A kohénok kézemelésének (a papi áldásnak) szabályai (22 pontban)
1. A tóra parancsa (M. IV. 6. 23.), hogy a kohénok (Áron törzséből származók) áldják meg Izráel fiait, mert írva vagyon: így áldjátok meg Izráel fiait. Mind az olyan kóhén, akit nem törvényes ok gátol benne és nem megy fel áldani az emelvényre (= === innen: a duchenolni szó a néphasználatban), az tóraparancsot szeg meg. De csak akkor szegi meg, ha erre felszólítják, mint mondva vagyon (u. o.): »mondván nekik«, amit Onkelosz így fordít: ha ezt mondják nekik (l. lej. 8. p.). A mi országainkban csak jomtov (ünnep) napján szoktak a kohénok áldást mondani, mert akkor az ünnep öröme tölti be a lelkeket, Jomkipurim napján pedig a bűn elnézésének és a bűnbocsánatnak az öröme és csak az áldjon, kinek vidám a lelke (l. fent. 45. fej. 5. p.). Ezt más napokon még sabbosz napján sem lehet mondani, mert a létfenntartás és a munkamulasztás gondjai által jobban eltörődöttek. Jomtov (ünnep) napján is csak a muszaf (délelőtti pót) imánál emelik a kohének áldásra a kezeiket, mert az áldás után kijönnek a zsinagógából és örvendő lélekkel ünnepelnek (l. lej. 138. fej. 8. p.). A mi országainkban továbbá az a szokás, hogy olyan ünnepnapon, mely sabboszra esik, nem áldanak a kohénok, csak jomhakipurimkor áldanak, ha sabboszra is esik. Más helyen azonban minden ünnepen áldanak, ha sabboszra is esik és ez helyesebb.
2. Csak tíz felnőtt (minján) jelenlétében áldanak és a kóhénok is beszámíthatók a minjánba, mert ők is részesei az áldásnak, így mondja az Írás (M. IV. 6. 27.): »és én megáldom őket«.
3. A papi áldás előtt ne igyék a kohén sem bort, sem más részegítő italt. Ha gyenge, éhes és muszaf előtt kalácsot akar enni, hallgassa más ember kiddusát (l. fent. 77. fej. 15. p.).
4. Mielőtt áldásra az emelvényre megy, mossa meg a kohén a kezeit a forgócsontig, mely összeköti kezeit a karjával, ahogyan a kohének hajdan a szentélyben szokták kezeiket a szolgálattétel előtt megszentelni, mert így mondja az Írás (Zsoltárok 134. 2.): »emeljétek fel szentségben a kezeiteket és áldjátok az Örökkévalót.« Kétséges, hogy kell-e erre a kézmosásra bróchót (áldást) mondani, vagy nem kell, miután hogy a kézmosásra mondott már aznap áldást, mikor fölkelt az ágyából. Mivel kétséges, nem szoktak áldást mondani. Ha időközben valamely tisztátalan helyet érintett, illenék áldást mondania erre a kézmosásra is, de nem szoktak. Minden istenfélő kohén tartozik az okból már a reggeli kézmosástól kezdve jól ügyelni a kezeire, ne nyúljanak velök tisztátalan helyre, hogy ne legyen szükséges a bróchót még egyszer elmondani.
5. A kohének kezeire a levita, (a Lévi törzséből származó) öntsön vizet, mert azt mondja a tóra (M. IV. 18. 2.) szerint az Örökkévaló Áronnak: »Testvéreidet is, Lévi törzsét, atyád nemzetségét hadd közeledni veled, hogy csatlakozzanak hozzád és szolgáljanak neked.« Ha nincsen ott levita jelen, öntse az elsőszülött, az anyaméh megnyitója a vizet a kezükre, ki szentségben utánuk következik. Ha elsőszülött sincs jelen, jobb, ha a kohén maga önti a vizet, de Jiszróél (Izráel többi törzséből származó) ne öntse. Ha a levitának, vagy az elsőszülöttnek – aki a kohén kezeire önti a vizet – a kezei nem tiszták, előbb maga tartozik megmosni a kezeit.
6. Tilos (a kohénnak) az áldás emelvényére cipőben felmenni, még a kézmosás előtt vesse le a cipőit. Jó ügyelni arra, hogy a cipőket jól a pad alá rejtse, hogy ne legyenek nyíltan láthatók a közösség megtisztelése végett.
7. Mikor az előimádkozó a === imaszakaszát megkezdi, minden kohén köteles elhagyni a helyét, hogy az emelvényre menjen, ezért már azelőtt mossák meg a kezeiket, hogy amikor az előimádkozó a === szakaszt mondja, már áldásra alkalmas kezekkel hagyják el a helyüket, hogy az emelvényre áldani menjenek. Megtörtént esetben, ha azután mosták is meg a kezeiket, – nem akadály.
8. Ha már feljutottak az emelvényre, a szent láda (frigyszekrény) felé keletre fordulva megállanak és a közösséggel együtt mondják a rabbik === imáját, azután a következő imát mondják: »Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy ez az áldás, amellyel Te parancsoltad nekünk, megáldanunk Izráel népedet, tökéletes áldás legyen, ne legyen benne semmi botlás, semmi bűnhiba mostantól-mindörökké sohasem.« Ezt az imát olyan huzamosan hosszú ideig mondják, míg az előimádkozó === szakaszát az === szavakkal befejezi, hogy a közösséggel együtt mondhassanak áment erre az imára is. Az előimádkozó azután halkan mondja az === »Istenünk és atyáink Istene, áldj meg bennünket azzal az áldással« stb. szakaszát, amelyben azután a === szót (kohénok) emelt hangon mondja, hogy ezzel a kohénokat az áldásra felszólítsa, a következő szavakat: »a te szent népedet, amint mondva vagyon« megint halkan mondja. Miután az előimádkozó a kohénokat a === szóval felszólította, ezek valamennyien együtt és egyszerre megkezdik az áldást: »Légy áldva Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, ki megszenteltél bennünket Áron szentségével«, – akkor arccal a nép felé fordulnak és befejezik az áldásmondatot: »hogy az ő népét Izraelt áldjuk szeretettel«. A közönség erre amen-nel felel, de az előimádkozó ne felelje rá, mert az megszakítás volna. Azt a szót: === »szeretettel« azért mondják, hogy ezzel kizárják azt a kóhent, akit a közösség gyűlöl, vagy aki a közösséget gyűlöli, az ne emelje áldásra a kezeit. Veszedelmet jelentene annak a kóhennak is, ha ő áldaná, ezért menjen ki ez időre a zsinagógából. Ha csak egyetlenegy kohen van a zsinagógában, az előimádkozó ne mondja hangosan a === szót, hanem önként forduljon meg a kohen.
9. Karjaikat válluk magasságába emelik és kinyújtják, ujjaikat pedig úgy választják szét, hogy öt nyílás legyen közöttük, vagyis: két ujj és két ujj között egy nyílás, két ujj és a hüvelykujj között megint egy nyílás az egyik kézen, ugyanannyi a másik kézen, – ez négy nyílás, a két hüvelykujj között ismét egy nyílás, ez az öt nyílás. Így kell tenniök, mert az vagyon írva (Én. én. 2. 9.): Nyílásokon át tekint === = nyílásokon (öt nyíláson át === = öt). Nagyon kell vigyáznia arra, hogy a két hüvelyujj hegye egymáshoz ne érjen, hogy a közöttük lévő ablaknyílást meg ne rontsa. A jobb kezét valamivel magasabbra kell emelnie, mint a balt, hogy jobb kezének hüvelykujja a bal hüvelykujja fölött legyen (lásd: a Mágen Ábrahám és Levusé Szerád döntvényeit e. h.) és úgy nyújtsák ki a kezeiket, hogy a tenyerük nézzen a földre, kezüknek a háta pedig az égnek.
10. Mindazideig, hogy a kohenok a népet áldják, ne tekintsenek körül és ne térítsék el figyelmüket az áldástól, hanem csak lefelé vessék a szemeiket, mint a tefilánál. A nép is figyeljen , áhítattal az áldásra, arcukkal a kohénok felé forduljanak, de ne tekintsenek rájuk, és maguk a kohénpapok se nézzenek a kezeikre. Ezért szokták a taliszt (imaköpenyt) fejükön át az arcuk elé lebocsájtani úgy, hogy kezeik a taliszon kívül legyenek. A közönség is bocsássa le az arca elé a taliszt, hogy oda ne nézzenek.
11. Azok az emberek, kik a kohenok háta mögött állnak, nem foglaltatnak az áldásba, kivéve, ha kényszerűségből álltak ott, de az oldaltállók belefoglaltatnak. Olyan helyen, hol a szent láda (a frigyszekrény) kiáll a falból, tehát azok, kik attól oldalt a keleti fal mellett állanak, az áldástosztó kohének háta mögé jutnának, menjenek el onnan és álljanak olyan helyre, hogy legalább oldalt álljanak a kohénok előtt. Ha azt megtenniök lehetetlen, olybá vehetők, mintha erre kényszerítve lettek volna és belefoglaltatnak az áldásba.
12. Az előimádkozó elmondja előttük szóról-szóra a kohenok áldásának szavait, ők pedig utána mondanak minden szót, míg az első verset (áldásszakaszt) befejezik és a közönség amen-nel felel rája, ugyanígy teszik a második versrésznél és a harmadik versrésznél is. Az előimádkozó ne emlékezetből mondja, hanem imakönyvből olvassa az áldás szavait, hogy meg ne zavarodjék, ne tévedjen. A vers szakaszai után ő is mondhat ament, – az nem megszakítás, mert az ima rendjébe tartozik. A kohenok az áldás következő szavainál fordulnak dél felé és észak felé: ===, mert a szavakat második személyben (a néphez) intézik, oldalra is kell fordulniok, hogy valamennyit megáldják. Így fordulnak balra, jobbra a === szónál is, mert ez az áldások befejezése. Amialatt ők a versszakaszok végső === szavait huzamosabban éneklik, a közönség a === Világ Ura stb. kezdetű imát mondja. Aki a kohenoknak az áldást előmondja, – ha nem is a közönség előimádkozója, ne mondja a === imát, hogy ne tévedjen, annál kevésbé mondja azt, ha előimádkozó, mert az az ima megszakítása volna. A kohenoknak az áldást csak az ősi dallamon szabad énekelniök, hogy új dallam a figyelmüket az áldástól el ne terelje.
13. Mialatt a kohenok a szavakat mondják, ne mondjon a közönség írásverset, hanem figyeljenek jól és áhítattal a kohenok szájából jövő szavakra, mert létezik-e egyáltalán olyan szolga, akit megáldanak és ne figyelne és ne lesne az áldásra? Ha pedig írásverseket idéznek, nem tudnak figyelni az áldásra. Némelyek mégis szoktak írásverseket idézni, ezek ügyeljenek arra, hogy csak akkor mondják ezeket, mikor az előimádkozó vagy a kohenok énekelnek, ne pedig akkor, mikor a szavakat mondják.
14. Azután kezdi az előimádkozó a === szakaszát, mire a kohénok arcukkal megint a szent láda felé fordulnak keletre és mondják a === Világok Ura stb. imát és addig mondják, míg az előimádkozó befejezi a === áldást, hogy a közönség az ő imájukra is amen-nel felelhessen. Ha nem tudják oly huzamos ideig mondani, mondják el még az === kezdetű imát is. Roshasonó és jomkipur napján, amikor a papi áldás után a === stb. imát is éneklik, a kohénok csak akkor kezdjék a === imát, mikor látják, hogy azzal már nemsokára végeznek, hogy az előimádkozóval együtt fejezzék be.
15. A kohénoknak nem szabad megkezdeni az === áldást, míg az áldást előmondó szájából a === felszólítást teljesen nem hallották. És a felszólító se kezdje meg a === áldás diktálását, míg az egész közönség amen-je el nem hangzott, ugyanígy várja meg az előimádkozó a === és a === szavakra a közönség amen feleletét és ne kezdje meg a === és === szakaszokat, míg a közönség amen felelete teljesen el nem hangzott. A kohénoknak sem szabad arcukkal a közönségtől a szentély felé fordulniok, míg az előimádkozó a === szakaszt el nem kezdi és kinyújtott ujjaikat sem szabad addig behajtaniok, míg a közönségtől el nem fordultak és nem szabad lejönniök az emelvényről, míg a közönség’ amen felelete az === bróchó után el nem hangzott.
16. Amikor a kohénok akár az elején, akár a végén elfordulnak, mindig csak jobbra forduljanak. Azért az elején, mikor keletre fordulva állanak, forduljanak jobbra, azaz először dél felé, azután nyugat felé; az áldás után pedig, mikor visszafordulnak kelet felé, forduljanak először is jobbra, észak felé. Mikor lejönnek az emelvényről, fordítsák az arcukat egy kissé a szent láda felé és menjenek le háttal, mint a tanuló, ki mesterétől távozik. Mikor cipőiket felveszik, ne érintsék a kezeikkel azokat, ha érintették, meg kell mosniok a kezeiket.
17. Gondoskodni kell arról, hogy az előimádkozó ne legyen kohén. Ha kohén, ne menjen fel az emelvényre áldani, ne is szólítsa fel a kohénokat, hanem más álljon melléje, hogy a === szóval felhívja őket és nekik a === stb. szavakat előremondja. Az előimádkozó kohén pedig álljon és hallgasson, míg a === szakaszhoz nem jutnak. Azzal, hogy nem megy fel áldani az emelvényre, még nem hágja át a parancsot, bár a felszólító hangosan hívta a kohénokat, mert az a felszólítás csak annak szólott, aki nem áll a tefilla ima közben és aki a === szakasznál már indulásra emelte a lábait. Ha nincs ott más kohén, csak ő (az előimádkozó) akkor, hogy a papiáldást el ne mulasszák, menjen fel ő az emelvényre és a reggeli kézmosásra támaszkodva, nem kell a kezeit megmosni ima közben. Hogyan végezze az áldást? Mikor a === szakaszt mondja, emelje fel egy kissé a lábait és mondja végig a bróchót az === végéig, azután mondja az === stb. szakaszt, közben menjen fel az emelvényre és egy másik mondja elő neki az áldás szavait. Az áldás után az előimádkozó menjen vissza a helyére, folytassa a === imaszakaszt, de a === stb. imát ne mondja, csak a kaddis után. Ha a === imaszakasz mondása közben lábait föl nem emelte, nem szabad felmenni az emelvényre.
18. Csupa kohénból álló közösségben, ha csak tízen vannak, mindnyájan fölmennek az áldásmondásra. Kit áldanak akkor? Testvéreiket a falvakban. És ki válaszol utánuk amen-t ? A nők és a gyermekek. Ha nincsenek ott sem nők, sem gyermekek, az amen felelet hiánya nem akadály. Ha a közösség tíznél több kohén, a tízen felül ott levők menjenek fel áldani, tízen maradjanak lent amen-t felelni.
19. Ha egy kohén aznap az áldást már elmondotta és azután megy egy másik imagyülekezethez, ha akarja, ott is felmehet áldani Izraelt. De ha nem akar felmenni, bár hallotta ott is a === felhívását, nem köteles felmenni, mert már eleget tett kötelességének.
20. Kinek valami hibája van az arcán, a mi országainkban, ahol minden kohén arca elé ereszti le áldás előtt a taliszát, szabad felmennie áldani, de akinek a kezén van hibája, pl. ha fehér foltos, azaz fehér kiütései vannak, vagy kicsiny pontok tarkítják, vagy görbék, avagy hogy nem tudja széttárni (elválasztani) az ujjait, az ne menjen fel áldani, mert a nép őt nézné és ezzel elvonná a nép figyelmét az áldástól. Ha azonban ismeretes a városában, legalább harminc napja tartózkodik már ott, és ismerik (megszokták), – akkor áldásra nyújthatja kezeit. Kinek festékesek a kezei, ne áldjon velük, mert a nép azokat nézhetné, de ha a város többségének ilyen a foglalkozása, emelje fel áldásra a kezeit. Aki nem tudja az egyes hangzókat jól kiejteni és a jobbról pontozott ===- s-et épp úgy ejti ki, mint a balról pontozott === -sz-et, ne menjen áldani, kivéve, ha azt a hangzót az egész község úgy mondja ki. Minden olyan kohén, ki az áldást nem mondja, még a === imaszakasz mondása előtt menjen ki a zsinagógából és maradjon kinn, míg a kohénok a papi áldást be nem fejezték.
21. Ki szándékosan ölt meg embert, – bár bűnét bánva megtért, – ne menjen fel áldani. Ha véletlenül ölt embert, és bűnét bánva megtért, felmehet áldani; a hitszegő, ki megbánással visszatért Istenhez, szintén felmehet áldani. Aki elvált asszonyt, gyermektelen özvegyet vett feleségül, oly halott által válott tisztátalanná, aki által tilos volt tisztátalanná lennie, ne menjen fel áldani, míg a szakavatott tóratudósnak rendelkezése szerint bűnbánatot nem tanúsított (vezekelt). Egyéb bűn nem gátolja az áldásmondásban. A tiltott házasságból származó kohén ne menjen fel áldani.
22. Akinek közeli rokona halott, ne emelje kezeit az áldásra, az apát vagy anyát gyászoló gyásza 12 hónapjában, az egyéb rokonát gyászoló gyásza első 30 napjában ne menjen fel áldani, hanem már a === szakasz előtt menjen ki a zsinagógából és maradjon kinn a papi áldás bevégeztéig. De ha nincs más két kohén a zsinagógában, az apját, anyját gyászolónak a gyászévében, az egyéb rokonát gyászolónak a gyász első havában is szabad felmenni áldásra. A gyász első hetében gyászoló, pl. aki halottját az ünnepen temette el, akkor sem mehet fel áldani, ha nincs ott más két kohén.
1. A tóra parancsa (M. IV. 6. 23.), hogy a kohénok (Áron törzséből származók) áldják meg Izráel fiait, mert írva vagyon: így áldjátok meg Izráel fiait. Mind az olyan kóhén, akit nem törvényes ok gátol benne és nem megy fel áldani az emelvényre (= === innen: a duchenolni szó a néphasználatban), az tóraparancsot szeg meg. De csak akkor szegi meg, ha erre felszólítják, mint mondva vagyon (u. o.): »mondván nekik«, amit Onkelosz így fordít: ha ezt mondják nekik (l. lej. 8. p.). A mi országainkban csak jomtov (ünnep) napján szoktak a kohénok áldást mondani, mert akkor az ünnep öröme tölti be a lelkeket, Jomkipurim napján pedig a bűn elnézésének és a bűnbocsánatnak az öröme és csak az áldjon, kinek vidám a lelke (l. fent. 45. fej. 5. p.). Ezt más napokon még sabbosz napján sem lehet mondani, mert a létfenntartás és a munkamulasztás gondjai által jobban eltörődöttek. Jomtov (ünnep) napján is csak a muszaf (délelőtti pót) imánál emelik a kohének áldásra a kezeiket, mert az áldás után kijönnek a zsinagógából és örvendő lélekkel ünnepelnek (l. lej. 138. fej. 8. p.). A mi országainkban továbbá az a szokás, hogy olyan ünnepnapon, mely sabboszra esik, nem áldanak a kohénok, csak jomhakipurimkor áldanak, ha sabboszra is esik. Más helyen azonban minden ünnepen áldanak, ha sabboszra is esik és ez helyesebb.
2. Csak tíz felnőtt (minján) jelenlétében áldanak és a kóhénok is beszámíthatók a minjánba, mert ők is részesei az áldásnak, így mondja az Írás (M. IV. 6. 27.): »és én megáldom őket«.
3. A papi áldás előtt ne igyék a kohén sem bort, sem más részegítő italt. Ha gyenge, éhes és muszaf előtt kalácsot akar enni, hallgassa más ember kiddusát (l. fent. 77. fej. 15. p.).
4. Mielőtt áldásra az emelvényre megy, mossa meg a kohén a kezeit a forgócsontig, mely összeköti kezeit a karjával, ahogyan a kohének hajdan a szentélyben szokták kezeiket a szolgálattétel előtt megszentelni, mert így mondja az Írás (Zsoltárok 134. 2.): »emeljétek fel szentségben a kezeiteket és áldjátok az Örökkévalót.« Kétséges, hogy kell-e erre a kézmosásra bróchót (áldást) mondani, vagy nem kell, miután hogy a kézmosásra mondott már aznap áldást, mikor fölkelt az ágyából. Mivel kétséges, nem szoktak áldást mondani. Ha időközben valamely tisztátalan helyet érintett, illenék áldást mondania erre a kézmosásra is, de nem szoktak. Minden istenfélő kohén tartozik az okból már a reggeli kézmosástól kezdve jól ügyelni a kezeire, ne nyúljanak velök tisztátalan helyre, hogy ne legyen szükséges a bróchót még egyszer elmondani.
5. A kohének kezeire a levita, (a Lévi törzséből származó) öntsön vizet, mert azt mondja a tóra (M. IV. 18. 2.) szerint az Örökkévaló Áronnak: »Testvéreidet is, Lévi törzsét, atyád nemzetségét hadd közeledni veled, hogy csatlakozzanak hozzád és szolgáljanak neked.« Ha nincsen ott levita jelen, öntse az elsőszülött, az anyaméh megnyitója a vizet a kezükre, ki szentségben utánuk következik. Ha elsőszülött sincs jelen, jobb, ha a kohén maga önti a vizet, de Jiszróél (Izráel többi törzséből származó) ne öntse. Ha a levitának, vagy az elsőszülöttnek – aki a kohén kezeire önti a vizet – a kezei nem tiszták, előbb maga tartozik megmosni a kezeit.
6. Tilos (a kohénnak) az áldás emelvényére cipőben felmenni, még a kézmosás előtt vesse le a cipőit. Jó ügyelni arra, hogy a cipőket jól a pad alá rejtse, hogy ne legyenek nyíltan láthatók a közösség megtisztelése végett.
7. Mikor az előimádkozó a === imaszakaszát megkezdi, minden kohén köteles elhagyni a helyét, hogy az emelvényre menjen, ezért már azelőtt mossák meg a kezeiket, hogy amikor az előimádkozó a === szakaszt mondja, már áldásra alkalmas kezekkel hagyják el a helyüket, hogy az emelvényre áldani menjenek. Megtörtént esetben, ha azután mosták is meg a kezeiket, – nem akadály.
8. Ha már feljutottak az emelvényre, a szent láda (frigyszekrény) felé keletre fordulva megállanak és a közösséggel együtt mondják a rabbik === imáját, azután a következő imát mondják: »Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy ez az áldás, amellyel Te parancsoltad nekünk, megáldanunk Izráel népedet, tökéletes áldás legyen, ne legyen benne semmi botlás, semmi bűnhiba mostantól-mindörökké sohasem.« Ezt az imát olyan huzamosan hosszú ideig mondják, míg az előimádkozó === szakaszát az === szavakkal befejezi, hogy a közösséggel együtt mondhassanak áment erre az imára is. Az előimádkozó azután halkan mondja az === »Istenünk és atyáink Istene, áldj meg bennünket azzal az áldással« stb. szakaszát, amelyben azután a === szót (kohénok) emelt hangon mondja, hogy ezzel a kohénokat az áldásra felszólítsa, a következő szavakat: »a te szent népedet, amint mondva vagyon« megint halkan mondja. Miután az előimádkozó a kohénokat a === szóval felszólította, ezek valamennyien együtt és egyszerre megkezdik az áldást: »Légy áldva Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, ki megszenteltél bennünket Áron szentségével«, – akkor arccal a nép felé fordulnak és befejezik az áldásmondatot: »hogy az ő népét Izraelt áldjuk szeretettel«. A közönség erre amen-nel felel, de az előimádkozó ne felelje rá, mert az megszakítás volna. Azt a szót: === »szeretettel« azért mondják, hogy ezzel kizárják azt a kóhent, akit a közösség gyűlöl, vagy aki a közösséget gyűlöli, az ne emelje áldásra a kezeit. Veszedelmet jelentene annak a kóhennak is, ha ő áldaná, ezért menjen ki ez időre a zsinagógából. Ha csak egyetlenegy kohen van a zsinagógában, az előimádkozó ne mondja hangosan a === szót, hanem önként forduljon meg a kohen.
9. Karjaikat válluk magasságába emelik és kinyújtják, ujjaikat pedig úgy választják szét, hogy öt nyílás legyen közöttük, vagyis: két ujj és két ujj között egy nyílás, két ujj és a hüvelykujj között megint egy nyílás az egyik kézen, ugyanannyi a másik kézen, – ez négy nyílás, a két hüvelykujj között ismét egy nyílás, ez az öt nyílás. Így kell tenniök, mert az vagyon írva (Én. én. 2. 9.): Nyílásokon át tekint === = nyílásokon (öt nyíláson át === = öt). Nagyon kell vigyáznia arra, hogy a két hüvelyujj hegye egymáshoz ne érjen, hogy a közöttük lévő ablaknyílást meg ne rontsa. A jobb kezét valamivel magasabbra kell emelnie, mint a balt, hogy jobb kezének hüvelykujja a bal hüvelykujja fölött legyen (lásd: a Mágen Ábrahám és Levusé Szerád döntvényeit e. h.) és úgy nyújtsák ki a kezeiket, hogy a tenyerük nézzen a földre, kezüknek a háta pedig az égnek.
10. Mindazideig, hogy a kohenok a népet áldják, ne tekintsenek körül és ne térítsék el figyelmüket az áldástól, hanem csak lefelé vessék a szemeiket, mint a tefilánál. A nép is figyeljen , áhítattal az áldásra, arcukkal a kohénok felé forduljanak, de ne tekintsenek rájuk, és maguk a kohénpapok se nézzenek a kezeikre. Ezért szokták a taliszt (imaköpenyt) fejükön át az arcuk elé lebocsájtani úgy, hogy kezeik a taliszon kívül legyenek. A közönség is bocsássa le az arca elé a taliszt, hogy oda ne nézzenek.
11. Azok az emberek, kik a kohenok háta mögött állnak, nem foglaltatnak az áldásba, kivéve, ha kényszerűségből álltak ott, de az oldaltállók belefoglaltatnak. Olyan helyen, hol a szent láda (a frigyszekrény) kiáll a falból, tehát azok, kik attól oldalt a keleti fal mellett állanak, az áldástosztó kohének háta mögé jutnának, menjenek el onnan és álljanak olyan helyre, hogy legalább oldalt álljanak a kohénok előtt. Ha azt megtenniök lehetetlen, olybá vehetők, mintha erre kényszerítve lettek volna és belefoglaltatnak az áldásba.
12. Az előimádkozó elmondja előttük szóról-szóra a kohenok áldásának szavait, ők pedig utána mondanak minden szót, míg az első verset (áldásszakaszt) befejezik és a közönség amen-nel felel rája, ugyanígy teszik a második versrésznél és a harmadik versrésznél is. Az előimádkozó ne emlékezetből mondja, hanem imakönyvből olvassa az áldás szavait, hogy meg ne zavarodjék, ne tévedjen. A vers szakaszai után ő is mondhat ament, – az nem megszakítás, mert az ima rendjébe tartozik. A kohenok az áldás következő szavainál fordulnak dél felé és észak felé: ===, mert a szavakat második személyben (a néphez) intézik, oldalra is kell fordulniok, hogy valamennyit megáldják. Így fordulnak balra, jobbra a === szónál is, mert ez az áldások befejezése. Amialatt ők a versszakaszok végső === szavait huzamosabban éneklik, a közönség a === Világ Ura stb. kezdetű imát mondja. Aki a kohenoknak az áldást előmondja, – ha nem is a közönség előimádkozója, ne mondja a === imát, hogy ne tévedjen, annál kevésbé mondja azt, ha előimádkozó, mert az az ima megszakítása volna. A kohenoknak az áldást csak az ősi dallamon szabad énekelniök, hogy új dallam a figyelmüket az áldástól el ne terelje.
13. Mialatt a kohenok a szavakat mondják, ne mondjon a közönség írásverset, hanem figyeljenek jól és áhítattal a kohenok szájából jövő szavakra, mert létezik-e egyáltalán olyan szolga, akit megáldanak és ne figyelne és ne lesne az áldásra? Ha pedig írásverseket idéznek, nem tudnak figyelni az áldásra. Némelyek mégis szoktak írásverseket idézni, ezek ügyeljenek arra, hogy csak akkor mondják ezeket, mikor az előimádkozó vagy a kohenok énekelnek, ne pedig akkor, mikor a szavakat mondják.
14. Azután kezdi az előimádkozó a === szakaszát, mire a kohénok arcukkal megint a szent láda felé fordulnak keletre és mondják a === Világok Ura stb. imát és addig mondják, míg az előimádkozó befejezi a === áldást, hogy a közönség az ő imájukra is amen-nel felelhessen. Ha nem tudják oly huzamos ideig mondani, mondják el még az === kezdetű imát is. Roshasonó és jomkipur napján, amikor a papi áldás után a === stb. imát is éneklik, a kohénok csak akkor kezdjék a === imát, mikor látják, hogy azzal már nemsokára végeznek, hogy az előimádkozóval együtt fejezzék be.
15. A kohénoknak nem szabad megkezdeni az === áldást, míg az áldást előmondó szájából a === felszólítást teljesen nem hallották. És a felszólító se kezdje meg a === áldás diktálását, míg az egész közönség amen-je el nem hangzott, ugyanígy várja meg az előimádkozó a === és a === szavakra a közönség amen feleletét és ne kezdje meg a === és === szakaszokat, míg a közönség amen felelete teljesen el nem hangzott. A kohénoknak sem szabad arcukkal a közönségtől a szentély felé fordulniok, míg az előimádkozó a === szakaszt el nem kezdi és kinyújtott ujjaikat sem szabad addig behajtaniok, míg a közönségtől el nem fordultak és nem szabad lejönniök az emelvényről, míg a közönség’ amen felelete az === bróchó után el nem hangzott.
16. Amikor a kohénok akár az elején, akár a végén elfordulnak, mindig csak jobbra forduljanak. Azért az elején, mikor keletre fordulva állanak, forduljanak jobbra, azaz először dél felé, azután nyugat felé; az áldás után pedig, mikor visszafordulnak kelet felé, forduljanak először is jobbra, észak felé. Mikor lejönnek az emelvényről, fordítsák az arcukat egy kissé a szent láda felé és menjenek le háttal, mint a tanuló, ki mesterétől távozik. Mikor cipőiket felveszik, ne érintsék a kezeikkel azokat, ha érintették, meg kell mosniok a kezeiket.
17. Gondoskodni kell arról, hogy az előimádkozó ne legyen kohén. Ha kohén, ne menjen fel az emelvényre áldani, ne is szólítsa fel a kohénokat, hanem más álljon melléje, hogy a === szóval felhívja őket és nekik a === stb. szavakat előremondja. Az előimádkozó kohén pedig álljon és hallgasson, míg a === szakaszhoz nem jutnak. Azzal, hogy nem megy fel áldani az emelvényre, még nem hágja át a parancsot, bár a felszólító hangosan hívta a kohénokat, mert az a felszólítás csak annak szólott, aki nem áll a tefilla ima közben és aki a === szakasznál már indulásra emelte a lábait. Ha nincs ott más kohén, csak ő (az előimádkozó) akkor, hogy a papiáldást el ne mulasszák, menjen fel ő az emelvényre és a reggeli kézmosásra támaszkodva, nem kell a kezeit megmosni ima közben. Hogyan végezze az áldást? Mikor a === szakaszt mondja, emelje fel egy kissé a lábait és mondja végig a bróchót az === végéig, azután mondja az === stb. szakaszt, közben menjen fel az emelvényre és egy másik mondja elő neki az áldás szavait. Az áldás után az előimádkozó menjen vissza a helyére, folytassa a === imaszakaszt, de a === stb. imát ne mondja, csak a kaddis után. Ha a === imaszakasz mondása közben lábait föl nem emelte, nem szabad felmenni az emelvényre.
18. Csupa kohénból álló közösségben, ha csak tízen vannak, mindnyájan fölmennek az áldásmondásra. Kit áldanak akkor? Testvéreiket a falvakban. És ki válaszol utánuk amen-t ? A nők és a gyermekek. Ha nincsenek ott sem nők, sem gyermekek, az amen felelet hiánya nem akadály. Ha a közösség tíznél több kohén, a tízen felül ott levők menjenek fel áldani, tízen maradjanak lent amen-t felelni.
19. Ha egy kohén aznap az áldást már elmondotta és azután megy egy másik imagyülekezethez, ha akarja, ott is felmehet áldani Izraelt. De ha nem akar felmenni, bár hallotta ott is a === felhívását, nem köteles felmenni, mert már eleget tett kötelességének.
20. Kinek valami hibája van az arcán, a mi országainkban, ahol minden kohén arca elé ereszti le áldás előtt a taliszát, szabad felmennie áldani, de akinek a kezén van hibája, pl. ha fehér foltos, azaz fehér kiütései vannak, vagy kicsiny pontok tarkítják, vagy görbék, avagy hogy nem tudja széttárni (elválasztani) az ujjait, az ne menjen fel áldani, mert a nép őt nézné és ezzel elvonná a nép figyelmét az áldástól. Ha azonban ismeretes a városában, legalább harminc napja tartózkodik már ott, és ismerik (megszokták), – akkor áldásra nyújthatja kezeit. Kinek festékesek a kezei, ne áldjon velük, mert a nép azokat nézhetné, de ha a város többségének ilyen a foglalkozása, emelje fel áldásra a kezeit. Aki nem tudja az egyes hangzókat jól kiejteni és a jobbról pontozott ===- s-et épp úgy ejti ki, mint a balról pontozott === -sz-et, ne menjen áldani, kivéve, ha azt a hangzót az egész község úgy mondja ki. Minden olyan kohén, ki az áldást nem mondja, még a === imaszakasz mondása előtt menjen ki a zsinagógából és maradjon kinn, míg a kohénok a papi áldást be nem fejezték.
21. Ki szándékosan ölt meg embert, – bár bűnét bánva megtért, – ne menjen fel áldani. Ha véletlenül ölt embert, és bűnét bánva megtért, felmehet áldani; a hitszegő, ki megbánással visszatért Istenhez, szintén felmehet áldani. Aki elvált asszonyt, gyermektelen özvegyet vett feleségül, oly halott által válott tisztátalanná, aki által tilos volt tisztátalanná lennie, ne menjen fel áldani, míg a szakavatott tóratudósnak rendelkezése szerint bűnbánatot nem tanúsított (vezekelt). Egyéb bűn nem gátolja az áldásmondásban. A tiltott házasságból származó kohén ne menjen fel áldani.
22. Akinek közeli rokona halott, ne emelje kezeit az áldásra, az apát vagy anyát gyászoló gyásza 12 hónapjában, az egyéb rokonát gyászoló gyásza első 30 napjában ne menjen fel áldani, hanem már a === szakasz előtt menjen ki a zsinagógából és maradjon kinn a papi áldás bevégeztéig. De ha nincs más két kohén a zsinagógában, az apját, anyját gyászolónak a gyászévében, az egyéb rokonát gyászolónak a gyász első havában is szabad felmenni áldásra. A gyász első hetében gyászoló, pl. aki halottját az ünnepen temette el, akkor sem mehet fel áldani, ha nincs ott más két kohén.
