A kamat szabályai (30 pontban)
1. Mert az ember természeténél fogva szereti a pénzt és vágyakozik rája, közelfekvő tény, hogy az ember többször botlik a kamat tilalmába, mint vét a vagyonszerzés többi tiltott módja ellen, mert a rablásnál, csalásnál stb. jobban vigyáz magára is, hogy ki ne rabolják és meg ne csalják és az is, aki ki akarja rabolni vagy meg akarja csalni a felebarátját, szégyenből, vagy félelemből sokszor habozik vagy vonakodik. Ami kamatnál nem így van, a hiteltvevő szívesen megadja és örül, hogy talált helyet, ahol ha kamatért is, pénzt kap kölcsönbe, és a hitelező is azt gondolja magában, hiszen nagy jótéteményt gyakorol a kölcsönvevővel, hogy ez a pénzzel a kamatnál sokszorosan többet kereshet. Azért, amitől az embert Isten óvja nagyon könnyen elcsábíthatja rossz ösztöne, hogy a tilalomban megbotoljék, emiatt vette a mi szent tanunk ezt a tilalmat olyan szigorúan, hogy több helyén is újra megtiltotta: Aki hitelezi, hat tilalmat szeg, nem is támad fel a holtak újjáéledésekor, mint a próféta mondja (Jechezkel 18. 13.): »Kamatra adott és többletet vett, éljen-e? Ne éljen!« A kölcsöntvevő három tilalmat szeg meg, az írójuk, a tanuk és a kezes mindegyik egy tilalom ellen vét. Ugyanígy, ki köztük közvetített, vagy aki valamelyiküknek ezügyben segített, például aki a kölcsönvevőnek megmutatta, hogy mely helyen kaphat kölcsönt, vagy a hitelezőnek azt, hogy kinek adhat kölcsönt, szintén egy tilalmat szeg meg.
2. Aki bűnbe botlott és kamatot vett, kötelezendő arra, hogy azt visszaadja, (kivéve az előre és az utólag adott kamatot. Lásd e fejezet 6. pontjában).
3. Ha a kölcsönzés idején nem is állapította meg vele a kamatot, hanem bizonyos időre ingyen adta néki, vagy valamily árut adott hitelbe neki bizonyos időre, avagy más okból tartozik a másik neki fizetni, legyen bármily okból, de ha a fizetés ideje eljön és bármily csekély dolgot is ró rá azért, hogy a fizetés idejét kitolja, az is kamat.
4. Ha az adós a fizetés idején önként ad is többet neki, mert vele abban meg sem állapodott és ha nem is mondja neki, hogy ezt a kamat fejében adja, mégis tilos a többlet.
5. Ha az adós a kamat adása idején ki is jelenti, hogy azt ajándékba adja, mégis tilos azt tőle elfogadni. Ha a hitelező már elfogadta, de utólag megbánta a bűnét és vissza akarja adni az adósnak, és ez mégis nála hagyja, szabad megtartania.
6. Tilos akár előzetesen, akár utólagosan kamatot adni. Hogy értendő ez? pl. Ruben pénzt akar kölcsönkérni Simontól, de előbb küld neki ajándékot és kijelenti, azért küldi neki, hogy a Ruben néki a kölcsönt megadja. Vagy hogy oly nagy volt az ajándék, hogy annyi, mintha meg is mondta volna, miért küldi, ez előzetes kamat. Ha pénzt kért kölcsön, és már meg is adta, azután küld a hitelezőnek ajándékot, azért, hogy a pénzét nála hagyta, ez utólagos kamat.
7. Ha valaki bizonyos időre pénzt ad kölcsön a felebarátjának azért, hogy máskor azután az ugyanolyan időre nagyobb összeget, vagy ugyanolyan összeget hosszabb időre adjon neki kölcsön, ez teljes kamat. De azért kölcsönözni a pénzt, hogy más alkalommal az is kölcsönözzön neki ugyanannyi időre ugyanakkora összeget, némelyek szerint tilos, mások szerint szabad és jobb szigorúbban venni. Ám az esetben, ha nem állapodtak meg ebben előre, hanem önként ad a mostani adós más alkalommal kölcsönt mostani hitelezőjének, habár csak azért teszi, mert amaz is kölcsönzött már neki, már enyhébben vehető.
8. A hitelezőnek tartózkodni kell attól, hogy az adósától, míg a pénze annak a kezén van, tudta nélkül bármily dolgot élvezzen, még olyan dologtól is, amit meg tett volna, akkor is, ha nem lett volna adósa: »Mert engedélye nélkül is hasznot lát tőle« úgy látszik, bízik abban, hogy a másik majd elnézi, mert pénze van a kezében. De ha annak tudomásával van haszna tőle, szabad azt igénybe vennie oly dologban, melyet akkor is megtett volna neki, ha nem is adott volna kölcsönt néki, de csak akkor, ha nem teszi nyilvánosan.
9. Ha az adós máskülönben nem szokta a köszöntésben megelőzni hitelezőjét, most tilos előbb köszönnie. Tilos őt a zsinagógában vagy másutt most oly megtiszteltetésben részesítenie, aminőben máskor nem szokta. Még puszta szavakban kifejezett más kamat is tilos, mert azt mondja a tóra (Móz. V. 25. 20.): »… Kamat, bármily dolog, a === szó is, amivel kamatot fizetnek« tehát beszéddel is tilos. Ugyanígy kell tartózkodnia a hitelezőnek is a szavakkal való kamatvevéstől, pl. ha azt mondja az adósnak; tudasd velem, ha ez abból a helységből idejő, ha nem is fárasztja, csak a szavait veszi igénybe, de előbb nem szokta kérni ilyesmire sem és most kölcsönére támaszkodva rendelkezik vele, mert lekötelezettje – ez kamat. De ha azt kérdeznéd; hiszen az áll az Írásban (Pldb. 22. 7.): »Szolgája a kölcsönző a kölcsönadó embernek«? ez csak arra az esetre vonatkozik, ha perre jutna a dolog közöttük és a hitelező azt mondja, menjünk a nagyobb törvényszékhez, hogy ott ítéljenek, az adós pedig azt mondja, ítéljenek csak itt, hogy akkor az adós tartozik oda menni, ahova a hitelezője kívánja, a hitelező viszont nem köteles nagyobb törvényszékhez menni más városba, mert azt mondja az Írás : »szolgája a kölcsönző a kölcsönadó embernek.«
10. Még olyan jogot is tilos a hitelezőnek az adóssal szemben élvezni, mely magában véve nem jelent anyagi értéket, pl. ha a hitelező iparos, az adós pedig nem szokott máskor neki munkát adni, csak most, mert hitelezett neki, akar neki munkát adni, – ez is tilos.
11. Tilos valakinek egy szea mennyiségű gabonát kölcsönadni, hogy azután azt egy szea mennyiségű gabonában adja neki vissza, még ha ugyanazt a fajta gabonát is kéri, mert hátha közben drágább lesz a gabona és akkor megeshetnék, hogy ez többet adna vissza, mint amilyen mértéket kölcsönzött, de állapítsák meg az értékét és ha drágább lett közben a gabona, csak a kölcsönkapottnak értékét köteles visszaadni. De ha a kölcsönvevőnek van, ha csak kevés ugyanolyan fajta gabonája is, több »kor«-t (egy kor 80 liter) is szabad kölcsön adnia. Ugyanígy kölcsönözhet, ha annak a fajtának megállapított ára van a piacon, ha a kölcsönvevőnek nincs is abból a fajtából semmije. Mindez ugyanarról a fajtáról áll, de különböző neműeket, pl. egy szea búzát, egy szea kölesért (rizsért) mindenképpen tilos kölcsönözni, ha egy is az értékük és van is a kölcsönt vevőnek kölese. Csekély értékű dolognál, mikor nem vetnek súlyt arra, hogy drágább lesz-e vagy olcsóbb, minden esetben szabad. Azért is szabad az egyik asszonynak a másiktól egész cipó kenyeret kölcsönkérni.
12. Ha valaki házat vagy szántóföldet vagy akár zsinagógai ülését adja zálogba a pénzkölcsönért, úgy hogy a hitelező veszi be a zálog jövedelmét, ez csak a tartozás leírásával történhetik, vagyis a hitelező köteles minden évben egy előre megállapított összeget a kölcsöntartozásból leütni, ez lesz a bérlet, amelyet a hitelező fizet. Ha az évi jövedelem több is volna, mint amennyiben megállapodtak, mégis meg van engedve, de nem szabad, hogy a hitelező az ingatlant magának az adósnak adja bérbe. Az ilyen zálogkölcsönök dolgában sok különböző szabály van, ilyen jogügyletet tehát csak egy szakavatott tóratudós megkérdezése útján szabad csinálni.
13. Olyan dolgot, melynek megállapított ára van, tilos ennél az árnál drágábban azért eladni, mert várnak a pénzfizetéssel, olyan dolgot azonban, melynek nincsen határozott ára, habár készpénz ellenében olcsóbban adná, de mert várnia kell a pénzére, szabad valamivel drágábban eladni, de csakis, ha nem emeli nagyon az árát (a Chavut chat szerint kb. egy hatodával) annyira, amíg mindenki felismerheti, hogy csakis azért számítja drágábban, mert a pénzére várnia kell. Ha nem is emelte fel sokkal az árát, de ha azt mondja a vevőnek: ha készpénzért veszed tízért kapod, ha hitelre, tizenegyet adj, már tilos eladnia. Ugyanígy, hogy a vevő drágábban vegye meg hitelbe az árut és mindjárt eladja veszteségre is, csakhogy a pénzt használhassa egy ideig, szintén tilos.
14. Akinek felebarátjától adóslevele van, szabad azt a lejárati idő előtt is másnak értéken alul eladni, de az eladó írja meg a vevőnek: »Eladom neked ezt az adóslevelet, vedd át tulajdonodba azt és minden szolgalmát.« De kell, hogy a vevő vállaljon magára minden esetleges kárt, felelősséget, kivéve azt, mely az eladó által eredhet, ily esetben a felelősség az eladót terheli, pl. hogy az adóslevél már ki is lett fizetve, stb., s amiként eladhatja értéken alul egy harmadiknak, ugyanúgy eladhatja azt magának az adósnak is.
15. Ez a módja, hogy egymáson mégis segíthessenek: pl. Rubennek niszan havában pénzre van szüksége, elmegy Simonhoz. Simon ad neki egy adóslevelet, melyben elismeri, hogy ő (Simon) tartozik Rubennek tisri havában 100 aranyat fizetni. (Ennek ellenében Ruben is ad ilyen adóslevelet Simonnak, hogy ő tartozik Simonnak tisri havában 100 aranyat fizetni, hogy Simonnak biztosítéka legyen). Ruben azután megy és eladja a Simon által aláírt adóslevelet most niszan havában Lévinek 90 aranyért. (Annál inkább eladhatja Simon Rubennek Juda későbbi lejáratú adóslevelét a lejáratig, Ruben ad neki erről elismervényt, akkor aztán Ruben eladhatja ezt az adóslevelet annyiért, amennyiért tudja.) De hogy Ruben a maga részére állítson ki adóslevelet, hogy Simonnak eladhassa, még közvetítő útján is tilos.
16. Tilos gabonát vagy más árut előre-kifizetéssel úgy megvenni, hogy az árut csak később szállítsák, mert tartani lehet attól, hogy közben a gabona megdrágul és így megeshetik, hogy a vevő azzal, hogy az árut előre kifizette, több árut kap, mint pénzéért ma kapna. De ha az eladónak most is meg van már az a gabonamennyisége, amelyet elad, bár csak később szállítja le a vevőnek, akkor szabad. Mert azt ami már birtokában van, eladhatja tetszése szerint akár olcsóbban is, sőt ha a gabona nincs is még kellően készen, még egy-két munkát kellene rajta végezni, olybá számít, mintha készen volna és szabad megvennie. De ha három munka is hiányzik még ahhoz, tilos úgy megvennie. (L. a köv. fej. 8. fejezetben, miként előlegezhet pénzt az árura.)
17. Ha a gabonának nyilvánosan meghatározott ára van, ezen az áron a pénz előlegezésével megveheti az árut, ha az eladónak nincs is semmi gabonája, mert hiszen, ha később meg is drágul a gabona, a vevő azzal, hogy előre kifizette, semmit sem nyer, mert akkor ezen az áron megvehette volna a gabonát és mivel az üzletet akkor megengedett módon kötötte, ha később a szállítás idejére drágább is lett, amiért az eladó nem is akarja a gabonát a kialkudott áron leszállítani, akkor szabad, hogy a vevő más hasonló értékű áruval, vagy a gabona ma utóbbi árának pénzértékével kielégítse. (L. a Sáar Dea füzetében a Sáar Mispat mű végén 175. fej. 2. alpontját).
18. Ha valakinek oly áruja van, mely itten olcsó, másutt pedig drága és azt mondja neki a felebarátja: add nekem ezt az árut, hogy odavigyem és ott adjam el, ahol drágább, hogy azután az érte kapott pénzt eddig meg eddig a magam céljaira használhassam és akkor neked az áru szállítása költségeinek a levonásával azt az árat fizetem érte, amelyet kapott érte ott, akkor ha a szállítás veszélye a vevőé, az ügylet tilos, ha a szállítás veszélye az eladóé, szabad megkötniök, de az eladó köteles a vevőnek a fáradságáért fizetni valamit.
19. Megengedett ügylet, hogy valaki felebarátjának 100 dinárt adjon kölcsön azzal, hogy ezért az összegért az országos vásáron bizonyos árut vásároljon és amikor onnan hazajönnek a vevő az áruért 120 dinárt adjon neki, de ezt is csak akkor szabad, ha a kölcsönadó átvette az árut, haza is vitte és hazaszállítása az ő veszélyére történt, mert ha ennek felelősségét vállalta, annyi minthogyha az áru nyereségében részes lett volna.
20. Ha Ruben olyan helyre megy, hol az árut olcsóbban meg lehet venni, mondhatja neki Simon; hozz nekem onnan árut s én neked ezért ennyi meg ennyi hasznot adok, de csakis úgy, hogy az áruért a felelősség, míg az árut Simonnak át nem adta, Rubent terheli.
22. Szabad az ingatlan bérletének díját felemelni, hogyan? pl. ha valaki bérbe adja másnak az udvart és mielőtt az a bérlet birtokába lép, azt mondja neki: ha a bérlet összegét azonnal megadod, megkaphatod évi tíz aranyért, de ha havonta fizeted, minden hónapban egy aranyat kell adnod érte, – ez meg van engedve azért, mert a bérlet díját törvényesen csak utólag kellene fizetni, ha tehát minden hónapban egy aranyat vesz tőle, ami évente – 12 arany, ez nem a pénzre való várakozás ellenértéke, hiszen nem tartozik előre fizetni. Amikor ugyanis azt mondja neki, add mindjárt egy egész évre a pénzt és megkapod tízért, akkor elenged neki két aranyat, azért, hogy a fizetési kötelezettség határideje előtt fizet neki, ez szabad.
22. De csakis ingatlan bérleténél szabad ilyenképpen a bérlet díját felemelni, mert a másik a bérletnek azonnal a birtokába léphet, de a munkás munkabérét ilyen módon felemelni tilos: Azaz ha valaki, pl. munkást bérel arra, hogy nála később valamely munkát végezzen és már ma, mielőtt munkába lép, kifizeti a munka bérét neki, hogy ezért a rendes napi bérnél olcsóbban végezze a munkát, – ez tilos. Mert ha a munkás nem dolgozik nála azonnal, akkor ez mintegy pénzkölcsön, de ha a munkás azonnal munkába lép, bárcsak több nap múlva végzi el a munkát, szabad előre kiadnia bérét, hogy olcsóbban végezze, mert ha rögtön munkába lép, ez bér lesz és nem kölcsön.
23. Szabad a vőknek a megállapított hozománynál többet adni, pl. ha veje a leányának kikötött hozományt nála hagyja, ad neki évente ennyi meg ennyi jutalmat érte, ezt szabad, mert ez csak annyi, mintha a hozományához még hozzáadna, mintha azt mondaná neki, hogy ennyi vagy annyi ajándékot adok neked erre vagy arra az időre, és ha nem adom meg neked arra az időre, akkor ennyivel meg ennyivel többet adok néked, – amit szabad. De csakis akkor van megengedve, ha ebben már az eljegyzésnél, a feltételek leírása idején állapodtak meg, mert addig vele szemben semmi kötelezettsége nem volt, tehát mind ez egy kötelezettségnek számít, de ha a feltételek leírása idején általában csak a hozomány összegére kötelezte magát és csak az esküvő napján akarnak egyezkedni abban, hogy adjon a vőnek valamit a fizetési határidő kitolásáért, ezt így tilos és csak a megengedett módon szabad megtenniök.
24. Ha zsidó ember vett nemzsidó embertől kamatra kölcsönpénzt, úgy hogy más zsidó ember legyen a kezese, ha ez oly kikötéssel történt, hogy a nemzsidó elsősorban az adósán követelheti és csak akkor, ha az adóson nem tudja behajtani a követelését, akkor hajthatja be a kezesen – akkor szabad, de ha úgy állapodnak meg, hogy a nemzsidó mindjárt a kezesen követelheti, ami szinte olyan, mintha a kezes vett volna kölcsön tőle és az kölcsönözte volna azt kamatra a zsidónak, ez tilos. Ugyanígy ha nemzsidó vett kölcsönt kamatra zsidótól és egy másik zsidó a kezes, ha kikötötték, hogy a hitelező először csak a nemzsidótól követelheti és csak ha a nemzsidó adósnál nem találja követelését, akkor hajthatja be a másik zsidón, – akkor szabad, de ha úgy állapodtak meg, hogy követelheti mindjárt a kezestől is, akkor a kezes mintegy maga a kölcsönvevő, ez tilos. De ha a zsidó csak a tőkére kezes, de a kamatra nem, akkor szabad kölcsönöznie és mindjárt a kezesen behajtani a tőkét. (Abban az esetben, ha zsidó kölcsönöz zsidótól és egy harmadik zsidó a kezes, kinek a kölcsönvevő ezért fizet valamit, a Tóre Zahab és a Szifsze Kohen megengedi, a Chavot Daat pedig tiltja a kölcsönt).
25. Ha nemzsidó mondja a zsidónak: végy a részemre a zálog fedezete ellenében kölcsönpénzt kamatra egy másik zsidótól, vagy ha nem is ad zálogot, csak adóslevelet, a hitelező pedig csak a nemzsidó zálogára vagy adóslevelére támaszkodik, és a közvetítőnek ez ügyben semmi felelőssége nincsen, – meg van engedve a kölcsön. Még ha a zsidó közvetítő viszi is a kamatot a hitelezőnek, szabad elfogadnia, de a hitelezőnek el kell határoznia magában, hogy a zálog és a pénz ide és odaszállításának minden veszélye és felelőssége az övé és a közvetítőt semmiféle felelősség nem terheli.
26. Ugyanígy ha zsidó ember ad egy másik zsidónak zálogot vagy adóslevelet, hogy annak ellenében vegyen az ő részére kölcsönt kamatra egy nemzsidótól, ha a nemzsidó csak a zálognak vagy adóslevélnek a fedezetére támaszkodik, a közvetítőt pedig semmiféle felelősség nem terheli, – akkor meg van engedve. Ugyanígy ha először egy zsidó kölcsönzött a másiknak zálogra és azután azt mondja az adós a hitelezőnek: Szerezz a zálog ellenében kamatos kölcsönt egy nemzsidótól és én fizetem a tőkét is, meg a kamatot is, ha a nemzsidó csak a zálog fedezete ellenében adja a kölcsönt, szabad felvennie.
27. Ha egy zsidó nemzsidónak ad zálog fedezete ellenében kölcsönt, hogy havonta ennyi meg ennyi kamatot fizessen utána, a zsidó pedig azután megy és arra kéri zsidó felebarátját, hogy kölcsönözze neki azt a pénzösszeget arra a zálogra és a kamatokat vegye fel a mai naptól kezdve addig, amíg a nemzsidó tartozását kifizeti, akkor szabad, de ha az első zsidó a tőkét és kamatot a kölcsön egész ideje alatt a nemzsidó adósságának tudta be, akkor az egész (a kamatok is) a zsidó tőkéjének tekintendő és tilos erre a zálogra kamatos kölcsönt vennie egy másik zsidótól, mert annyi mintha a maga zsebéből fizetne kamatot (zsidónak).
28. Ha zsidónak pénze van letétben nemzsidónál, aki ebből ad kölcsönt egy másik zsidónak, ha a nemzsidó vállalta a felelősséget és veszélyt arra, hogy ha a pénz elvész, ő köteles megfizetni a maga pénzéből, – akkor meg van engedve. De ha nem a nemzsidónak veszélyére megy, tilos a kölcsön. Ezért oly helyeken, hol oly pénzintézetek és hasonlók vannak, melyeknek vagyonában (részvényeiben) zsidók is részesek és zsidók is vesznek ott kamatra kölcsönt, bár nemzsidók a vezetőik, nézetem szerint teljes tilalom ott zsidóknak kamatra kölcsönt felvenni. Ugyancsak ezért tilos zsidónak ott a pénzét is elhelyezni, (mert hátha vallástalan zsidó veszi azt kamatra kölcsön) és tilos kölcsönt venni onnan, (hátha vallástalan zsidó helyezte el ott a pénzét).
29. Üzlettársak, akik kénytelenek nemzsidótól venni kölcsönt kamatra, kérdezzék meg előbb a módját szakavatott tóratudóstól, (miként a közintézeteknél felveendő kamatos kölcsönök dolgában is).
30. Hitszegőtől is tilos kamatos kölcsönt venni és annak kamatos kölcsönt adni is szigorúan veendő.
