A kölcsön és bérlet szabályai (6 pontban)
1. Annak, ki marhát vagy ingóságot kér kölcsön vagy bérbe a felebarátjától, nem szabad azt tulajdonosuk tudta nélkül másnak kölcsön adni, vagy bérbe adni. Még a szent könyveknél, melyeknek a kölcsönadása parancskötelesség, sem mondhatják: általánosságban feltehető, hogy a gazdáknak kedves, ha a vagyonuk tárgyával micvakötelességet végeznek, mert hátha nem akarják, hogy az ő tulajdonuk olyan más embernek a kezében legyen, aki nem is megbízható a szemeikben, de annak, aki a szent könyvet kölcsönvette, meg szabad engednie, hogy az ő házában más tanulhassa, de csak hogy magában tanulja, nem pedig ketten együtt. Ha tudott dolog, hogy a gazdájuk ilyen dolgokat rá szokott bízni erre a másikra, akkor szabad, hogy a kölcsönvevő ennek kölcsön adja, a bérlője ennek bérbe adja.
2. Parancskötelesség a munkás munkabérét idejében kifizetni, ha késik vele, megszegi a tóra tilalmát (M. V. 24. 15.): A maga napján add meg a bérét és ne menjen le fölötte a nap. Szintúgy parancskötelesség a marhajószágnak, vagy más vagyontárgynak a bérleti díját a maga idejében megfizetni, ha késik vele, megszegi azt a tilalmat, mely azt mondja (M. V. 24. 14.): Ne fosztogasd a szegény és szűkölködő bérmunkást stb…. a maga idejében add meg a bérét. És mi az ideje ? Ha a munkája nappal végződött be, fizetési ideje az egész nap, ha pedig elmúlt a nap és nem adta meg neki, megszegi a »napján add meg neki és ne menjen le fölötte a nap« tilalmát. Ha a munka akkor fejeződött be, mikor a nap már lenyugodott és beköszöntött az estéjjel, fizetési határideje az egész éjjel. Ha az éjjel elmúlt anélkül, hogy megfizette volna, megszegi a »ne hagyd magadnál éjjelen át munkásod bérét reggelig« tilalmát. Ugyanez áll a hetibéresnél, a havibéresnél és az esztendőre felfogadott bérmunkásnál; ha nappal távozott a munkából, a fizetés ideje az egész nap, ha éjjel távozott a munkából, fizetheti az egész éjjel, azontúl ne tartsa vissza.
3. Valamint, ha a ruhaköpenyét adta megegyezés szerint javításra a szabómesternek és ez nappal hozza vissza neki, csak az a nap a fizetés határideje, ha éjjel hozta meg, még az éjjel végéig kell kifizetnie. De mindaddig, hogy a ruha a szabómester kezében van, habár befejezte már rajta a munkáját és készen van, a ruha gazdája nem szegi meg a tilalmat, akárhány napig is ott a ruha készen a szabónál; akárha tudatja is vele, hogy hozza a pénzt és vigye el a holmiját, még sem vétkes a tilalom megszegésében.
4. Nem szegi meg a »ne hagyd magadnál éjjelen át« és a »ne menjen le fölötte a nap« tilalmát, csak ha munkás kéri a pénzét és neki meg is van a pénze rá, hogy azt neki megadja, de ha a munkás nem kéri, vagy ha kéri is, de neki nincs meg rá a pénze, nem vétkes a tilalom megszegésében. Mindamellett a jámborsághoz illő, hogy inkább vegye kölcsön a pénzt és fizesse ki a munkást a maga idejében, mert az szegény ember és rajta csüng a lelke. Azok, akik a munkást csak elszámolás után szokták kifizetni, ha oly csekélységet kér is, mi biztosan jár neki, mégsem szegi meg a tilalmat, ha nem adja, mert ismert tény, hogy ez a szokás és ilyen feltétellel szegődtek be náluk.
5. Ha a munkás, ki a munkaadó részére végzett munkát és azt elrontotta, ha mulasztásból tette is, úgy hogy a törvény értelmében neki kellene érte kárpótlást fizetni, a munkaadónak mégis parancskötelessége vele méltányosan elbánni és neki azt elnézni, mert írva vagyon (Pldb. 2. 2.): »hogy a jó emberek útján járj«. És ha a munkás oly szegény ember, hogy nincs betevő falatja, parancskötelesség még a munkabérét is megadni, mert írva vagyon (u. o.): »és az igazak ösvényeit őrizd«. Ez az igaz jámboroknak életösvénye: megőrizni az Ö-ó útját, kegyességet és igazságot gyakorolni a törvény határain belül is.
6. Miként a munkaadót meginti a törvény, hogy ne rabolja el a munkás bérét és ne késsék azt kifizetni, azonképpen inti a szegényt is, hogy ne legyen hanyag a munkaadó részére végzendő munkájában, hogy minden erejével dolgozzék neki, mint Jákob apánk mondotta, – békesség legyen vele! – (M. I. 31. 6.): »hogy minden erőmmel szolgáltam atyátokat«, azért nem szabad, hogy a munkás éjjel dolgozzék és nappalra máshoz szegődjék, (mert elgyengül az éjjeli munkában), valamint, hogy nem szabad éjjel dolgoztatni a marhájával, nappalra meg bérbe adni másnak. Nem szabad, hogy a munkás koplaljon és gyötörje magát, inert ezzel gyengíti a teste erejét és nem tud kellően dolgozni a munkaadójának. Ugyanez a szabály áll a tanítóra is (l. fentebb 165. fej. 12. p.).
