A közösség böjtjeinek szabályai (11 pontban)
1. A próféták szavaiból kapott parancs, hogy azokon a napokon, melyeken csapások érték őseinket, böjtölni kell; a böjtölés célja felserkenteni a szíveket, hogy keressék és meglássák a megtérés útjait, és hogy emlékeztessen a mi gonosz cselekedeteinkre és atyáink tetteire, amelyek olyanok voltak, mint a mi tetteink mostan, amiglen okozták nekik és nekünk mind e csapásokat. S e dolgokra emlékezve térjünk vissza bűnbánattal, hogy megjavuljunk, mint a tóra mondja (M. II. 26. 40.): »és bevallják bűnüket és atyáik bűnét«. Azért tartozik minden ember ezeken a napokon magába szállani, a tetteit megvizsgálni és rossz tetteit szánva-bánva megszüntetni. Nem a böjtölés maga a lényeg, miként az Írás mondja (Jóna. 3. 10.) Ninive lakóiról: »Isten látta tetteiket«, mire azt mondották mestereink áldás emlékükre! – nem az áll: látta zsákjaikat és böjtjeiket, hanem látta Isten a tetteiket, hogy visszatértek rossz útjukról. A böjt nem más, mint felkészülés a megtérésre. Azért azok az emberek, akik, amikor böjtölnek, sétára mennek és haszontalan dolgokkal töltik el a napot, a mellékeset fogják meg és a lényegest hagyják el.
2. Ezek a következő napok: tisri hó 3-a, ezen a napon ölték meg Gedalját, Achikam fiát, kit a templom elpusztítása után Nebukadnecar Izráel országában hagyott és Izráel fejévé tett meg, de azáltal, hogy őt megölték, valamennyien kivándoroltak, ezek közül is ezreket megöltek és kialudt Izráel tüzének megmaradt parazsa is.
3. Tévész hó 10-e, ezen a napon kezdette meg a gonosz Nebukadnecar, Bábel Királya Jeruzsálem ostromát és hozta nyomorba, szükségbe Izráelt, és onnan eredt a szentély pusztulása.
4. Tamuz 17-e. Ezen a napon öt csapás érte Izraelt: 1. Eltörték a frigytáblát, mikor Móse lejött a hegyről, miként a tórában meg vagyon írva és ez tamuz 17-én volt. 2. Ezen a napon szűnt meg az ostrom alatt az állandó áldozat, 3. törtek rést a rómaiak a város falain a második szentély pusztulása idején. Habár az első szentély pusztulása idején Tamuz kilencedikén törtek a városba, mint Jirm. próféta mondja (52. 6.) a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján hatalmasodott el az éhség, stb. és rést törtek a városba, stb. a második szentély pusztulása idején azonban tamuz 17-én törtek be, a második szentély vesztesége súlyosabb – nekünk is (továbbá azt látjuk a jeruzsálemi talmudban, hogy az első szentély pusztulása is tizenhetedikén kezdődött, de a sok szenvedés, viszontagság miatt tévedtek a számításban). 4. Ezen a napon égette el a gonosz Apostumos a tórát és 5. állítottak be Izráel gonosztevői bálványképeket a szentélybe, ez okozta pusztulását és számkivetésünket.
5. Tisóbeáv = ab hó 9-e. Ezen a napon szabatott ki a végzés pusztát járó apáinkra, hogy nem mehetnek be Izráel földére, mert akkor tértek haza a kiküldött kémek és sírt Izráel ok nélküli sírással, azért e nap késő nemzedékeiknek sírásra rendelt napja lett. Ezen a napon volt a nagy pusztulás, rajta dőlt romba az első meg a második szentély is; és foglalták el Bétar városát. Bétar nagy város volt, melyben Izrael ezrei és tízezrei éltek. Ezen a napon szántotta fel Turnus Rufus ekével a szentélynek és környékének földjét és beteljesedett Micha próféta szava (3. 12.): »Ciónt, mint a mezőt fogják felszántani«. (Van a közösségnek még egy böjtje, az Eszter böjtje, erről később a 141. fej. 2. p.).
6. Ha a böjtnapok sabboszra esnek, a rákövetkező vasárnapra halasztják őket, de ha tévész hó tizedike erev sabboszra (péntekre) esik, kiböjtölnek akkor is estig.
7. Ha e négy böjt valamelyike az új férj lakodalmi hetébe esik, habár a lakodalma hete mintegy ünnepi ideje, mégis köteles böjtölni, mert az ő ünnepe egyénnek magánünnepe, az egész közösség gyásza és böjtje jő és elodázza az ő ünnepét, továbbá hisz azt mondja a zsoltár is (137. 6.), »ha nem emelem Jeruzsálemet örömöm csúcsára« (Ritba a Taanit traktátus végén).
8. A böjt tekintetében van különbség az első három böjtnap és a tisóbeáv (ab hó 9-e) között. Az első három böjtnapon szabad az egész előző éjjelen, egész hajnalhasadtáig enni, akkor ha még nem aludtak, de ha rendes alvása idejét átaludta, nem szabad utána sem enni, sem inni, kivéve, ha azt már eltökélte, mielőtt aludni ment. Ha az alvása után szokott inni, akkor nem kell ezt az ivást az alvás előtt kikötnie. Tisóbeáv böjtjén azonban már az előző napon, még nappal kell az evést abbahagyni. Az első három böjtnapon szabad a test mosása és kenése, a cipő felvétele, a házastársak érintkezése, tisóbeav böjtjén azonban mindez tilos. A lelkiismeretes és egészséges ember valamennyi böjtön tartson mindent olyan szigorúan, mint tisóbeáv napján. Csak a cipőfelvételét ne nehezítse meg magának, hogy ki ne gúnyolják és ki ne nevessék. A házassági érintkezést, ha akkor van az asszony tevila fürdőtisztulási napja, tartsa meg az idejében a három első böjtnapon is.
9. Más könnyebbségük is van a három első böjtnek, a várandós és szoptató nők fel vannak mentve a böjt alól, így a beteg is, ha nincs is veszélyben, – akkor se böjtöljön. De akinek szabad ennie, se egyék különös élvezeti dolgokat (csemegéket stb.) hanem csak azt egye, ami testi egészsége érdekében szükséges. Hasonlóképpen kell a kiskorúakat is, – bár nem kötelesek még böjtölni, de megértik már a gyászt, a böjtre szoktatni és ne adjanak nekik csak kenyeret és vizet (a legegyszerűbb eledeleket), hogy a közösséggel együtt gyászoljanak. (Magen Abrahám és Chajé Adam)
10. E böjtnapokon tilos reggel a száját vízzel kiöblíteni és hacsak eltávolíthatja a köpetet, távolítsa el, ha ezt megtennie nem lehet, nyelje le akár jomhakipurim (az engesztelés) böjt napján is, mert hiszen nem élvezni akarja azt. Az ételt megízlelni – ha ki is köpi – tilos a közösség böjtnapjain, de olyan böjtnapon, melyet csak egyes egyén vállal magára, szabad az ételt megízlelni, ha azt kiköpik. A szájat kimosni is szabad magánböjtökön.
11. Micvakötelessége lzráel egész gyülekezetének, hogy közös szenvedés, csapás idején, mely ne jöjjön ránk többé! – böjtöljön és imádkozzék közös szenvedésük miatt az Örökkévalóhoz, dicsértessék Neve. Ha az idő nem alkalmas böjtre, pl. üldözöttek, kiknek nem is szabad böjtölniök, hogy meg ne gyengítsék erejüket, vállalják magukra, hogy ennyi meg ennyi napot böjtölnek, amiután majd megmenekülnek, akkor olybá számít nékik, mintha most böjtöltek volna. Így találjuk ezt Dánielnél, hol ez áll (10. 12.) És szólott hozzám, ne félj Dániel, mert attól a naptól kezdve, hogy ráadtad a szívedet a megértésre és a böjtölésre Istened előtt, meghallgattatnak szavaid.
