A Másiv háruách, a Tál umátár, a Jáále vejávo és az Ánénu imabetoldások szabályai (14 pontban)
1. Télen a Semóné eszré imában a Möchálkél chájim szavak előtt a Másiv háruách umorid hágásem „szelet fuvat és esőt hullat” mondatot szúrják közbe és elkezdik mondani a semini áceresz ünnep muszáf imájában. A templomszolga már az ima előtt kihirdeti, hogy Másiv háriách -ot kell mondani, ha nem hirdeti ki, a közösség a halkan mondott muszáf imában még nem mondja. A beteg, ki magában otthon imádkozik, éppen úgy a falusiak, kiknek nincsen minjánuk (közös imára 10 emberük), várjanak a muszáf imával a nap azon órájáig, amikor a városokban már bizonnyal muszáfot imádkoznak, akkor imádkozzanak ők is és mondják el a muszáf imát. A másiv háruách -ot mondják peszách ünnep első napjának muszáf imájáig, amikor a közösség és az előimádkozó is elmondják még ezt a halkan mondott muszáf imában, csak a muszáf ima hangos ismétlésénél hagyja el az előimádkozó, azután már a közönség sem mondja a mincha imában, mert hallották az előimádkozótól, hogy a muszáfnál megszüntette mondását. Aki magányosan imádkozik, mondja a muszaf imát oly korán, amikor a városokban az előimádkozó még nem hagyta el; mert aki olyankor imádkozik, miután az előimádkozó a muszáf ismétlésénél már elhagyta a mondatot, annak nem kell már azt mondania. Vannak oly helyek, ahol nyáron a Másiv háruách umorid hátál „szelet fuvat és harmatot hullat” mondatot szúrják közbe, ott a templomszolga ezt peszách első napjának muszáf imája előtt szintén kihirdeti és akkor már a halkan mondott muszáf imában is ezt kezdik mondani és abbahagyják a morid hágásem mondását.
2. Ki tévedett és nem mondotta el a Másiv háruách umorid hágásem-et, ha ez még a Mechájé hámétim bráchá előtt jutott eszébe, mondja el mindjárt, ahogy eszébe jutott, de ne valamely mondat közepén, pl. ha ezután jutott eszébe, mikor már az umekájém emunáto „megtartja hűségét” szavakat elmondotta, mondja tovább lisénéj áfár „a porban szunnyadóknak” és csak azután mondja a másiv és tovább a mi kámochá stb. Aki akarja, ismételheti az egészet másiv háruách -tól a mechálkél végéig. Akinek azonban csak akkor jut eszébe (hogy elfeledte), mikor már a bráchát is befejezte, kötelessége az egész Semóné eszrét előlről kezdve ismételni (nem elég, ha csak Átá gibor -nál kezdi újra, mert az első három bráchá egynek számit abban a tekintetben, hogy ha az egyik bráchát nem annak rendje szerint végezte, tartozik az imát éjéről ismételni). Ha peszách első napjának esti, reggeli, vagy muszáf imájában tévedésből nem mondotta azt, nem kell az imát ismételnie.
3. Ha oly községekben, hol nyáron a másiv háruách umorid hátál mondatot szúrják közbe, tévedett és mondotta azt télen is és csak akkor jutott eszébe, mikor a szakasz befejező bráchájának kezdetét, az Báruch Átá Hásém-et már elmondotta, fejezze azt be a mechájé hámétim szavakkal és nem kell az eső említése miatt az imát ismételnie, mert hisz már a harmatot említette; de ha akkor jutott eszébe, mielőtt a szakaszt befejező bráchában Isten nevét említette, mondja el egy mondat végén a Másiv háruách umorid hágásem stb. szavakat.
4. Ha nyáron tévedett és morid hágásem -et mondott morid hátál helyett, ha ezt akkor vette észre, mielőtt a mechájé hámétim bráchát a szakasz végén elmondotta, kezdje a szakaszt előlről Átá gibornál-nál (Ez nem ismétlést jelent, hanem csak a bráchá jellegét kell érzékeltetnie, hogy abban morid hágásemet -et nyáron nem mondanak.) Ám, ha csak akkor vette észre tévedését, miután a mechájé hámétim bráchát befejezte, a tefilát (Semóné eszrét) előlről kell ismételnie. Ha csak a másiv háruách szavakat mondotta és nem mondta tovább a morid hágásem -et is, még nem történt hiba, folytassa a mechálkél chájim szakaszt. Ha semini áceresz esti vagy reggeli imájában tévedett, nem kell ismételnie előlről.
5. A tál umátár harmat és eső kérését a tisri hó őszi napfordulója után a 60-ik napnak az előestéjén kezdik a Báréch álénu bráchába illeszteni, azaz dec. hó 5. vagy 6-ik napján és mondják peszáchig.
6. Ki tévedett és nem mondta tál umátár kérését, ha ez a bráchá befejezése előtt jutott még eszébe, mondja ott: »óh adj harmatot és esőt áldásul a földre és láss el bőséggel…« stb. és fejezze be a bráchát rendesen; ha pedig csak a bráchá befejezése után eszmélt rá, hogy nem mondotta, imádkozzék tovább és a Semá kolénu bráchájában a rékám ál tesivéjnu szavak után mondja: „és adj harmatot és esőt áldásul, mert Te meghallgatod stb.”, sőt ha csak akkor jut eszébe, mikor már a bráchá befejezésében a Báruch Átá „áldva légy” szavakat kimondta, mindaddig, hogy Isten nevét ki nem ejtette, elmondja: „és adj harmatot és esőt áldásul” és azután a »Te meghallgatod« szavakat újra. De ha csak a Soméá tefilá bráchá befejezte után veszi észre, újból kell kezdenie a Báréch álénu bráchá szakasznál. Ha pedig csak a Jihju lerácon írásvers elmondása után jön rá, újból kell kezdenie az egész tefilát (Semóné eszrét).
7. Ki tévedett és nyáron mondta a tál umátá -t, újra kezdi a Báréch álénu szakaszát, ha ennek pedig csak Jihju lerácon imavers elmondása után jut tudatára, kezdje előlről az egész tefilát.
8. Ha nem tudja biztosan: mondta-e a másiv háruách o-t vagy nem, ha az első 30 nap után esik meg vele, miután azt mondani kezdették, amikor szabály szerint (naponta 3-szor) kilencvenszer már elmondotta, biztosra vehető, hogy most is annak rendje és módja szerint mondotta el, ez első 30 nap közben azonban újból kell az imát kezdenie. Ugyanígy, ha abban kételkedik, hogy a tál umátár kérését elmondotta-e, miután már kilencvenszer szabály szerint elmondotta, megszokottságánál fogva feltehetjük, hogy most is rendesen elmondotta, 30 napon belül azonban meg kell az egész imát ismételnie.
9. Ha peszách első estéjének maariv imájában tévedésből a hétköznapi Semóné eszrét imádkozta és csak akkor vette észre, mikor már a Báréch álénu szakaszba kezdett, amikor szabály szerint be kell fejeznie az egész bráchát, ne mondja a tál umátár-t, mert a közösség sem mondja. Ha a tál umátár kérése megkezdésének napja sábátra esett és tévedésből a hétköznapi Semóné eszrét mondta és a Báréch álénu bráchászakaszt is megkezdte, ne mondja benne a tál umátár -t, mert a közösség még nem kezdte mondani és az egyes embernek mindig a közösség után kell igazodnia.
10. Ha a ros chodes (újhold napja) reggeli és délutáni (mincha) imájában elfeledte a Jáále vejávo imaszakaszt elmondani vagy félünnepen akár a reggeli, akár a délutáni, akár az esti imában, ha ezt a Jihju lerácon szavak előtt vette észre, kezdje újra a Röcé szakasznál, sőt ha rájött, mielőtt a Modim szakaszba kezdett, miután a Hámácházir Sechináto leCionbráchát befejezte, ismételje a Röcé szakasztól, (mint azt a Másiv háruách -ná1 írtuk), de ha még a Hámácházir Sechináto bráchája előtt vette azt észre, mondja el ott mindjárt és fejezze be vetechezéná éjnéjnu bráchájával. Ha pedig csak a Jihju lörácon után jön rá a tévedésére, kezdje az egész tefilát előlről. Ha a ros chodes (újhold) esti imájában feledte el a Jáále vejávo imát, akár egy nap van a ros chodes, akár két napig tart, miután már elmondotta a bráchá elejét, vagyis Isten nevét már említette, ne térjen rá vissza, hanem fejezze be vetechezéná éjnéjnu bráchát és azután az egész tefilát, aminek az az indoka, hogy éjjel nem szentelték, nem állapították meg az újholdat.
11. Ha a ros chodes vagy chol hamoed reggeli imájában feledte el a Jáále vejávo -t mondani, ha mindjárt a muszáf ima elmondása után jut is eszébe (amikor a nap jelentőségéről már megemlékezett), mégis előlről kell a reggeli tefilát újra mondania; ha pedig már elmúlt az ideje, pótolja azt a délutáni mincha imánál, a tefilá másodszori elmondásával.
12. Valahányszor újból kell kezdenie a tefilát, közben előbb várjon négy rőf jártányi ideig.
13. Ha az előimádkozó tévedett a halkan mondott tefilájában, annak a közösség kímélése céljából nem kell azt másodszor is elmondania, hanem vegye pótlásnak azt a tefilát, melyet a közösségnek hangosan elmond. (Ily esetben mondja el azért a hangos tefilá befejezte után a Jihju lerácon imaszakaszt és végeztével lépjen hátra három lépést.) Míg ha az első három bráchában tévedett és eszébe jutott, mielőtt azt befejezte, – ismétlésével tehát nem fárasztaná a közösséget – mondja el a tefilát újból előlről.
14. Böjtnapon, akár a közösség, akár egyesek böjtnapján, a délutáni tefilá Semá kolénu bráchászakaszába illessze bele a böjti Ánénu imát és amikor a bechol ét cárá vecuká szavakhoz ér, folytassa Ki Átá soméá stb. Ha elfeledte mondani az Ánénu imát és csak akkor jut eszébe, mikor a Semá kolénu bráchában Isten nevét már kiejtette száján, ne ismételje ezért a szakaszt, hanem mikor már az egész tefilát befejezte, az Elohák nöcor után, miután lábaival hátrafelé kilép, mondja el az Ánénu -t a bechol ét cárá vecuká szavakig és folytassa és végezze a Jijhu lerácon mondatokat. Ha csak azután jön rá, mikor már kilépett, nem kell azt már egyáltalán elmondania.
