A megmenekültek hálamondása és néhány különösebb bróchó (10 pontban)
1. Négyféle ember köteles hálát adni (e bróchóval): »kik a tengeren jártak, amikor a céljukhoz értek; kik a pusztaságban, vagy más veszélyesnek tudott úton jártak, amikor céljukhoz értek. (Ez a szabály vonatkozik arra is, ki más veszélyben volt és megmenekült belőle, pl. kire fal esett, vagy kit ökör felöklelt, vagy kire rablók támadtak az úton vagy fosztogatók az éjjel és megmenekültek a bajból stb.); ki veszélyes beteg volt, pl. belső sérülése volt, vagy három napig betegen kellett feküdnie és felgyógyult és megint egészségesen jár-kél; ki fogságban volt és kiszabadult. Jel a négy esetre az ima e mondatában: »Minden élő hálát ad Neked, szelah«, az élő héber szavának a négy betűje: a (beteg) szónak, a (fogságban szenvedő) szónak a a (tenger) szónak és a (puszta) szónak az első kezdőbetűje. Milyen bróchót mondanak? Ezt: »Légy áldott, Örökkévaló, Istenünk, a világ Királya, ki a bűnösökkel jót teszen és nekem minden jót nyújtott.« Azok, akik szájából az áldást hallották, azt felelik: »ki neked minden jót nyújtott, adjon neked minden jót mindörökké.«
2. Ez áldás elmondásánál rajta kívül tíz embernek kell jelen lennie, közöttük kettő oly tóratudós legyen, ki a törvényekkel és szabályokkal foglalkozik, mint az Írás mondja (Zsolt. 107. 32.): »Magasztalják őt a nép gyülekezetében és a vének ülésében dicsőítsék őt«, de ha nem akad két tóratudós, nem akadály. Az a szokás, hogy a bróchót akkor mondják, mikor a tórához felhívták és annak a felolvasása után arra áldást mondott. Ne várjon e bróchóval tovább három napnál, ezért ha hétfőn menekült meg, mondja el azonnal a bróchót tórafelolvasás nélkül is és ne várjon arra csütörtökig. Ugyanígy ne várjon a gyászhétben ülő, kinek nem szabad a tóra elé járulnia, hanem mondja el mindjárt az áldást, de – mint írtam, tíz ember előtt mondja el a bróchót. Mégis, ha már megtörtént, hogy a három napot elmulasztotta, elmondhatja az áldást azután is.
3. Akivel csoda történt, vegyen vagyonához képest a pénzéből, ossza ki azok között, kik tórát tanulnak és mondja: »Íme én jótékonycélra adom ezt a pénzt, legyen Isten akarata, hogy annyiba vétessék, mintha hálaáldozatot hoztam volna,« (1. a Chaje Adam könyve I. részének végén, a hálaáldozat fölött mondandók rendjében). Jó és ajánlatos, hogy a községében valami közszükségleti tárgyat kijavíttasson és minden év e napján szálljon magába, hogy hálát adjon az Örökkévalónak – Áldassék neve! – és beszélje el a vele történt csodát.
4. Aki eret akar vágatni magán, vagy mielőtt orvosságnak valamit eszik vagy iszik, vagy ezért valamit tesz, mondja el előbb ezt a rövid imát: »Legyen akaratod, Örökkévaló, Istenem és atyáim Istene, hogy ez nekem gyógyulásomra legyen, mert kegyelmes orvos vagy Te!« És ha arra, amit orvosságnak eszik vagy iszik, az eledelnek vagy italnak a bróchója is kötelező (1. fentebb 50. fej. 8. p.) mondja el először ezt az imát és azután a bróchót (mint fentebb említettük azért, hogy a bróchó és az evés között semmi megszakítás ne legyen). Miután már vérét eresztették, mondja el ezt a bróchót: »Légy áldott, Örökkévaló, Istenünk, a világ Királya, a betegeknek gyógyítója«.
5. Annak, ki tüsszentett, azt mondja a társa: »Egészségedre«, mire azt feleli: »Áldva légy« és csak ezután mondja: »Segítségedben bízom Örökkévaló«, mert az, aki felebarátjáért imádkozik, előbb nyer meghallgatást.
6. Aki azért imádkozik, ami már elmúlt, pl. ha jajkiáltást hallott a városban és azt mondja: Ó, bárcsak ne az én házamból szólott volna e jaj! – vagy akinek felesége anya lett és anyaságának negyvenedik napján így imádkozik: Ó, bárcsak fiút szülne a feleségem! – mindez hiábavaló, hiú imádság, mert ami volt, – volt. De az első negyven napon belül még használhat imája és imádkozhatik azért, hogy az újszülött majd életerős, fennmaradó magzat és legyen jó az Égnek és jó az embereknek.
7. Aki bemegy, hogy gabonáját, stb. megmérje, ezt az imát mondja: »Legyen kegyes akaratod, Örökkévaló, Istenem, hogy add áldásodat erre a gabonarakásra.« Amikor mérni kezdi, ezt mondja: »Áldott legyen, ki áldást bocsájt erre a gabonarakásra« (most tehát Ist-n nevének és uralmának a megnevezése nélkül mondja az imát). Ha már megmérte és azután imádkozza az imát, az hiábavaló ima, mert áldást csak arra kérhet, mi szemei előtt még rejtve van.
8. Akinek bár micvó (tizenhárom éves és egy napos) fia először járul a tórához és szakasza felolvasása után már bróchót mondott a tóra könyvére, az apa ezt a bróchót mondja: »Légy áldott, Örökkévaló, Istenünk, a világ Királya, aki az ezért való felelősség alól engem felszabadított« (1. Chaje Adam műnek végén). – Parancskötelessége az apának azon a napon, melyen a fia bar micvá lett, azaz a tizennegyedik évébe lépett, lakomát rendezni és ha a fia tóramagyarázatot is tart, már micvalakomának számít akkor is, ha nem is ugyanazon a napon tartják.
9. Ha esőhiány volt még a mi országainkban is, hol állandó az esőzés és nincs nagy hiány benne, ha mégis előfordult és oly nagy volt a hiánya, hogy az emberek már szükséget szenvedtek, azután, hogy megjött az eső és oly sok esett és oly bőségesen van a víz a földön, hogy az esőcseppek által már vízhólyagok keletkeznek és lentről a víz szinte elébe száll az esőnek, kötelessége áldást mondani rá.
10. Milyen bróchót kell mondani? Akinek nincs földje, ezt mondja: »Hálát adunk Neked, Örökkévaló, Istenünk minden cseppért, amit hullattál nekünk és ha szánk telve volna dallal, mint a tenger« stb. és folytatja a sabbosz reggeli imának ezt a részét, egészen a »Mind szentnek mond és hódol nevednek, Királyunk, . . . . . Légy áldott, Örökkévaló, Isten, kit a hálaadások és énekek tömege dicsőit.« Kinek más zsidóval közösen van földje, a bróchót mondja, ha nincs zsidó tulajdonostársa, bár van felesége és családja, áldást imádkozza. A és a bróchókat akkor is elmondhatja, ha maga nem látta az esőt, csak hallja, hogy esett, de a fenti imát csak az mondhatja el, aki látta az esőt.
