A közeli és távoli hír szabályai (11 pontban)
1. Akihez híre jutott annak, hogy valamely olyan közeli rokona halt meg, akiért gyászt tartani köteles, ha ez a hír az elhalálozása után harminc napon belül, vagy akár a harmincadik napon magán érte el – akkor ez közeli hír, megszakítja, ruháját és köteles attól a naptól számítva, mikor eljutott hozzá a híre, a hét napos === gyászt is megtartani. A harminc napos gyászt === is a hír vétele napjától számítja. A közeli hír vételének napján pedig minden tekintetben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a temetés napjára. Azt a harminc napot pedig, amelyen belül a hírt közeli hírnek nevezik, a temetés napjától kell számítani és nem az elhalálozás napjától.
2. Ha a harminc nap után érte a hír, ez már távoli hír és csak egy órai gyászt kell tartania, akár nappal hallotta meg, akár este (éjjel), egy órai gyász elég még az atyja és anyja után is (a ruha megszakítás szabályait ez esetben l. fentebb 195. fej. 8. p.). De azok a kegyeleti kötelezettségek, amelyeket az apa, anya halála után tizenkét hónapig kell teljesítenie, érvényesek távoli hír esetében is, a tizenkét hónapot akkor a halál napjától számítja. Ha apja vagy anyja halálának híre csak a tizenkét hónap letelte után érte el, csak egy órai gyász kötelező olyan dolgokban is, amelyek az egész tizenkét hónapon át szokásosak.
3. Annak, aki ilyen távoli hírt hall, nem kell (az egy órán belül sem) a gyász minden szabályát megtartania, elég, ha a cipőit leveti és szabad dolgoznia, fürdenie, testét kennie, házastársával érintkeznie és Tórát tanulnia. Ha a hír vételekor éppen nincsen cipő a lábán, valamely más olyan dolgot kell tennie, amiről felismerhető, hogy gyász miatt teszi, pl. ha egy óráig a földre (gyászpadra) ül.
4. Ha a közeli hír sabbosz napján érte, a sabbosznak napja a hét nap egyikének számít be és a sabbosz elmúltával megszakítja ruháját és még hat napot számlál.
5. Ha sabbosz vagy ünnepnapján olyan közeli hír érte, mely a sabbosz vagy ünnep napjának kimenetelével távoli hír lett, köteles sabbosz és ünnepnapon a lakásán belül (érvényes) gyász-szabályokat megtartani, a sabbosz és ünnepnap kimenetelével pedig csak egy órai gyászt tart úgy, mint a távoli hír vételekor.
6. Ha olyan sabbosz napján érte a közeli hír, mely erev jomtov (ünnep előtti nap), mert a lakásán belül meg kell tartania sabboszkor is a benső gyászt, az ünnep azután megszünteti a további gyászt.
7. Aki sabbosz vagy ünnep napján hall távoli hírt, nem tart gyászt, még a lakásán belül elrendelt dolgokat sem, a sabbosz és ünnepnap kimenetelével pedig egy órai gyászt tart és az elég.
8. Aki az ünnep után hallotta meg, hogy közeli rokona halt meg az ünnep előtt, habár azoknak gyászolását, akik már az ünnep bejövetele előtt tartottak gyászt, megszünteti az ünnep, az övét azonban, mert ünnep előtt egyáltalán nem gyászolt, mivel hogy most hallotta, még ha a temetés napjától számított harmincadik napon is, a hír az ő részére közeli hír és az ünnep után === (hétnapos) és a === (harmincnapos) gyászt is meg kell tartania.
9. Kinek közeli rokona halt meg és nem tud róla, ne mondják meg neki, aki mégis tudatja vele, arról mondva van (Példabeszédek 10:18.): ki terjeszti a hírt, balga. Meg szabad őt hívni eljegyzési, lakodalmi és bármilyen örömlakomára, mert mindaddig, hogy nem tud róla, olyan mint minden más ember. Így a férjének, aki tudja, hogy feleségének meghalt valamely közeli rokona, szabad érintkeznie vele, mert az nem tudja.
10. De ha valakitől más kérdi annak közeli rokonáról, hogy él-e még, nem szabad hazudnia és azt mondania, hogy él, mert mondva van (2Mózes 23:7.): hazug szótól tartózkodjál, hanem válaszoljon olyan kétértelmű kifejezéssel, hogy a másik már maga jöjjön rá, hogy meghalt.
11. Fiúkkal szokták tudatni, hogy az apjuk vagy az anyjuk meghalt, hogy kádist mondhassanak.
