A megilla szabályai (23 pontban)
1. Mihelyst adar hava belépett, gyarapítsák a vigalmat, örömöt. Ha zsidónak kétes peres ügye van nem zsidóval, peresítse ebben a hónapban.
2. Mordecháj és Eszter napjaiban, adar hó tizenharmadikán összegyűltek a zsidók, hogy megvédelmezzék az életüket és megtorolják sérelmeiket az ellenségen, – és irgalomért kellett könyörögni az Örökkévalótól, dicsértessék neve! – hogy megsegítse őket. És megírva találjuk, hogy amikor Izráel háborúban volt, böjtöltek, hogy az Örökkévaló megsegítse őket. És Móse mesterünk is – békesség reája! – böjtölt azon napon, mikor Amalékkal harcolt, természetes tehát, hogy akkor, Mordecháj és Eszter napjaiban is böjtöltek adar hó tizenharmadikán, azért vállalta egész Izráel magára, hogy ezen a napon közösségi böjtöt tart, amelyet »Eszter böjtjé«-nek neveznek, emlékeztetésül arra, hogy a Teremtő, – áldassék neve! – meglátja és meghallgatja minden embernek szorongatása napján mondott imádságát, ha böjtöl és egész szívével megtér az Örökkévalóhoz, miként tette apáinkkal azokban a napokban. Mindamellett ez a böjt nem annyira kötelesség, mint a másik négy böjt, melyekről már a szent iratok írnak (l. fentebb 121. fej.), azért szükség esetén szabad könnyíteni rajta, pl. a várandós és szoptató nők, vagy aki csak egy kissé is beteg a szemén, ha nagy megerőltetésbe kerül, ne böjtöljenek. Ugyanígy a szülőnőknek a szülés után az első harminc napon belül, továbbá a vőlegénynek lakodalma hetében nem kell böjtölniük, hanem később fizessék meg (pótolják) a böjtöt. De más egészséges ember ne vonja ki magát a közösségből. Az, aki úton van s ha emiatt nehezére esik is böjtölnie, mégis böjtöljön.
3. Adar hó tizennegyedik napján van purim. Ha purim vasárnapra esik, már az előző hét csütörtökén böjtölnek. Ha aznap (körülmetélés) van a községben, tartsák este a lakomát, de a komának és a gyermek atyjának szabad már nappal ennie és nem kötelesek a helyett pénteken böjtölni. De más ember, aki elfeledte és evett csütörtökön, az böjtöljön pénteken.
4. A megilla (Eszter könyve) elolvasásának a tiszteletére öltsék fel este a sabbosz ünneplő ruhát és mikor hazajő a zsinagógából, találjon otthon égő gyertyákat (kivilágított szobát), terített asztalt és frissen váltott ágyneműt. A maariv imánál a semóné eszré (18 áldásmondat) után teljes kaddist mondanak a === imamondat betoldásával és ezután olvassák fel a megillát. Utána az === imát mondják (ez a vers a === »a karmesternek a hajnali szarvasünőjére« 22. zsoltár 4. verse, mely Eszterre vonatkozik és ott mondja (a 3. versben): »Istenem, Hozzád szólok nappal« stb., ami a megilla olvasására mondatot. Mert azt mondotta volt rabbi Jósua, Lévi fia: köteles az ember elolvasni a megillát este és ismételnie nappal, mert mondva vagyon »Istenem, Hozzád szólok nappal, Te nem felelsz és éjjel sem hallgatok« ezt követi mindjárt a === stb. verse), azután teljes kaddis === nélkül. Sabbosz kimenetelének estéjén === -mal kezdett === zsoltárt, === utána teljes kaddist === néIkül, === -t, borra a havdalát, végül az === záróimát mondják.
5. Purim előtt szokás az azon a helyen és abban az időben érvényes pénznem egységének a felét adni a machacisz hasekel, félsekel emlékére, melyet adar hónapban a közösségi áldozatok szükségletére adtak. Három félegységet szoktak adni, mert === fejezetében (a sekalim szakaszában) háromszor fordul elő a === szó. Már este adják a megilla olvasása előtt és osztják szét a szegények között, hogy azok ebből fedezzék purimi örömük szükségletét. Kiskorú gyermek nem köteles adni, de ha atyja csak egyszer is adott helyette, köteles már mindig adni. Némelyek azt mondják, hogy a tizenhárom éves fiú már köteles adni, mások szerint azonban csak húsz éves koráig mentes.
6. Purim, azaz adar tizennegyedik napján az esti (maariv), reggeli (sacharisz), és délutáni (mincha) imák tefillájában mondják az === csodákért stb. hálaimát. Ha elfeledte, ugyanaz a szabály, mint chanukakor (l. 139. fej. 21. p. hogy azért nem kell a semoné eszré imát megismételnie).
7. Minden ember, úgy a férfi, mint a nő köteles este is, meg reggel is meghallgatni a megilla olvasását. Ezért még a hajadon leányoknak is el kell menni a zsinagógába. Ha nem mennek el, fel kell előttük otthon olvasni a megillát. Még a kiskorúakat is rá kell szoktatni, hogy a megillát meghallgassák. Mindemellett ne vigyék az egész kicsiny gyermeket a zsinagógába, mert zavarnák a hallgatók figyelmét.
8. Este nem szabad a megillát a csillagok feljötte előtt felolvasni, bármily nehezükre is esnék az a böjt miatt. De kóstolhat valamit a megilla olvasása előtt, pl. kávét vagy hasonlót, hogy a böjt okozta gyengeségén egy kissé erőt vegyen.
9. Különösen méltó teljesítése a micvának, hogy a zsinagógában hallgassák a megilla olvasását, ahol több ember van jelen, mert (Pldb. 14. 28.) »népek tömegében a királynak a dicsősége«. Nézzen legalább is utána, hogy minjan (tíz ember) jelenlétében olvassa. Minden egyes ember kóser (erre alkalmas) megillából olvassa Eszter könyvét az azt megelőző áldásmondásokkal együtt. Ha csak egy tudja olvasni, a többi pedig nem tudja, olvassa az, aki tudja, a többi meg hallgassa és eleget tesznek kötelességüknek, ha nincsenek is tízen. De az olvasása utánra rendelt bróchókat csak akkor mondják, ha tízen vannak. De az Isten nevének és uralmának (===) említése nélkül a magában olvasó egyén is elmondhatja.
10. Egész Izráelben elterjedt szokás, hogy a felolvasó ne összegöngyölt megillából olvassa, hanem göngyölítse ki egyenesre, hajtsa be lapokra, mint egy levet, mert (Eszt. k. 9. 29.) »purim levelé«-nek neveztetik. A hallgatóknak azonban nem kell laposra kibontani a magukét.
11. Az, aki a megillát felolvassa este is meg nappal is három bróchót mond előtte: === a megilla felolvasására, === aki csodákat művelt, és === – aki életben tartott áldásmondatokat. A felolvasása után megint begöngyölíti az egészet, maga elé teszi és elmondja a === áldást. Ha a felolvasó gyászban van, mondja más a bróchókat a === áldása miatt (melyet a gyászoló a közösség előtt nem mondhat).
12. A === bróchójánál vegye mindenki a szándékába, hogy az adományok küldésének, a szegényeknek szánt ajándékok és a purimi lakoma micvájára is vonatkozzék. Szintúgy vegye a felolvasó is a szándékába, hogy a közösséget mentesítse az alól, hogy ezekre a micvákra külön is elmondja a === bróchót.
13. Aki megillát felolvassa, szándékozzék a maga felolvasásával mentesíteni a felolvasás kötelezettsége alól mind a hallgatót és a hallgató is szándékozzék ezzel eleget tenni és minden szót meghallgatni, mert ha csak egyetlen szót is elmulasztott meghallgatni, már nem teljesítette a kötelességét. Azért kell a felolvasónak nagyon is ügyelnie arra, hogy amíg a Hámán-veréssel zajonganak és zavarnák, hallgasson, míg a zaj teljesen elmúlik. Mindamellett ajánlatos és helyes, hogy a hallgatók mindegyikének legyen külön kóser (szabályos) megillája és maga is elmondja halkan szóról-szóra, mert hátha nem hallja a felolvasásnak valamely szavát. Ugyancsak szép volna, hogy a női karzaton ülő és az azt olvasni tudó nő is együtt, abból olvassa a felolvasóval, mert ott nehezebben hallani, már pedig a nők éppenúgy kötelesek rája, mint a férfiak. (Ha abban a hónapban a holdat még nem szentelték volna meg és éppen a megilla olvasása idején válnék láthatóvá, l. szabályát fent a 97. fejezet végén.)
14. A felolvasónak Hámán tíz fia nevét az === szóval együtt egy lélegzetvétellel kell elmondania, mintegy ezzel is jelezve, hogy valamennyit egyszerre ölték meg és akasztották fel. Eleve már a === szavakkal együtt szokták mind egy lélegzetvétellel elmondani, megtörtént esetben azonban, ha szünetet is tartott Hámán tíz fia nevének olvasása közben, eleget tett a kötelességének. Ami némely helynek azt a szokását illeti, hogy az egész közönség is elmondja külön (hangosan) Hámán tíz fia nevét, hát az nem helyes szokás, hanem csak a felolvasó mondja el azokat, a közönség meg csak hallgassa éppenúgy, mint a megilla többi részét. Mikor a felolvasó a === »Azon egész éjjel kerülte« stb. szavaknál tart, emelje fel a hangját, mert a csoda tulajdonképpen azzal kezdődött és amikor az === (»ezt a levelet«) szavakat mondja, rázza meg a megillát.
15. Aki előtt használatra szabálytalan megilla, vagy nyomtatott szentírás van, ne olvasson abból együtt a felolvasóval, mert ha maga is olvas, nem tudja elég figyelemmel hallgatni a felolvasót. Sőt ha ő maga tudna is arra figyelni, de talán meghallja más azt, amit ő olvas és az nem tud eléggé figyelni a felolvasó olvasására. Továbbá ne segítsen senki könyv nélkül a felolvasónak. Azért a megváltásnak azt a négy versét, amelyet a közönség hangosan mond, szabályos megillából kell újra felolvasnia.
16. Aki maga már eleget tett a megilla olvasása kötelességének és most azért olvassa, hogy azzal más (a hallgatója) tegyen eleget a kötelességének, ha ez, ki ezzel akar megfelelni kötelességének, maga is el tudja mondani a bróchókat, mondja el az. Ha pedig asszony az illető, jobb ha a felolvasó mondja el az áldásokat, de akkor így mondja: === aki megszentelt bennünket a parancsaival és megparancsolta nekünk, === hogy hallgassuk a megillát.
17. Sabbosz napján (amely nem purim), szabad a megilla tekercset felvenni. Mégsem szabad, ha purim vasárnapra esik, a megillát sabbosz napján a zsinagógába elvinni, még olyan városban sem, mely fel van szerelve éruvsorompókkal, mert annyi, mintha sabbosz napján készült volna hétköznapra.
18. Ha a közösségnek nincs olyan előimádkozója, ki a megillát a kellő hangsúlyozással felolvasni tudná, olvashatja a dallama hangsúlyozása nélkül is, csak helyesen olvassa a szavakat, hogy értelmüket meg ne változtassa, ha pl. === helyett úgy olvasta === vagy pedig === helyett úgy olvasta === stb. hasonlót, megtörtént esetben sem tettek eleget kötelességüknek. Beleírhatják a pontozatokat és hangjegyeket a megillába, hogy helyesen olvassák, mert ez kényszer esete, – és még mindig jobb így, mintha valamelyikük nyomtatott könyvből olvasná fel halkan, mert aki nyomtatott könyvből olvassa, még ha halkan olvassa is, nem tud eléggé vigyázni arra, hogy a felolvasót hallgassa és így megeshetik, hogy csak maga olvasta nyomtatott könyvből, amivel nem tett eleget a kötelességének. Ha ez megtörtént újból meg kell hallgatni Eszter könyvének szabályos megillából való felolvasását.
19. Ha a közösségnek nincsen szabályos megillája, de van mégis olyan, mely szabály szerint pergamenre van írva, csak néhány szó hiányzik a közepén, mert nem hiányzik belőle teljes mondatszakasz, felolvashatja a bróchókkal abból is, a hiányzó szavakat a felolvasó mondja kívülről, vagy olvassa halkan nyomtatott könyvből. De ha egyáltalában nincsen megillájuk, vagy pedig abból amijük van, hiányzik egy teljes szakasz, avagy hogy az elején vagy a végén hiányzik valami, olvassa nyomtatott könyvből mindenki magának és ne mondjanak rája bróchót. Ha valamely magános egyénnek csak alkalmatlanná válott megillája van, olvassa abból az áldások mondása nélkül.
20. A gyász első hetében gyászolóra purimkor is érvényes a gyásznak minden szabálya, és tilos bárminő örömöt végignéznie. De szabad bőrcipőt felhúzni és padra (székre ülnie, mert ezek olyan dolgok, amelyek mindenkinek szembetűnnek. Ha tud estére minjant (tíz felnőtt férfiút) összehozni a megilla felolvasásra, jó, ha pedig nem tud, imádkozzék otthon (maarivot) és azután menjen a zsinagógába a megillát meghallgatni. Ha sabbosz kimenetelének estéjén kezdődnék a purim, a harmadik lakoma után menjen a zsinagógába, amikor még nappal van. Nappal pedig menjen a zsinagógába az imádkozáshoz és megillaolvasáshoz.
21. Akinek Eszter-böjtnapján halottja van, este pedig ónen (a temetés előtt gyászoló), az hallgassa meg, mikor más olvassa a megillát és ne egyék húst és ne igyék bort, mert este nem köteles lakomát tartani, nappal, miután kijöttek a zsinagógából, temessék el a halottat, a gyászoló csak azután imádkozzék és olvassa a megillát, vagy hallgassa meg másnak olvasását. Ha már a temetés előtt hallotta a megilla felolvasását, eleget tett a kötelességének. Mindamellett helyesebb, ha újra elolvassa bróchók nélkül. A tefilint (imaszíjakat) még a temetés után se vegye fel, mert ez gyászának első napja. Az ónénnak purimkor nappal szabad húst és bort élveznie.
22. Reggel korábban mennek a zsinagógába. A semóné eszré (18. áldásmondat) után félkaddist mondanak és a tóra a === szakaszának felolvasásához három felnőtt férfiút hívnak fel, utána megint félkaddist mondanak és miután visszatették a tórakönyvét a frigyszekrénybe, felolvassák a megillát. Reggel a felolvasás utánra elrendelt bróchók után az === szakaszát nem mondják, hanem a === áldásmondat után a === éneket, majd az === imákat mondják és teljes kaddist === -lal. A tefillint csak a megilla felolvasása után vegyék le, mert az áll (ennek 8. fej. 16. versében) === és »ékesség«, amit úgy magyaráznak, hogy ez a tefillin. Ha aznap miló (körülmetélés) van, a körülmetélési szertartást a megilla felolvasása előtt tartják, mert az áll benne === »és öröm«, ez pedig a mila.
23. Olyan városban, mely Jósuának, Nun fiának napjai óta fallal van körülvéve, a megillát cedar tizenötödikén olvassák fel, ilyen azonban a mi országainkban nem található.
