A lulovcsokor használatának szabályai és a körmenetek rendje (13 pontban)
1. A lulovot a csokorral együtt a jobb kézbe veszik úgy, hogy annak a gerince forduljon az ember arca felé, – az eszrogot pedig a balkézbe. És mivel minden micva-parancsra annak teljesítése előtt mondják az áldást, továbbá, mert az eszrogot is úgy kell megfogni, ahogy nőtt, vagyis hogy a szárnyele, amelyen a fán lóg, lefelé, bimbaja pedig fölfelé álljon, azért, mikor a bróchó előtt az eszrogot a kezébe veszi, megfordítva vegye, vagyis a szárnyele álljon felfelé és a bimbaja lefelé, hogy a felvételével még ne tegyen eleget a kötelességének. És mondja állva az === lulov felvételére a bróchót, (mert a lulov magasabb valamennyi fajtánál, a legtekintélyesebb, róla kapta a csokor a nevét), az első napon a === áldást is elmondja. Ha az első nap sabboszra esik, amikor a lulovot nem veszi kezébe, a === bróchót a második napon mondják. A bróchó után fordítsa meg az eszrogot és vigye, tartsa oly közel a lulovhoz, hogy elválasztó rés ne legyen közöttük és rázza meg együtt mind a négy világtáj irányában, ebben a sorrendben: keletre, délre, nyugatra, északra felfelé és lefelé. Ugyanígy vigyázzon, hogy a hallél ima közben elrendelt lulov rázásnál és a körmenetnél is oly közel tartsa az estrogot a lulovhoz, hogy elválasztó rés közöttük ne legyen. Ha megfordítva vette a kezébe: az eszrogot a jobb kézbe és a lulovot a balba, tegye le s vegye újra most már szabály szerint, de bróchó nélkül a kezébe.
2. A balogember vegye a lulovot a jobb kezébe, ami minden más embernél a balkéz, és az eszrogot a balba. Ha megfordítva vette kézbe, tegye le és vegye szabályosan a kezébe, de most már bróchó nélkül. Aki mindakét kezét egyformán használja, olyan mint minden más ember (szabályosan vegye).
3. Helyes, hogy a tefillint még a lulov felvétele előtt vessék le, de legalább is a kézről távolítsák el a szíjat, hogy kezétől az eszrogot el ne válassza. Helyes a gyűrűket is levenni az ujjairól.
4. A lulov rázásának rendje a Hallel imában ez: a === versében Isten nevén kívül hat szó van, minden szónál más irányban kell rázni, Isten nevének kiejtésénél ne rázzák. A === szónál keletre, === szónál délre, === -nál nyugatra, === -nél északra, a === szónál fölfelé, a === szónál lefelé. Az előimádkozó csak a === és a === versénél rázza, a közönség azonban valahányszor a === verset mondja. === énekversnél az előimádkozó is, a közönség is csak az === szavaknál rázza, és mert az Isten nevén kívül csak három szó van, minden szónál két irányban rázzák. A Hallél ima végén álló === versnél az előimádkozó is, a közönség is rázza. A lefelé való rázásnál csak a kezeit eressze alacsonyabbra, de a négy fajta maradjon úgy, ahogy nőtt (felfelé állva). Vannak, akik a lulovot lefelé fordítják. Az ember ne térjen el a helyi szokástól. Nem szükséges arccal abba az irányba fordulnia, amely felé a lulovot rázza, csak a lulov hegyét fordítsa arra. A rázásnak nem kell erősnek lennie, hanem a rezegtetése, hogy a levelei mozogjanak, – is elég.
5. A lulov felvétele előtt tilos bármit is enni. Aki úton van és reméli, hogy olyan helyiségbe ér, ahol eszrog és lulov van, továbbá a falvakban lakók, kiknek a lulovot és eszrogot ki szokták küldeni, várjanak délig, de ne tovább, mert ünnepen és félünnepen nem szabad tovább böjtölni. Akinek gyenge a szíve ahhoz, hogy délig várjon, ehetik előbb is egy keveset, de aki nem annyira gyenge, az tartózkodjék még az ízleléstől is.
6. Szabad a lulovot visszatenni vízbe és ahhoz még vizet hozzá is önteni, de ne váltsa fel friss vízzel. Félünnepen azonban kötelesség a vizet frissel felváltani, hogy a lulov friss és szép maradjon. Félünnepen minden nap új (friss) fűzfaágat szoktak a csokorba tenni és ez a micva szebbé tétele.
7. A micvakötelesség teljesítésére szánt hadaszt (mirtust) tilos az egész ünnep hét napja alatt, még sabbosz napján is szagolgatni. Az eszrogot azonban szabad sabbosz napján szagolni és a === (aki jó illatot ad a gyümölcsbe) áldást kell rá elmondani. Az ünnep többi napján azonban ne szagolják, ha nem is azért veszik fel, hogy parancskötelességüknek tegyenek eleget vele, mert kétséges, hogy kell-e rá áldást mondani. A lulovot sabbosz napján tilos kézbevenni még akkor is, ha arra magára vagy a helyére volna szükségünk, mert === (a használatból- félreállított). Az eszrogot azonban, mivel szagolni szabad, és nem === szabad kézbevenni. Szabad a gyapjúkóc közé is tenni, amelyben már jomtov előtt is volt, mert az már előbb felvette a szagát, de ne tegye új (más) gyapotkóc közé, avagy valami ruhadarabba, mert abban most szülne szagot.
8. Az ünnep első napján nem lehet kölcsönvett lulovval és más fajtával megfelelni a parancskötelességnek, mert teljesen és valóban az övének kell lennie, mint írva vagyon: (M. III. 23. 40.): »És vegyetek magatoknak az első napon« – amit úgy magyarázunk: === – magatoknak: – ===: – abból, ami a magatoké, ez kizárja azt, ami kölcsönkért. Minékünk azonban, akik Erec Izraél határain kívül élünk és a kétséges megállapítás miatt két napi főünnepet tartunk, a második napon sem lehet kölcsönkértre bróchót mondani. Ha más azzal a föltétellel, hogy használat után visszaadjuk, ajándékba adja, ajándék, (a magunké) és megfelelünk velök, még ha általában minden megjegyzés nélkül adják is oda, hogy eleget tegyünk velök a kötelességünknek, az is olybá vehető, mintha határozottan kijelentette volna, visszaadás kötelezettsége mellett adja ajándékba. Ha a férj nincsen otthon és a nő akarja valakinek odaadni, hogy az eleget tegyen velök a kötelességének, már a gazda természetétől függ, hogy olyan ember-e, ki szigorúan veszi a jogát vagy nem.
9. Kik közösen vették az eszrogot és a többi fajtát, bizonyára azzal a szándékkal vették, hogy a micvateljesítés idejére átadják egymásnak a maguk részének tulajdonjogát. Ezért az a szokás, hogy a hitközség vesz eszrogot és az egész közönség eleget tesz vele a kötelességének. Akinek vagyoni ereje azonban azt megengedi, köteles hozzájárulni az eszrog árához. Mindamellett jobb olyan egyén eszrogjával eleget tenni, akinek mind a négy fajta növénye szép, mert az amit egyes ember enged át a felebarátja tulajdonába, mindig jobb.
10. Az első napon ne adják a lulovot és eszrogot a kiskorúaknak, míg a nagyok mind fel nem vették, mert a kiskorú (fiúnál 13 éves meg egy napos, leánynál 12 éves meg egy napos koráig) a tóra törvényei szerint maga birtokba vehet valamit, de tulajdonjogát át nem ruházhatja másra.
11. Az ünnep minden napján a muszaf ima után fel szokták vinni a széfer tórát az emelvényre és nyitva hagyják a frigy szekrényt a hosanosz elmondása utánig, amikor a széfertórát visszaviszik, akinek eszrogja meg lulovja van a hosanosz mondása idején körüljárja velük azt az emelvényt, ahova a széfertórát felvitték. Minden napon egyszer járják körül, de a hetedik napon, – az hasánó rábba napja, valamennyi széfertórát kiveszik és viszik fel az emelvényre és hétszer járják körül a szentély emlékezetére, amelyben az ünnep minden napján egyszer, a hetedik napon hétszer kerülték meg az oltárt. A körmenetnél mindig jobbra kell menni, mert a széfertóra már az emelvényen van és a közönségnek arccal az emelvényen levő széfertóra felé kell fordulni, mielőtt a körmenetet megkezdik és akkor észak van tőlük jobbra, azért a körmenetet északi irányban kezdik. Akinek eszrogja és lulovja van és nem tart velök a körmenetben, nagyon rosszul cselekszik. Néhány helyen hósána rabba és szimchasz tóra napján az a szokás, hogy miután valamennyi széfertórát kivették már frigyládából, égő gyertyát állítanak beléje (jelzésére annak, hogy a tóra fény és amikor nincsen ottan tóra, más fény kell). Nem helyes szokás és meg kell szüntetni, mert a frigyszekrényt tilos akár ideiglenesen is bármily nem szentséges dologra felhasználni. (L. Tóré Zahab 154. fej. 7. pontját. Az Elija rabba ellenben 669. fej. ezt a szokást a Mózné Cedek nevében idézi).
12. Sabbosz napján nem tartanak körmenetet, mert a szentélyben sem jártak körül, azért nem is visznek fel széfertórát az emelvényre, hanem kinyitják és nyitva tartják a frigyszekrényt a hósanosz elmondása utánig.
13. Az a szokás, hogy akire az ünnepen gyász szakadt, ugyanúgy az atyját vagy anyját gyászoló a gyászév egész tizenkét havában nem megy körül. Meg kell tisztelnie eszrogjával és lulovával olyant, akinek nincsen, hogy az járjon vele körül.
