A maccoszhoz szükséges búzának és lisztnek szabályai (7 pontban)
1. Írva vagyon (M. II. 12. 17.): »Őrizzétek meg a kovásztalan kenyereket«, innen tudjuk, hogy a (széder-estére rendelt) micvamaccosz búzáját őrizni kell, hogy víz ne jöjjön rájok. Némely nagyobb törvényhozó szerint – áld. eml.! – az őrzés már mindjárt az aratástól kezdve szükséges. A szokás azon törvényhozók véleménye mellett maradt, hogy elég az őrzés attól az időtől kezdődőleg, hogy őrölni viszik. De akik pontosan veszik a parancsokat, gondoskodnak már a learatásuktól kezdve az őrzésükről. Helyénvaló is így cselekedni. Arra is illő ügyelni, hogy a búzakalászok ne álljanak addig (a földön levágatlanul), míg teljesen megszáradtak és megfehéredtek. Mert ha akkor esik rájuk eső, a búza még a földön állva is chameccá erjedhet, minthogy nincs szükségük többé a talajra. Azért ajánlatos és helyes még olyankor learatni, mikor még némileg zöld a színük. Aki ilyen aratástól őrzött búzából veheti az egész ünnepre maccóját, nagyon jól teszi. Ha ezt nem teheti, törekedjék legalább arra, hogy a két széder estére legyen === őrzött lisztből maccója. (L.: Chajjé Adam 125. fej. 30. p.)
2. Ha találni is a búzában meghasadt és kicsírázott szemeket, a többit azért szabad használni, csak ki kell azokat jól válogatni, vagy állapítsák meg pontosan, hogy van-e abban mindenesetre hatvanszor annyi jó, mint amennyi a hasadt és csirás szem. Mindenek előtt is arra kell törekedni, hogy vagy szedjék ki azt a búzát, amelyből egerek ettek, vagy hogy a jó búza hatvanszor annyi legyen. Az a búza, mely hajón jött, vagy raktárvermekben hevert, ha száraz, kemény és színe sem változott, használható. Ha a padláson volt elrakva és a tetőn keresztül néhány helyen eső jutott rája, tilos a használata. De ha csak egy helyen hullott rá némi hó vagy kevés víz, akkor távolítsa el azokat, amelyekről kétséges, nem áztak-e meg, a többi pedig használható.
3. Ősi szokása Izráelnek, hogy pontosan ügyel a peszach lisztet őrlő malom kaserolására (alkalmassá tételére), hogy jól kikaparja és a lehető legalaposabban kitisztítsa. Új garatzsákokat is vegyenek. Olyan helyen, ahol talmudtudósok is vannak, azok menjenek a malomba ellenőrizni, hogy a kaserolás rendben történjék. Ahol ily szakértő talmudtudósok nincsenek, ajánlatos, hogy minden istenfélő ember maga menjen ellenőrizni a kaserolást, mert nagyobb a micva érdeme, ha maga végzi, mintha a megbízottja. A kaserolás után először őrlött lisztből nem szoktak enni peszachkor. Ha ugyanakkor mosott búzát is őrölnek a malomban, választófallal kell azt a helyiséget elválasztani, hogy ne keveredjék annak a porából semmi a peszachlisztbe.
4. Ha egy zsák liszt víz által nedvessé válott, ha az csak egy helyen történt, akár nedves még, akár megszáradt, fogja azt a helyet a markába, és ürítse ki a többit, mert szitálva még használható, csak az ami átnedvesedett tilos. Ha, oly sok helyütt nedvesedett meg, hogy ezt az eljárást követni nem lehet, akkor amíg nedves, szitálja át a lisztet, csak ami a szitában lisztcsomó marad, az chamec (kovászos) és tilos, az átszitáltat használni szabad. Ugyanígy kell átszitálni a lisztet, ha egerek ettek belőle. Ha azonban már megszáradt, nem használ a szitálás és mind a liszt tilos.
5. Azon a napon, amelyen a lisztet őrölték, tilos belőle sütni, mert akkor még meleg a liszt és gyorsan kovászossá válik, mihelyst víz jut bele, ezért az őrlés után legalább huszonnégy óráig várjon a sütéssel.
6. Legjobb, ha zsákokat, amelyekbe a lisztet teszik, újonnan készítik, vagy legalább felbontva a varrataikat, forró hamus vízben alaposan jól kimossák, azután megöblögetik és kisulykolják.
7. Liszttel tele zsákot nem szabad (állatra), baromra tenni, ha csak nincs vastag bőr alatta, mert különben megmelegszik és az állat izzadásától átnedvesedhetik. Ha csak lehet, ügyeljenek arra is, hogy ne rakjanak sok zsákot egymás hegyibe, mert a liszt azáltal felmelegedik és a dagasztásnál megsavanyodik.
