A lényeges és mellékes szabálya (9. pontban)
1. Ha valaki két dolgot eszik, vagy eszik és iszik, de csak az egyik lényeges, a másik mellékes neki és csak a lényeges miatt a szándéka ezt is enni, t. i., ha nem a lényeges volna a célja, ezt egyáltalán nem is enné, pl. aki gyengeséget érzett és meg akarta erősíteni magát, sózott halat vagy retket eszik, de mivel ezek erősek, eszik hozzájuk egy kis kenyeret is, vagy valami mást, amivel azok erősségét enyhítse, vagy pl. ha valaki megkívánta a pálinkát és iszik is belőle, és hogy erősségét enyhítse, eszik utána kis kenyeret, vagy valamely gyümölcsöt, csak a lényegesre mond áldást, a mellékesre pedig sem előtte, sem utána, mert mentesült a lényegesre mondott bráchája által. Még a kezeit sem kell megmosnia.
2. Ez csak akkor áll így, ha a lényegeset ette előbb s azután a mellékeset és amikor a lényegesre a bráchát mondotta, gondolt arra, hogy a mellékesből is eszik, vagy hogy oly gyakran teszi ezt, hogy olybá vehető, mintha gondolt volna rá és közvetlenül a lényeges után eszik is belőle, vagyis ez kizárja azt, hogy közben a másik szobába ment, mely esetben már a mellékesre is bráchát kell mondania.
3. Ugyanígy ha előbb ette a mellékeset és azután a lényegeset, pl. bort vagy pálinkát akar inni és csak azért, hogy éhgyomorra ne igya, eszik előbb bármily csekélységet, erre a mellékesre is áldást kell mondania. De mivel ez most csak mellékes, némelyek szerint leszállott a bráchá szempontjából a becse és bármi légyen, csak a Sehákol bráchát kell rá mondania. Mások vitatják ezt. Hogy magát minden kétség alól kivonja, igyék egy keveset előbb a lényegesből, hogy annak bráchájával mentesítse a mellékeset is.
4. Ha szándéka van mindkettőre, pl. ha pálinkát iszik és eszik hozzá kalácsot, vagy mézes lepényt, vagy befőttet és hasonlót, akkor mindkettőre kell bráchát mondani, éspedig először a kalácsra vagy befőttre, melyek becsesebbek és csak azután a pálinkára. Még inkább kell mindkettőre ha kalácsot eszik és kávét iszik hozzá, és pedig mondjon először a kalácsra, süteményre, azután a kávéra, mert mindkettőt kívánta.
5. Ki két oly dolgot főz együtt, melyek mindegyikére más bráchá jár, ha különváltan maradt meg mindegyik fajta, mindegyikre a neki megfelelő áldást kell elmondani, de ha összenyomódtak és összeragadtak, (vagy vegyültek), akkor az lesz a lényeges, melyből több van az ételben, arra mond áldást, a másikra a bráchá alól mentesül. De ha az egyik fajta az öt gabonanemből való, ha kevesebb is a másiknál, ez lesz a lényeges (mint a 48. fej. 10. p.-jában írtam).
6. Oly eledel, melybe tejet vagy levest tett, hogy együtt megegye, ha tulajdonképpen az eledelt akarta, csak arra mond áldást, a tej vagy a leves mellékessé válnak. Ha pedig a tej vagy a leves volt a célja, mondjon erre bráchát és az étel lesz mellékes a bráchá tekintetében. Ha igazában mindkettőt akarta (és brácháik nem azonosak) mondjon előbb az ételre bráchát, egyék is egy keveset belőle, azután mondja a Sehákol bráchát a tejre vagy a levesre, ez esetben nem nézik, hogy melyikből volt több. Még ha az étel valami halfajta, az sem mondható e tekintetben lényegesnek. (Vízben vagy tejben főtt ételre 1. fent 48. és 53. fej.).
7. Törött fűszernél, melyet cukorral kevertek, a fűszer marad a lényeges, arra kell a rája elrendelt áldást elmondani, a szerecsendióra a Boré pri háéc a fahéjra, úgyszintén a gyömbérre a Boré pri háádámá bráchát, stb.
8. Aki faolajat iszik, ahogy van, egyáltalában nem mond rá áldást, mert ártalmas, ha más dolgokkal vegyítette, az olaj mellékessé válik és csak a lényegesre mond áldást. De ha fáj valamije és az olaj gyógyszernek kell és hogy ne ártson, más dolgokkal vegyíti, mivel most igazában az olajat akarja inni, bár kevesebb az olaj benne, mint más, arra mondja rá mégis a Boré pri háéc brácháját, amivel a másik bráchája alól mentesül. Ha szomjas és csak azért akar inni, hogy a szomját oltsa, mellékesen azonban gyógyszernek olajat is tesz az italba, csak az italra jár az áldás. Ugyanez a szabály, ha szerecsendiót, fahéjat vagy gyömbért tesz az italba, mert mi a szándék után megyünk.
9. A cukor és a méz minden befőttnél mellékesnek tekinthető és csak az abban lényeges gyümölcsre mondják el a megfelelő áldást. (L. fentebb 52. fej.).
