A lopás és rablás szabályai (16 pontban)
1. Tilos rabolni, vagy lopni, bármily csekélységet is akár zsidótól, akár nemzsidótól. A Tana dbé Elija hozza (15): Megtörtént egy emberrel, ki azt nékem elbeszélte, hogy jogtalanságot követett el egy nemzsidóval szemben a neki eladott datolyák mérésénél, mikor azután az egész pénzen olajat vásárolt, eltört a korsója és kiömlött az olaja. Mire azt mondottam: Áldva legyen a Mindenható, aki előtt nincs tekintély (különbség), mondva vagyon ugyanis (M. III. 19. 13.): »Ne szorongasd a felebarátodat és meg ne rabold« az idegennek, nemzsidónak megrablása is rablás.
2. Ha az olyan csekély dolog, hogy senki sem vet rá ügyet, pl. egy csomó apró fából egy szálkát kivenni, hogy azzal a fogait tisztítsa, azt szabad, de jámborok szokásmódja, hogy még ettől is tartózkodnak.
3. Még oly szándékkal lopni, hogy visszaadja, csak azért, hogy a másikat kissé felbosszantsa, vagy megtréfálja, szintén tilos.
4. Tilos, hogy az ember a felebarátját a legcsekélyebbel is megkárosítsa, fosztogassa., mert mondva vagyon (M. III. 19. 14.): ne fosztogasd felebarátodat. Ki a fosztogató ? Az, akinek a felebarátja pénze annak tudtával jutott a kezébe, pl. hogy annak a kölcsöne vagy bérlete van nála és nem akarja megfizetni neki és azzal küldi el: menj, gyere máskor, menj, gyere máskor!
5. Aki vágyakozik felebarátja házára vagy ingóságára vagy bármily oly dologra, melyet felebarátja nem is akar eladni és oly sok barátját küldi hozzá és maga is addig unszolja, izgatja, amíg az eladja neki, az megszegi a (M. II. 20. 17.): »Ne kívánd meg« stb. tilalmát. Attól az órától kezdve, hogy a szíve elfogult és azon gondolkodik, hogy miként szerezze meg azt a tárgyat, megszegi a (M. V. 6. 18. ): »Ne vágyakozzál« stb. tilalmát. Mert a megkívánása csak szívben lehet, a megkívánás viszi a vágyakozásra. Aki tehát oly dolgot szerez meg amit megkívánt, két tilalmat szeg meg, azért mondja (u. o.) ne kívánd meg és ne vágyakozzál.
6. Parancskötelessége annak, aki rabolt, hogy magát az elrabolt tárgyat, ha még megvan és nem lett megváltoztatva, visszaadja, mint mondva vagyon (M. III. 5. 23.): térítse vissza a rablást, amit elrabolt. Ugyanez áll a tolvajra is. És nem tesz eleget a kötelességének azzal, hogy annak az értékét adja, ha a tulajdonosok már le is mondtak róla. De ha elvesztette, vagy úgy megváltoztatták, hogy előbbi alakjában már vissza sem hozhatják, avagy hogy valamely épületbe falazta be, mely épület lebontása neki nagy veszteség volna, eleget tesz a kötelességének azzal, ha megadja neki azt az értéket, amennyit az a rablás idején ért. Ha a megrablott, meglopott ember más helységben van, nem kell a pénzt annak a helyébe elküldenie, hanem tudassa vele, hogy jöjjön, megfizeti neki. Ha az akit megrabolt, meglopott, meghalt, térítse meg az örökösének.
7. Aki sok embert lopott meg, pl. a kereskedő, aki hiányos mértékkel, vagy hiányos súllyal mért és ehhez hasonlót tett, vagy aki a hitközség elöljárója volt és a rokonain könnyített, másokat megterhelt, szintúgy aki sok embertől szedett kamatot, az már nehezen teheti jóvá megbánt bűnét. Ezért oly közszükségleteket kell kielégítenie, amelyeknek a meglopottak is hasznát vehetik. Azoknak azonban, akikről tudja, hogy meglopta őket, mindenesetre köteles vissza-, vagy megtéríteni, amit elrabolt, mert velük szemben nem tesz eleget a kötelességének azzal, amit a közintézményeknek ad.
8. Tilos a rablótól, vagy tolvajtól az elrablott vagy ellopott tárgyat megvenni, mindegy akár zsidó, akár nemzsidó volt az illető, mert a rablás és lopás tilalma a nemzsidóra is fennáll, még nemzsidó társával szemben is, mert ez a hét (noachida ) parancs egyike, mely rájuk is kötelező. Nagy bűn a tolvajtól és rablótól bármit is megvenni, mert az orgazda erősíti a kezét a bűnre és rája mondja az Írás (Pldb. 29. 24.): Ki a tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét. Ő okozza azt, hogy a tolvaj más lopásokat is elkövessen, mert ha nem találna rá vevőt, nem is lopna, ha el is tudná vinni a rablott holmit olyan helyre, ahol őt nem ismerik, ez már nem oly kényelmes és veszélytelen neki. Ha azonban a vevő az igazi tulajdonos javát akarja szolgálni, hogy értéktárgyát neki visszaadja, szabad megvennie. Természetesen csakis az esetben, ha maguknak a tulajdonosoknak nem volt módjukban azt megmenteni. Ugyanígy tilos zálogba venni olyan tárgyat, mely lopottnak vagy rablottnak látszik.
9. Tilos bármily hasznot élvezni a lopott vagy rablott jószágból mindazideig, hogy az a tolvaj vagy rabló kezén van. Még oly csekély hasznot is, amit még a gazdája sem venne figyelembe, pl., pénzérmeknek hasonló értékű pénzre való beváltása is tilos lopott vagy rablott pénzzel. Amiképpen tilos elrablott házba bemenni, nyáron a nap heve, esőben az eső elől, vagy által menni, járni a mástól lopott mezőn.
10. Ezért attól, akiről általában tudott dolog, hogy tolvaj vagy rabló, hogy nincsen más foglalkozása, csak az és minden vagyonát lopottnak vagy rablottnak tartják, – tilos bármi hasznot, élvezetet elfogadni. Még a szegénynek is tilos tőle alamizsnát elfogadni.
11. Ugyanígy, ha valaki oly tárgyat akar eladni, mely lopottnak látszik, pl. ha a gyümölcsös őre titokban akar gyümölcsöt eladni, vagy ha az eladó rejtegetve viszi a tárgyat, amelyet el akar adni, vagy ha azt mondja a vevőnek: »rejtsd el!« tilos azt tőle megvenni. Sőt asszonytól sem szabad semmit megvenni, ha attól lehet tartani, hogy a férje tudta nélkül adja el, sem a férfiútól női ékszert vagy női ruhát, ha feltehető, hogy a felesége tudta nélkül akarja eladni.
12. Ha valamely társas lakomán vagy hasonlón elcserélték a felöltő tárgyait, ne használja, vegye fel azokat, amik azok helyett a kezébe jutottak és nem az övék, ha pedig annak a gazdája jön, köteles azt neki visszaadni, ha a magáét el is veszítette. Szintúgy, ha a mosónő, ki számos ember számára mos, olyan inget hoz neki, mely nem az övé, tilos azt felvennie és vissza kell adnia a gazdájának, ha a magáé el is veszett. Ha azonban már hosszabb ideig volt nála és a gazdája közben nem kereste, akkor szabad felvennie, mert feltehető, hogy a mosónő kielégítette a gazdáját és kifizette neki az inget.
13. Tilos felebarátjának bármily vagyontárgyát annak tudta nélkül használni-élvezni, ha biztos is abban, hogy ha a gazdája megtudná, iránta való szeretetből is csak örvendene annak és mégis tilos. Azért, ha valaki bemegy felebarátja gyümölcsösébe vagy kertjébe, tilos a gazda tudta nélkül onnan magának gyümölcsöt szednie, ha a gyümölcsös vagy kert gazdája úgy szereti és kedveli is mint önmagát és bizonyára csak örömmel és megelégedéssel venné tudomásul, hogy ő is élvezett valamit a gyümölcseiből, mindamellett, mivel mostan nem tud róla, tiltott módon élvezne. Figyelmeztetni kell erre az embereket, mert sokan tudás hiánya miatt botlanak meg ebben a bűnben.
14. Mindamellett szabad, hogy a gazda házanépe a gazda tudta nélkül is adjon egy darab kenyeret a szegénynek, vagy a házigazda barátja fiának, mert ezt a házigazdák is meg szokták tenni és nem mondható, hogy ezt a házigazda tudta nélkül teszik, mert így szoktak tenni és a gazda tud e szokásukról. Ezért szabad valami csekélységet, mint alamizsnát a nőktől is elfogadni a házigazda tudta nélkül, mert meg szokták tenni és a férjük tud a szokásukról. Szintúgy szabad venni a kert gyümölcséből, ha a gazda tudtával szokott belőle enni és ehhez hasonlóan mást is szabad élveznie.
15. Aki útjában gyümölcsöt talál valamely fa alatt, mely az útra hajlik, ha olyan gyümölcs, mely rendesen le szokott hullani a fáról és ha lehullott, már nem veszik semmibe, avagy ha nem is vetik meg, de minden nép arra jár, vagy oly termés, melyet a marha eszik meg, ha arra jár, tehát a gazdájuk már lemondott róluk, szabad használni. Az oly lehullott gyümölcs azonban, melyre a gazda a lehullása után is számot tart, az arra járó zsidónak élvezni lopás miatt tilos. Ha kiskorú árvák tulajdonának termése, minden esetben tilos, mert a kiskorúnak lemondása és elnézése érvénytelen.
16. Az állam törvénye – törvény.
