezése a szakasz végén álló Hágomél chászádim tovim löámo Jiszráél.
5. Aki egész éjszaka virraszt, mondja el reggel mind a reggeli áldásmondásokat, kivéve a kézmosásra való bráchát azt ne mondja. Kétséges továbbá, hogy az Eloháj nesámá, a Hámáávir séna és a Birkát háTorá bráchákat köteles-e elmondani vagy nem, ezért iparkodjon a bráchákat más szájából meghallgatni és mondjon azok után ámént-t.
6. Ha a reggeli bráchákat nem mondhatta el az imája előtt, elmondhatja az imája után is, kivéve a kézmosásra való bráchát (mert vannak, kik úgy vélik, hogy a reggeli kézmosást az ima miatt rendelték el, az ima után tehát már nincs helyén és idején e bráchá) és kivéve az Eloháj nesámá bráchát (mert a bráchában foglalt kötelességének eleget tett már a Mechájé hámétim – ki életre kelti a holtakat – bráchában.)
7. Ha a Birkát HáTorá a Tóra tanulmányozására való bráchákat nem mondta el imája előtt, vita tárgya a szabályt megállapítók között, hogy elmondja-e azokat az imája után, vagy nem. Némelyek szerint nem kell elmondania, mert az Áhává rábá ill. Áhávát olám bráchája elmondásával már mentesült a kötelezettség alól, mert ez a bráchá a Tóra tanulmányozására is szól, azt mondjuk benne: „és add szívünkbe, hogy belássuk és megértsük, meghallgassuk, tanuljuk és tanítsuk, megőrizzük és teljesítsük és megvalósítsuk szeretettel Tórád tanításának minden szavát”. És vannak mások, kik azt mondják, hogy az Áhává rábá-nak ez a bráchája csak akkor mentesít a Tóra tanulására elrendelt bráchák kötelezettsége alól, ha az ima után azonnal, minden megszakítás nélkül tanulunk valamely szakaszt. Miért is eleve azon kell lennünk, hogy a Tóra tanulására elrendelt Birkát háTorá bráchát az ima előtt mondjuk el. Utólagos esetben, ha valaki elfeledte a bráchát az ima előtt elmondani, tanuljon valamely Tóraszakaszt azonnal az ima után. Ám ha ezt is elfeledte, kétség forogván fenn, a Birkát háTorá Tóra tanulásra elrendelt bráchákat nem kell elmondania.
8. Ha a Tórához hívták fel, mielőtt még a reggeli Birkát háTorá -t elmondta, ha teheti, mondja még el a bráchákat és utánuk egy Írásverset, mielőtt a Tórához felmegy, pl. a Jevárechechá versét, azután menjen a Tórához és mondja el arra a bráchát. Ha pedig ezt megtenni már nincs ideje, menjen így a Tórához és mondja el arra a bráchákat. És mivel ott már elmondta az Áser báchár bánu bráchát, nem kell azt ismételnie az imája előtt, hanem mondja az Áser kidsánu bráchát, utána Veháárev ná egészen az Ámo Jiszráél-ig és mondja utána mindjárt a Jevárechechá-t, stb.
