A kenyér megszegésének és a hámoci áldásmondásának szabályai (10 pontban.)
1. Az öt gabonanemből készült teljes kenyér élvezése előtt a hámoci »ki előhozta a kenyeret a földből« bráchát, utána pedig az étkezés utánra elrendelt asztali imát mondjuk. (A süteménykalácsra vonatkozó szabályt 1. lejjebb a 48. fejezetben)
2. Ügyelni kell arra, hogy a kézmosás és a hámoci áldás időközét meg ne szakítsák, de szabad, ha másnak a brácháját hallja, arra ámén-nal felelni. Ha 22 rőfnyi út idejéig várt, vagy ha ennél kevesebbet, de az egyik házból a másikba ment, valamint, ha olyat mondott, mi nem tartozott ebédje szükségleteihez, megszakításnak számít. Adott esetben, ha már mégis megtette, nem árt, de ha közben valamilyen munkát végzett, vagy szavakkal vitatkozott, már gondolata elvonásának számít és újabb kézmosás kell. (L. lej. 42. f. 22. p.)
3. A bráchá tiszteletére a legszebb helyen szegje meg a kenyeret, legszebb helye: ahol kemény, mert ott jól sült, azzal a hellyel szemben, ahol felhasadt (mert ahol sülni kezd, a tészta összehúzódik, ami által szembenlévő oldala meghasadozik), de öreg ember, kinek nehéz kemény kenyeret ennie, szegje csak meg puhább helyen. Hogy a hámoci brácháját és a kenyér evését a metszés idejének tartamával se szakítsuk meg, először kisebb metszéssel gyűrűalakban körülvágjuk a kenyeret, úgy, hogy ha a levágandó darabot megfogja, fölemeli vele az egész kenyeret, – mert ha nem így teszi, már darabra mond áldást, nekünk pedig a hámoci brácháját akkor kell elmondanunk, amikor a kenyér még egész; hagyja tehát a darabot a kenyérrel még összekötve, mondja el a hámoci bráchát és csak miután befejezte az áldásmondatot, válassza le a kenyérről, hogy mikor a bráchát befejezi, a kenyér még egész legyen. Ugyanígy járjon el, ha már megszegett, nem teljes kenyérről vág le, ne vágja le a darabot a bráchá előtt, hogy a bráchá idején még nagyobb legyen a kenyér, Sábát napján azonban egyáltalában bele se vágjon a kenyérbe a bráchá utánig, hogy a kenyerek még teljesek legyenek. Hétköznapon is, ha vékony a kalács, a bráchát még a megszegés előtt mondja el, mert a letörése nem vehető szünetelésnek. (L. alább 77. fej. 17. p.)
4. Ne vágjon le kis darabot, mert kapzsi szeműnek tűnnék, de egy tojásnál nagyobb darabot se, mert falánknak néznék. Ez csak akkor áll, ha csak maga eszik, de ha több emberrel étkezik együtt és mindegyiknek kell majd egy tojásnagyságú darabot adnia, le szabad vágni annyit, amennyire szüksége van. Sábát napján, akkor is, ha egymaga eszik, levághat akkorát, amennyire az egész étkezés alatt szüksége lesz, megmutatván a sábát lakoma becsét azzal is, hogy sokat kíván enni. A bráchához levágott darabot meg kell enni, mielőtt más kenyeret eszik, azért, hogy a micvát (parancsot) megtiszteljék, mert bráchát mondottak rája. Jó vigyázni arra, hogy ebből ne adjanak nemzsidónak, de marhának és szárnyasnak sem.
5. Mielőtt a bráchát mondja, tegye két kezét a kenyérre, mert a tíz ujjának megfelelően tíz, a kenyérrel összefüggő parancsot kellett már teljesíteni vele: ne szántsd a földedet együtt ökörrel, szamárral; ne vesd be vegyes veteménnyel földedet, hagyd ott az elhullott, az ottfeledett és a szántó szélén álló gabonát, ne tömd be a nyomtató ökörnek a száját; trumáadományt, az első tized, a második tized, a chálá tészta elvonás parancsát, ennek megfelelően áll tíz szóból a hámoci áldásmondata és tíz szó a 145. zsoltár 15. versében: »Mindennek szemei hozzád reménykednek stb.«, tíz szóból a szentföld dicsérete (5Mózes 8:8.1.): »búza árpa . . .« stb., tíz szó Jicchák áldásában (1Mózes 27:28.): »és adjon neked« stb. Mikor Isten nevét kiejti, emelje fel a kenyeret, sábát napján mind a kettőt és mondja el rá áhítatosan a bráchát. Igyekezzék a hámoci szó „á” hangzóját helyesen kiejteni; tartson egy kevés hangszünetet a lechem szó végső m hangzója és a min szó kezdő m hangzója között, hogy az egyik m hangzót el ne nyelje. A bráchá után egyék azonnal, mert a bráchá vége és az evés kezdetéig terjedő időt még egy ámén felelettel sem szabad megszakítania. Egy olajbogyó nagyságú darabot kell megszakítás nélkül ennie. (L. lej. 50. fej. 5. p.)
6. Kötelesség sót hozni az asztalra, mielőtt a kenyeret megszegik, mártsa bele a hámoci darabját a sóba, mert az asztal az oltárhoz hasonló (1. al. 44. f. 4. p.), az evés pedig az áldozathoz és azt mondja a Tóra (3Mózes 2:13.): »minden áldozatoddal áldozzál sót«. És mert az asztal így az oltárhoz lett hasonlóvá, illő tartózkodni attól, hogy az asztalnál férgeket, bogarakat öljenek.
7. Ha abból a darabból, melyre a hámoci áldást mondták, az asztalnál ülőknek is osztanak, ne dobják azt eléjük, mert kenyeret dobni nem szabad, ne adják a kezükbe sem, hanem tegyék eléjük.
8. Parancskötelesség a bráchához a legtekintélyesebb kenyeret megszegni. Ha tehát az ember előtt van egy darab felszegett, meg egy egész kenyér és az a szándéka, hogy ebéd alatt mind a kettőből eszik és habár mind a kettő egyfajta, legyen bár az egész kenyér kisebb a megszegett darabnál és nincs is olyan fehér lisztből, mint az, mégis az egészből szegjen, mert az nagyobb becsű. De ha nem egy fajta lisztből vannak, hanem az egész kenyér (olcsóbb) alacsonyabb rendű, pl. ha az egész tönkölykenyér, a megmaradt darab pedig búzakenyér, habár ez kisebb, mint az egész, a búzakenyérre mondjon áldást. Ha pedig az egész árpakenyér, habár ez alacsonyabb rendű a búzakenyérnél, mindamellett, mert Izráel földje dicséretének verse (5Mózes 8: 8.) az árpát is említi, továbbá, mert egész is, az istenfélő ember ezt is részesítse tiszteletben. Hogyan cselekedjék? Tegye a megszegett darabot az egész kenyér alá és vágjon le mindkettőből egyszerre. Ha mindkét kenyér egész, vagy mindkettő megszegett, arra mondja a bráchát, amelyik fehérebb, tisztább lisztből való. Ha mind a kettő egyformán fehér, mondja a bráchát a nagyobbra.
9. Ha olyan ember előtt, ki a nemzsidó pék kenyerétől nem tartózkodik, van zsidónak kenyere és nemzsidónak kenyere és mind a kettő egész, vagy mind a kettő darab és egyforma nagyságúak is, egyazon fajtából valók is, a zsidó pék kenyerére mondja a bráchát. De ha a zsidó pék kenyere nem olyan fehér, mint a nemzsidóé, mondjon áldást arra, amelyikre akar. Ha a házigazda tartózkodik a nemzsidó kenyerétől, csak a vendége miatt hozatott olyat, a hámoci bráchá idejére el kell távolítani az asztalról.
10. A becsesebb előnyben részesítésének szabálya csak arra az esetre szól, ha az a szándéka, hogy ebéd közben mind a kettőből eszik, de ha nem akar majd ebédje közben csak az egyikből enni, szegjen abból, amelyikből enni akar és nem kell ügyet vetni arra, hogy becsesebb-e az egyik a másiknál.
