A mezuzá szabályai (25 pontban)
1. A Tóra parancsa, hogy mezuzát kell illeszteni minden bejáratra, bármennyi szobája és minden szobának akármennyi ajtaja volna, mely be- és kijáratra szolgál, habár csak egyiket használják közülük, – mind mezuzára köteles. Ha a lakók száma kevesebb is lett és most már nem kell csak egy bejárat, mégis mindegyikre kell tenni. De ha valamely bejárat csak arra készült, hogy időnként valamely terhet hozzanak be rajta, de a be- és kijáratra van a helységnek más ajtaja is, akkor az az ajtó, mely csakis a terhek bevitelére szolgál, mentes a mezuzá kötelezettségétől.
2. Az udvarok, utcák, városok és tartományok kapui is mezuzára kötelezettek, mert azt mondja a Tóra (5Mózes 6:9.): „és a kapuidra”.
3. A mezuzát a belépő, illetve bejárat jobb oldalára eső félfára kell feltenni, ha a bal oldalra tette fel a micvára alkalmatlan, le kell onnan venni, a jobb oldalra kell feltenni és bráchát kell mondani rá, – és ebben a tekintetben nincs különbség a balog és a nem balkezes ember között.
4. Ha két helyiség közül mindegyiknek van ajtaja az utcára vagy az udvarra, de a közöttük levő elválasztó falnak is van bejárata és most ennél a bejárónál kétséges, hogy a mezuzát melyik oldalra tegyük, – akkor az ajtó szárnyvasa után kell igazodnunk, vagyis az az oldal, hol a szárnyvasa van és amerre az ajtó nyílik, az a tulajdonképpeni belső helyisége (háza), és a tér bejáratának a jobb felére teszik a mezuzát. Ez kizárólag csak akkor áll, ha a két helyiséget egyformán használják, de ha tulajdonképpen rendesen csak az egyik helyiségét használják, akkor nem a szárnyvas iránya után kell igazodni, hanem mindig azon helyiség bejáratának jobboldalára teendő, melyet rendesen használnak, akkor is, ha az ajtó voltaképpen a másik helyiség felé nyílik.
5. A felfüggesztés helye: a bejárat magassága felső harmadával kezdődik, ettől feljebb alkalmas, de a felső küszöbtől egy tefách (négy hüvelykujj) távolságra kell tenni. Ha a felső harmadánál alább helyezte el, vegye le onnan, tegye a kellő helyre és mondjon rá bráchát. Ha a felső küszöbhöz egy tefáchnál közelebb tette, onnan is vegye le, tegye a kellő helyre, de nem kell bráchát mondania. Az ajtó vagy kapufélfának kifelé eső araszába kell tennie, de ha ezt másképp is tette, az nem akadályozza (használhatóságát).
6. Hogyan erősítik fel? A pergamentlapot a vége felől az eleje felé, azaz az echád szó felől a smá szó felé göngyölítik be, beleteszik egy csőbe vagy más tokba és szögekkel rézsut az ajtó félfájára erősítik. Az eleje, azaz a smá befelé, az utolsó sor kifelé legyen fordítva. Ha az ajtó félfája nem elég széles, szegezze rá függőlegesen és ez még mindig jobb, mintha az ajtó mögé teszi. Ha nem erősítette le, hanem csak rá akasztotta, akkor pászul alkalmatlan, ezért ügyeljen arra, hogy a tokot felül is, alul is leszegezze, hogy ne lógjon.
7. Mielőtt az ember felszegezi, mondja el a bráchát: „aki megszentelt bennünket parancsolataival és megparancsolta nekünk ráerősíteni a mezuzát”. Ha több mezuzát tesz fel egyszerre, valamennyi részére elég egy bráchá. Ha a mezuzá magától leesett és újból felteszi, újból kell bráchát is mondania, de ha azért vette le, hogy megvizsgálja, kétséges, kell-e újból bráchát rá mondania. Tehát, ha már a levétel előtt az a szándéka, hogy ha jó, visszateszi, ne mondjon bráchát, mikor újra ráerősíti.
8. Némely bejárónál kis ajtó is van a nagy kapu mellett és rendesen a kis ajtón át járnak ki és be, a nagy kapu csak időnként van nyitva, mivel a háznak mégis két bejárata van és a kettő között a falköz (oszlop) egy tefách széles, mindkettőre kell mezuzá.
9. Olyan helyen, hol tartani kell attól, hogy ellopják, ha lehet mélyedést vésni a ház kapu (ajtó) félfájába, tegyék bele abba, de a mélyedés ne legyen egy tefáchnál mélyebb, mert akkor az már nem felel meg a parancsnak: „írd azokat házad ajtófélfájára”, mert az akkor már az ajtófélfájában van és alkalmatlan a micvára. Arra is kell ügyelni, hogy a mezuzá helye mégis mindenesetre felismerhető legyen. Ha nem lehet mélyedést vésni a ház ajtófélfájába, kényszeresetben megengedhető, hogy a mezuzát belül, az ajtó mögött helyezzék el, de ott is az ajtófélfára és nem a falra és ne legyen a bejárat üregétől egy tefáchnál távolabb, mert akkor alkalmatlan.
10. Nem mezuzá köteles a ház csak akkor, ha alapja 16 négyzetméter, ha nem négy méter a hossza és négy a szélessége, de felületében van tizenhat m‚ pl. a hossza több mint a szélessége, vagy kerek, vannak, kik azt mondják, mezuzára köteles, vannak, kik azt mondják, hogy mentes.
11. A bejáratra csak akkor kell mezuzá, ha két félfájának magassága legalább tíz tefách és fölöttük küszöbje van. Ha ez oldalak nem is fákból vagy más kövekből valók, hanem maguk a házfalak képezik ez ajtófalakat és van fölöttük boltozat, akkor is mezuzára kötelezett. Ha a ház bejáratának csak egy félfája (oldala) van (l. a mintát), ha az balról van, nem kell rá, ha jobbról van, kétséges kell-e rá mezuzá, vagy nem, ezért bráchá nélkül tegyük rá, avagy akkor erősítsük rá, miután már egy másik mezuzára köteles ajtófélfára felütöttünk egy másikat és annak bráchájával szándékunk volt ezt is mentesíteni a bráchá alól. Így kell eljárni minden más kétséges esetben is.
12. Ha a bejáratnak van két ajtófélfája, de nincs felső küszöbe, hanem ívalakú boltozata, avagy ha két ajtófélfája sincs, hanem már a földről kezdődik a kerek boltozat oldala, ha ez tíz tefách magas és négy tefách széles, kell rá mezuzá. Azoknál az üzleteknél, melyeknek egyik oldala (ajtófélfája) a földtől a felső küszöbig ér, a másik oldala azonban nem ér fel a küszöbig, hanem fent egy rőfnyi, vagy annál nagyobb szélességben bele megy a falba (l. a szöveg 2. mintáját), ha a küszöbig érő oldal félfa a bejárat jobb oldalán van, tegyék a mezuzát arra, ha a kisebbik félfa van a bejárat jobb oldalán és magassága van tíz tefách, a mezuzá arra teendő, ha nincs tíz tefách magas, tegyék ugyanazon oldalfal szélesebb helyére.
13. Vannak, kik azt mondják, hogy a bejáratra akkor is kell mezuzá, ha nincsenek is ajtai, mások viszont azt mondják, hogy csak akkor kell, ha ajtai vannak. Ezért csak akkor tegyünk ily bejáratra mezuzát, ha az ajtót már előbb beleállították és nem megfordítva, hogy előbb üssön rá mezuzát és csak azután akasszák bele az ajtót, mert azt kívánja a szabály: „készítsd, de ne a készítettből”, ne legyen rajta a mezuzá akkor, mikor még nem kellett rá. (Lásd fentebb 9. fejezet 6. pont.)
14. Oly helyiség, mely nem állandó lakásra készült, mentes a mezuzá kötelességétől, azért a Szukkot ünnep sátra is mentes az ünnep idején (l. lejjebb 144. fejezet 8. pont). Ugyancsak azok az üzletek (sátrak), melyeket vásár napjára, a vásár tartamára készítenek, de azután lebontanak, vagy minden használat nélkül tovább ott hagynak, szintén mentesek, de az állandó árus üzletekre kell mezuzá.
15. Az az oszlopcsarnok, melynek három oldalról van fala és fölöttük boltozata, a negyedik oldala nyitott, ha bár ennek két szélén van mintegy bejárathoz hasonló két oldaloszlopa, mentes a mezuzá kötelezettségétől, mert ezek az oszlopok nem bejárat ajtófalaknak készültek, hanem arra valók, hogy a boltozatot azok is tartsák. Ha azonban a negyedik oldalon is van választófala, habár a falak alacsonyak és nem is érnek a boltozatig és ha csupa ablakokból is állanak, mégis mezuzá-köteles.
16. A kapus helyisége az a kis területű házikó az udvar kapuja mellett, hol az őr ül, és a lépcsőház, azaz folyosó, mely az emeletre vezet, valamint a kert és a juhistálló mezuzára nem kötelezettek, mert nem lakás céljára készültek. De ha ezek valamelyikéből, vagy a folyosóra egy mezuzára köteles lakóhely nyílik, az utcáról nyíló bejáratuknál ezekre is mezuzát kell tenni. Az udvarok, utcák, városok és egész tartományok kapuira is kell tehát mezuzá, mert mezuzára köteles lakóházak nyílnak feléjük. Akár tíz egymásba nyíló lakóhelyiség is (bár a kilenc külső olyan, hogy mentes volna a mezuzától), ha az egy belső mezuzára köteles, mindre kell mezuzá. Ezért a kertből az udvarra nyíló kapura is kell mezuzát tenni. Vannak, kik azt mondják, hogy a kapus helyisége és a lépcsőház akkor is mezuzára kötelezett, ha nem is nyílnak valamely lakóhelyiségbe. Ezért bráchá nélkül kell a mezuzát rájukilleszteni.
17. A fürdőház, tímárműhely, uszoda (rituális fürdő) helyiségei, mert nem szolgálnak emberhez méltó lakásul, mentesek a mezuzá kötelességétől, de a marhaistállóra, szalma- és fakamrára, bor és más italok raktárára, ha meg van a négy négyzetméter nagyságuk, kell mezuzá, de vannak, kik ezeket mentesítik.
18. Oly helyen, hol csak gyermekek tartózkodnak, hol néha fürdenek és rövid szükségletüket végzik, be kell takarni a mezuzát, de ezt is csak akkor szabad, ha ez alkalomadtán, néha történik meg, de ha a helyiséget állandóan megalázó szolgálatra szánják, pl. ha a piszkos víz edényét állítják fel benne, ott betakarva sem szabad rajta hagyni a mezuzát.
19. Lakóház vagy udvar, melyben nem zsidó is lakik, mentes a mezuzától.
20. Pince, melynek ajtófélfái az ajtóval a földben fekszenek, mentesek a mezuzától, mert mezuzának csak az álló ajtófélfa nevezhető.
21. Ki Erec Jiszráélen (a Szentföldön) kívül bérel lakóhelyiséget (házat), 30 napig nem köteles rá a mezuzát feltenni, mert addig nem tekinthető állandó lakásának.
22. Aki kimegy a lakásból, melybe más zsidó megy lakni, ne vegye le a mezuzákat, hanem hagyja ott és a második lakó fizesse meg azokat neki.
23. Köteles az ember nagy gondot fordítani a mezuzá micvájára, mert ez mindenkinek állandó kötelessége. Valahányszor be- és kimegy az ajtón, ott találja Isten egységének hirdetését, a Szentnek – áldassék! – nevét és ráeszmél hozzá húzó szeretetére, feleszmél álmából, az idő hiú tévedéseiből és elismeri, hogy semmi sem örök, s marad fenn örökkön örökké, csak a világ Teremtőjének, örök kőszirtjének az elismerése – és akkor rögtön megismeri Őt újra és visszatér az egyenesség jogútjára. Azt mondják mestereink – áldás emlékükre! –, hogy akinek tfilin van a fején és a karján és cicit a ruháján és mezuzá az ajtaján, annak biztosítéka van arra, hogy nem fog vétkezni, mert több emlékeztető figyelmeztetője is van és ezek azok az angyalok, akik megmentik őt a vétkezéstől, mint a zsoltár mondja (Zsoltárok 34:8.): „az Örökkévaló angyala táborozik azok körül, kik őt félve tisztelik és megmenti őket”. Azt is mondják mestereink – áldás emlékükre! –, hogy a mezuzá vétsége miatt halnak meg az ember fiai és leányai kis korukban, és aki gondot fordít a mezuzára, az hosszú ideig él, mint a Tóra mondja közvetlen a mezuzá parancsára (5Mózes 11:21.): „Hogy megsokasodjanak napjaitok és gyermekeitek napjai”.
24. És mert a mezuzá arra való, hogy Isten – áldassék – nevének egységére emlékeztessen, ezért mikor kimegyünk a házból, vagy bemegyünk a házba, csókoljuk azt meg, de ne tegyük kezünket közvetlen a mezuzára, hanem gondoskodjunk arról, hogy üveg legyen a Sém (Isten neve) fölött. Ha kimegyünk a házból, tegyük kezünket a mezuzára és mondjuk a zsoltár verseit: „Az Örökkévaló őriz engem, az Örökkévaló védőm a jobbomon, az Örökkévaló őrizze mentemet és jöttömet mostantól mindörökké”.
25. Az egyének mezuzáit minden hét évben kétszer kell megvizsgálni, a közösségét – hogy e kötelem terhükre ne legyen – kétszer egy Jovélben (minden huszonöt évben).
