A lakodalom asztali imájának szabályai és az újházaspár megörvendeztetésének parancsa (13 pontban)
1. Tíz férfi jelenlétében az asztali ima előtt az áldásra felhívó ezt mondja: === távolítsd el a jajt stb., a többi pedig feleli: === akinek öröm van lakában stb. Továbbá úgy kell mondani: === akinek javából ettünk, a === a szót – -váv nélkül, vagyis ne mondják === »és akinek javából ettünk.« Az asztali ima után egy másik serleg bort vesz a kezébe és elmondja reája a menyekzői hat bróchót (áldásmondatot) azután pedig az asztali ima serlegborára mondja a === áldást. Úgy jó, ha a hat bróchónak serlegét csak az asztali ima után töltik meg. Ügyelni kell arra, hogy a férfiak és nők ne egy szobában étkezzenek, mert ha a férfiak és nők egy szobában étkeznek, nem mondják === »akinek lakában az öröm«, mert nincs öröm ott, hol a rossz ösztönnek lehet hatalma.
2. Ha nőtlen férfi vesz el hajadont, vagy özvegy asszonyt, valamint, ha özvegy férfiú vesz el hajadon leányt, ezeket a bróchókat a menyegző után tartott első lakomán mondják, ha nem is étkeztek nappal, hanem csak a menyegzőt követő este, sőt akár a következő napon, (mert az első lakomát új arcnak, most jött vendégnek tartják). De az első lakoma után továbbá a hét lakodalmi napon mar csak akkor mondják ezeket az áldásmondatokat, ha új vendégek érkeztek.
3. Ha nincsenek újabb vendégek, hanem barátjuk öröme miatt oly emberek étkeznek együtt a vőlegénnyel, kik nem tartoznak a háza népéhez (a családjához), nem mondják reá a === »távolíts el minden jajt stb., hanem mindjárt a === Hálát adunk nevednek stb. és kinek öröm a lakában«. Az asztali ima után vesz egy másik serleget, elmondja reá a === »ki vígságot és örömet teremtett« stb. áldását, azután veszi az asztali imának serlegét és mondja el rá a === áldását, ehhez nem kell tíz férfiúnak a jelenléte, hanem már három felnőtt férfi jelenlétében elmondják az áldást. De ha csak a házanépével étkezik, semmit sem mondanak belőle.
4. Ha özvegy férfi vett el özvegy asszonyt, és az első lakomát a menyegző után még nappal eszik, húzódjék bár a lakoma az éjszakába, elmondják azokat a bróchókat, melyekről az 1. pontban írtam. Ha a lakomát csak este tartják, ha vannak ott, kik barátjuk öröme alkalmából barátságból étkeznek velük, úgy mondják az áldásokat, ahogy a 3. pontban megírtam (mégha új vendégarcok is jelentkeztek), ugyanígy az első három napnak minden lakomáján.
5. Új arcnak, új vendégnek nevezik azt: ki a baráti öröm miatt jön, és miatta a lakoma étel mennyiségét szaporítani akarják, ha nem is eszik velük. A sabbosz és a jomtov (ünnep) első és második napja új vendégeknek tekintetnek. De csakis az esti és a reggeli lakoma, a harmadik lakoma azonban nem új vendég, kivéve, ha annak alkalmával a vőlegény tóramagyarázatot tart.
6. Ha valaki meghívja a vőlegényt és menyasszonyt, hogy nála étkezzék, és külön szobát bocsát a rendelkezésükre, ahol együtt lehetnek magukban és örvendezhetnek egymással, akkor az (a szoba) olyan mintha chuppájuk volna és a hét bróchóval mondják az asztali áldást, ha pedig nem (külön szobába étkeznek) nem mondják csak az === stb. áldást a === mondattal.
7. Ha a lakodalom vendégei külön társaságokra oszlanak, akár oly termekbe, melyek nem nyílnak abba a helyiségbe, hol a vőlegény van, mindamellett minden társaság csoportjában elmondják ezeket az áldásmondatokat, mert abból a lakomából esznek, amelyet a menyegzőre készítettek, de a kiszolgálók, akik csak az ünnepi lakoma után étkeznek, nem mondják el a bróchókat.
8. Annak esküvőjén, ki az elvált feleségét veszi vissza, nem mondják a === szavakat, az menyegző napján az első lakomán mondják a hét áldást, azontúl azonban nem mondanak semmit.
9. §. Parancskötelesség a vőlegényt és a menyasszonyt megörvendeztetni, előtte táncolni, őt szépnek és kedvesnek mondani, (a cheszed szót hasonló értelemben, mint Eszter könyvévében 2:17: „kegyet és rokonszenvet talált előtte”). Úgy találjuk (Kötubot 17a.) rabbi Jehudá ben Iláiról, hogy táncolt a menyasszony előtt.
10. §. Tilos nézegetni a menyasszonyt, de szabad nézni az ékességeit és még ==levágatlan=== haját.
11. §. Vannak, akik az esetben, ha a menyasszony a ==menyegző== napján tisztátalan volt, azután a mikvében való tisztulása estéjén szoktak lakomát készíteni és arra más férfiakat is meghívni. Ez helytelen és a (fiatal asszony) szemérmetessége okából meg kell a szokást szüntetni. De ha a háznépének kisebb lakomát készítenek és a sehászimchá bimono („kinél öröm lakózik”) áldást mondják, nem kell őket abban meggátolni. De a hét áldást tilos különben elmondani, mint a már fentebb kifejtett esetben. (lásd Tsuvá Méáhává 1. rész 62.).
12. §. Aki hajadont veszen nőül, köteles hét napig örvendezni véle, ezt nevezik a lakodalom hét napjának. Ne végezzen semmiféle munkát, ne kössön a piacon (nyilvánosan) üzleteket, hanem egyék, igyék és örvendezzék nejével, akár nőtlen volt, akár özvegy. Ha felesége el is nézné, még sem szabad dolgoznia; és tilos az utcára egyedül kimennie.
Ki oly asszonyt veszen el nőül, ki már férjnél volt, ha a férj özvegy, mindenkinek véleménye, hogy csak három örömnapot kell tartania. Ha pedig még nőtlen volt, némelyek szerint hét napig kell örvendeznie vele, mert a hét áldást mondják miatta. A nő ily esetben mindazonáltal lemondhat a megörvendeztetéséről.
(Ha a vőlegény lakodalma hét napjába a közösség valamely böjtnapja esik lásd fentebb 121:7. és 141:2.)
13. §. Aki ==asszonyt hoz a házhoz===, annak egy teljes évig a városában kell maradnia, hogy vele örvendezzék, mert írva vagyon (5Mózes 24:5.): „ne vonuljon hadba… szabad legyen háza számára egy évig, hogy örvendeztesse feleségét…” De az asszonynak jogában áll erről lemondani.
