A pészach este szédere (rendje) (12 pontban)
1. Bár minden sabbosz- és ünnepnapon elmondhatják a kiddust (megszentelő imát) és utána ehetnek, ha még nappal van is, hogy a hétköznap egy részével megtoldják a szent napot, pészachkor ezt nem lehet megtenni, mert a maccó evésének parancsát csak éjjel lehet teljesíteni, mint a pészacháldozatét, melyről azt írja a tóra (M. II. 12. 8.): »Egyétek a húsát ezen az éjjelen.« A négy serleg bor micvakötelezettségét is csak éjjel lehet teljesíteni, mivel pedig a kiddus serlege az első a négy közül, ezért csak akkor szabad a kiddus (megszentelő imát) mondani, amikor már határozottan éjjel (este) van. Vegye fel a »Kitel«-t (bűnbánó és halotti), fehér palástot, üljön le az ülésre, hogy a szédert adja. Micvaérdem a gyermekek között mandulát, diót és hasonlót kiosztani, hogy lássák a más napoktól való eltérést és kérdezzék okát, ez által ösztönözve kérdezik majd a maccó, a keserűgyökér és a támaszkodva ülés okát is. Úgy a fiú-, mint a leánygyermeknek, akik elérték már azt a kort, hogy a törvények gyakorlatára szoktassák őket, azaz tudnak már az ünnep szentségéről és megértik azt, amit az Egyiptomból való kivonulásról elbeszélnek, szintén adnak boros serleget, hogy abból igyanak. Eggyel több serleget szoktak megtölteni borral, mint ahányan az asztal körül ülnek és ezt Élijáhu próféta serlegének mondják.
2. Szolgája, vagy családjának egyik tagja töltse meg a serlegeket és így valahányszor tölteni kell, azok töltsék és nem a szédertartó (rendező) maga, hogy ma szabadságot élvezőnek módján viselkedjék és figyelmeztesse házanépét arra, hogy minden serlegnél legalább a felénél többet; a negyedik serlegnél pedig legalább egy negyed logot (kb. 1/7 liter) igyanak egyszerre és gondoljanak arra, hogy teljesíteni akarják a négy serleg bor parancsát az Egyiptomból való kivonulás elbeszélésének és a maccó, meg a keserűgyökér evésének parancsát. Mert a nők is kötelesek a micvák teljesítésére, csak támaszkodva nem szoktak ülni. Mondja el a kiddust (megszentelő imát), amint a Haggádában áll, azután igyék baloldalára támaszkodva. Jó, ha követheti a törvényszabályozó mesterek véleményét, hogy mind a négy serleget igya ki teljesen.
3. Azután mossa meg kezeit, de ne mondjon rá bróchót, törölje le a kezeit, vágjon le a === zöldségből magának és házanépének, mindenkinek kevesebbet, mint egy olajbogyó, mártsa be sós vízbe, mondják rá az arra járó === áldást „Áldva légy Örökkévaló, lstenünk, a világ királya, teremtője a földi gyümölcsnek.” Vegyék szándékukba, hogy ezzel a bróchóval mentesítsék az áldás kötelezettsége alól a keserűgyökeret === -t is, ezt is baloldalára támaszkodva egye. Azután vegye a középső maccót, ossza kézzel két részre, a nagyobbik felét tegye el afikomannak (utóételnek) az ülése mellé, ezt asztalkendőbe szokták bekötni, hogy emlékeztessen arra, ami írva vagyon (M. II. 12. 34.): „tésztájukat (teknőiket) ruhájukba kötve vállukon”, némelyek a vállukra is veszik, az Egyiptomból való kivonulásnak az emlékére. Mert az afikoman a pészacháldozat helyett van, fontosabb, ezért ez legyen a kettétörtnek a nagyobbik fele, a kisebbik felét pedig tegye vissza a tábla helyére. Takarja ki egy kissé a maccókat, emelje fel a tálat és mondják === „Ez a sanyarúság kenyere, amelyet ettek” stb., egészen a === „jövőre már szabadok” szakaszt záró szavakig. Akik === = hasonlót mondanak, ne mondják a === szót az === előtt, hanem így: Hasonló sanyarú kenyeret ettek stb.
4. Azután megtöltik a második serleget és a fiúgyermek kérdi a === -t: miért különbözik ez az éjjel stb. Ha nincs fiú, kérdezze másnak a fia, vagy a leánya, vagy asztaltársa, vagy a felesége. A kérdések után kezdik az === »Szolgái voltunk« stb. elbeszélést. Illő, hogy megmagyarázza családjának a haggáda szavait olyan nyelven, amelyen azok értenek. Ha ő maga sem ért a szent (héber) nyelven, mondja olyan haggádából, melyben a szöveg (szerző askenaz = német fordítást említ) fordítása is meg van és minden szakasz után mondja el a fordítását. Legkivált a === »Rabban Gamliél mondta« kezdetű szakaszt, mert meg kell érteniök a pészach (áldozat) maccó és maror (keserűgyökér) vételének okát. Mikor a === szakaszhoz ér, takarja be a maccót (a maccókenyér ne lássa megszégyenítését, hogy őt otthagyják és a boros poharat veszik) és kezükbe veszik a serleget és mondják a === szakaszt egészen === szakaszvégig. Azután megint feltakarja a maccót és amikor a === »ez a maccó« szavakhoz ér, kiveszi a félmaccót, mely a tálban van, megmutatja a családjának és mondja === ez a maccó, amelyet eszünk stb. Ugyanígy tesz, mikor a === szakaszhoz ér, felemeli a keserűgyökeret és mutatja. De amikor a === (»pészacháldozat, melyet eddig apáink« stb.) szakaszt mondja, ne emelje fel a szédertálra tett === sült húst, mely a pészacháldozat emléke, hogy úgy ne tűnjék fel, mintha valóban arra szentelte volna. Mikor a === szavakhoz ér, takarja be a maccókat, vegye mindenki a serleget a kezébe és tartsa, míg a === szavakkal befejezi, mondja a serleg borra a === áldást és igyék baloldalra támaszkodva.
5. Ezek után megmossák a kezeiket, a kézmosásra az === bróchót, a maccóra pedig a === áldást mondják, mivel pedig jomtovkor (ünnepnapon) két teljes maccóra kell bróchót mondani, a maccóevés parancsát pedig a kettétörött maccó evésével teljesítik, mert a maccó a szegénység kenyere, a szegénynek a kenyere pedig csak egy darab (nem egész) szokott lenni, azért, amikor a === áldást mondja, fogja kézbe a két egész maccót és közöttük a letört darabot és úgy mondja el a === bróchót, ezután tegye le kezéből az alsó maccót, tartsa csak a felső egészet és a letört darabot és mondja el azokra az === áldásmondatot, szegjen (törjön le) a felsőből is, a már töröttből is mindenikből egy-egy olajbogyó nagyságú darabot, és adjon az asztaltársasága minden tagjának is egy-egy darabot belőlük és egyék baloldalra támaszkodva mind a két darabot együtt egyszerre. Ha nehezen tudja együtt és egyszerre enni, egyék először egy olajbogyó nagyságú darabot a felső === maccójából, és azután egy olajbogyó nagyságú darabot a letört maccóból, de ne tartson közöttük semmi szünetet és mindakettőt támaszkodva egye. A mi országainkban az a szokás, hogy a pészachestéken nem mártják sóba a maccót, sem azt, melyre a === bróchót mondták, sem a letört maccó darabját.
6. Aki a maccót megrágni nem tudja, annak szabad ezt vízbe mártani és puhává tenni, de úgy, hogy ne ázzék át teljesen. Aki öreg, vagy beteg és nem tudja a vízben áztatott maccót megenni, belemárthatja borba, vagy más italba. Ha áztatják a maccót, amellyel a maccóevés kötelességét akarják teljesíteni, vigyázniok kell, hogy ne áztassák napidőtől napidőig (24 órán át), mert akkor ez megfőttnek tekintendő, azzal tehát nem tesz eleget a kötelességének. Ügyelni kell más dolgokra is, hogy a maccó kenyér jellegét el ne veszítse (l. fent. 48. fej. 5. p.).
7. Azután vegyen egy olajbogyó nagyságú keserűgyökeret és ugyanannyit adjon házanépe minden egyes tagjának, mártsa be a charószetkeverékbe és rázza le róla a charószetkeveréket, hogy a keserűfű íze meg ne semmisüljön és mondja rá a === bróchót: »Áldva légy stb., ki megparancsolta nekünk a === keserűgyökér evését« és egye meg támaszkodás nélkül. Azután vegyen a legalsó maccóból egy olajbogyó nagyságú darabot és ugyancsak akkora nagyságú keserűgyökeret, helyes azt is belémártani a charószetkeverékbe és leráznia róla, tegye a keserűgyökeret két maccódarab közé és mondja el rá: === Így csinálta Hillel stb. mondatot és egye meg támaszkodva. A === olajbogyó nagyságáról azt írtuk a mértékek szabályai között, hogy az kb. egy fél tojás nagyságának felel meg, de vannak, akik azt mondják, hogy valamivel kevesebb egy tojás harmadrészénél. S mivel a keserűgyökér evése manapság már csak rabbinikus (talmudi) parancs, akinek nehezére esik keserűgyökeret enni, támaszkodhatik ezek véleményére és ehet egy harmad tojásnál valamivel kevesebbet és mondjon annyira is bróchót (l. Tanja S. A.). Aki olyan beteg, hogy egyáltalán nem tud keserűgyökeret enni, rágjon legalább egy keveset azokból a keserűfüvekből, melyek e parancs teljesítésének megfelelnek, vagy más keserűfüvet, hogy érezze a szájában a keserűség ízét pusztán megemlékezés céljából, de bróchót ne mondjon rája.
8. Erre azután megeszik a vacsoralakomát, az egész lakomát támaszkodva egyék végig, szoktak tojást is enni. A bölcsnek a feje a szemében van és nem tölti meg úgy gyomrát, hogy azután az afikomant parancsa szerint utóételnek ehesse és nem mint jóllakottság után való eledelt. Ne egyenek sült húst a két széderestén, még szárnyas sültjét sem, még úgy se egyék, ha előbb megfőzték és azután sütötték át lábasban. Vannak, akik semmiféle mártást sem szoktak enni ezen a két estén, azon két köteles bemártáson kívül, amelybe a széder rendje alatt kétszer belemártanak, hogy így is feltüntessék, hogy ez a kettő micvóparancs teljesítésére szolgál. A lakoma után eszik az afikománt a pészach áldozat emlékére, amelyet a lakoma végén ettek, hogy ez már a teljes jóllakásnak a befejezése legyen, két olajbogyó nagyságának megfelelő mennyiséget egyenek belőle, egyet a pészach áldozat emlékére, a másodikat annak a maccónak az emlékére, amelyet a pészach-áldozattal ettek, de semmi esetre se egyék egy === -nál (olajbogyó nagyságúnál) kevesebbet, azt is balra támaszkodva egye. Az afikoman élvezése után tilos bármit is enni. Azután megtöltik a harmadik serleget az ebéd utáni imához, és vigyázni kell arra, tiszta maradt-e az előbbi serlegek maradékától, azaz, hogy nem maradt-e benne olyan bor, amelyben lakoma közben maccóját áztatta, mert ha nem tiszta, attól, ki kell mosnia és öblítenie (l. fent. 45. fej. 4. p.). Micvaérdem arra törekedni, hogy === -ja legyen (legalább 3 felnőtt férfi legyen), de nem kell azért a mezumon végett házról-házra járnia, mert mindenkinek ott kell elmondania az evés utáni asztali imát, ahol étkezett. Úgy szokták, hogy a házigazda »bencsel« (benedictio), szólítja fel az áldásra a többit és mondja elő az asztali imát, mert azt mondja az Írás: »akinek jó a szeme (jóindulatú), az áldjon (Pldb. 22. 9.), (l. fent. 45. fej. 5. p.). S azt mondják jó szeműnek, aki azt mondotta (a széder estéjén): »Minden éhező jöjjön és egyék.« Az ima végeztével áldást mondanak a harmadik serlegre és balra támaszkodva isznak. A harmadik és negyedik serleg közben inni tilos.
9. Az asztali ima után megtöltik a negyedik serleget. Szokás ekkor az ajtót kinyitni, annak emlékére, hogy ez az őrizetnek éjszakája és nem félnek semmitől, és ennek a bizalomnak érdemében jöjjön a mi igaz megváltónk, és a Szent – áldassék! – a pogányokra öntse ki haragját (és ne ránk). Erre folytatják a Hallel imát === »Ne nekünk« zsoltárverssel és mondják sorrendben, míg a === »Adjatok hálát« szakaszhoz nem érnek, ha hárman vannak, – vagy akár csak a felesége és a fia, akit már a kötelességek teljesítésére kell nevelni, az asztal feje mondja a === felszólítást, a másik kettő pedig felel, ahogy a közösség istentiszteleténél mondják. A negyedik serlegből teljes negyed logot kell inni (kb. 1/7 liter), utána a bor élvezete után rendelt utóbróchót mondják. Azután folytatják a Haggádát végig sorrendjében. A négy serleg bor után nem szabad semmiféle italt sem inni, legfeljebb vizet. Ha még nem fogja el az álmosság, mondja el a Hagada után az Énekek énekét. A két estén nem szokás a lefekvés előtti imát a Semá szakaszaival elmondani, csak az első Semá szakaszt (l. fent. 71. fej. 4. p.) és a === bróchót, kimutatván ezzel is, hogy az őrizet éjszakája megőriz az ártó kártevő erőktől, nincs szükségünk más őrizetre.
10. Aki az egész esztendő folyamán nem iszik bort, mert árt neki, erőltesse és igya a négy serleget, mint mestereink mondották (Ned. 49): rabbi Jehuda, rabbi Ilia fiára, hogy pészach estéjén megitta a négy serleg bort, bár utána sovuoszig kellett borogatni a homlokát. De vegyítheti a bort egy kevés vízzel, vagy ihat mazsolabort (l. fent. 63. fej. 6. p. ), vagy mézsört, ha azt az országban bor gyanánt isszák.
11. Ha az áfikóman elveszett, de van még maccója abból, amelyet a micvómaccó céljára készítettek, egyék abból === -szal (olajbogyó nagyságút), ha az nincs, egyék más maccóból annyit, mint egy olajbogyó.
12. Aki elfeledte megenni az áfikómant, de eszébe jutott, mielőtt az evés után az asztali imába kezdett, habár az evés után már megmosta a kezeit, vagy már elmondta a === stb. mezuman felszólítást, egye csak meg és nem kell rá újra a === áldást elmondania, bár nem gondolt már arra, hogy tovább eszik, még sem tekinthető más elgondolásnak (gondolat elvonás), mert kötelessége áfikómant ennie és mi Isten asztalára támaszkodunk. Mindamellett mossa meg a kezeit, de ne mondjon a kézmosásra bróchót (l. Pri megadim, tov. Miszgeret hasulchan 119. fej. 23. p.). Ha pedig csak az asztali ima után, de a harmadik serlegre mondandó === bróchó előtt jutott az eszébe, mossa meg a kezeit, de most se mondja el a kézmosásra a bróchót, hanem mondja el rá a === áldását, egyék akkorát, mint egy olajbogyó, mondja el utána az evés után járó asztali imát, mondjon áldást a harmadik serlegre és igyék. Ha pedig nem jutott eszébe, csak amikor már elmondta a === áldást a harmadik serlegre, igya ki a serleget. Ha máskor is serleg bor nélkül szokta az evés után járó asztali imát elmondani, mossa meg a kezeit, egye meg az áfikómant és mondja el serleg bor nélkül az asztali imát. De ha ügyelni szokott arra, hogy mindenkor serleggel végezze az asztali imát, – most pedig nem mondhat már bróchót a serleg borra, mert ezzel szaporítaná a (négy) serleg számát, azért ne egyék áfikómant, vegye azt teljesítettnek azzal a maccóval, amit előbb evett.
