A Kádisnak, a Bárchunak, a tíz ember egybevonásának és egyrészűk távozása után beállott helyzetnek és az előimádkozónak szabályai (13 pontban)
1. A Jistábách után az előimádkozó Félkádist mond. Nem mondanak kádist, Bárchut és Kedusát és nem olvasnak fel a Tórából, csak ha 10 felnőtt férfi van jelen. De ha nem voltak ott tízen akkor, mikor a Jistábách bráchát mondották, csak később lett a minján teljes (jött egybe 10 férfi), ne mondjon az előimádkozó Kádist, mert nem mondanak Kádist, csak oly ima után, melyet 10 ember jelenlétében mondottak. Ezért várjanak a Jistábách mondásával, míg a tízen összejönnek. Közel fél óráig szabad e célból várakozni, de tovább ne várjanak, hanem mondják el a Jistábách-ot és azután várjanak ismét és mikor tízen lesznek, mondjanak el előbb néhány Írásverset és azok után mondjon az előimádkozó fél kádist.
2. Felnőtt az a fiú is, aki elmúlt tizenhárom éves, ill. életének tizennegyedik évébe lépett (arra az elfogadott álláspontra támaszkodva, hogy ebben a korban testileg már általában érettek). Pl. ha valaki niszán hó ros chodesén (újholdján) született, csak niszán ros chodesén, azaz a tizenharmadik évének betöltését követő niszán hó ros chodese (újholdja) éjjelének kezdetén válik nagykorúvá. Aki egy egyszerű esztendő ádár havában született, az az esztendő pedig, melyben a tizenharmadik életévét betöltötte, szökőév, csak a második ádárban (veádárban) lesz felnőtté, de aki a szökőévnek első ádárjában született, az a szökőév első ádárjában lesz nagykorúvá. Ha pedig szökőévben született, az az év pedig, amelyben tizenharmadik évét már betöltötte, egyszerű esztendő, mindegy, hogy a szökőévnek akár ádár, akár veádár havában született, a mostani tizennegyedik esztendeje ádár havának megfelelő napján válik felnőtté. Megeshetik tehát olykor, hogy az a fiú, ki társánál előbb született, amannál későbben lesz felnőtté, pl. az egyik az első ádár 20-án, a másik a második ádár 10-én született, az az év pedig, melyben tizenharmadik évüket mindketten betöltötték, egyszerű esztendő, a második előbb lesz bármicvá, a micvákra kötelezett.
3. Ha meg akarjuk tudni, van-e minján, óvakodjunk attól, hogy az embereket fejök szerint számláljuk meg, mert Izráelt fejök szerint megszámlálni még egy micvá érdekében is tilos, mint az Írásban látjuk (1Sámuel 15:4.): „Egybehívta Saul a népet és megszámlálta Teláimban”, de a telá szó juhot is jelent, tehát „és megszámlálta juhokkal”. Az a szokás, hogy a minjánt a 28. zsoltár 9. versnek: „Segítsd népedet, áldd meg örökségedet, legeltesd és vidd örök időkbe” szavaival számlálják meg, mely vers éppen tíz szóból áll.
4. Kell, hogy mind a tízen és az előimádkozó is velök egy helyiségben legyenek. De ha egy részök ebben a szobában, a másik részök a másik szobában van nem vonhatók össze egy minjánná, ha nyitva is van a két szoba között az ajtó. Ha a nagyobb részök van a zsinagógában és kisebb részök annak előcsarnokában, az utóbbiakat nem vonhatjuk a többség után, hogy egy minjánnak számíthatnók őket. Még azokat sem, kik az ajtóban a küszöbön, de az ajtónyíláson kívül állanak, vagyis, ha becsukjuk az ajtót, ezeket kívül találjuk, ha az ajtó nyitva is van, künnlevőknek ítélendők. Mindez csak az egy minjánná való összevonás tekintetében áll, de ha vannak itt tízen, akik kádist, vagy bárchut, avagy kedusát mondanak, akkor mindenki, aki a hangjukat hallja, együtt mondhatja velök, akárhány ház is választja el őket, mert még a vasfal sem választja el Izráelt mennyei atyjuktól. Csak tisztátalanságnak, sárnak, vagy bálványképnek nem szabad ott lennie.
5. Igyekezzünk buzgón arra, hogy a kádist hallgassuk és reá áhitattal feleljünk, különösképpen az ámén jöhé smé rábá feleletet mondjuk áhítatos szándékkal, mert annak, aki az ámén jöhé smé rábá feleletet egész erejével és áhítatos figyelmével mondja, annak a mennyben elszakítják ítéletét, ha az hetven év élettartamra is szólna. Hangosan kell felelnie, mert hangjával letöri a vádlók hangját és meghiúsítja a kemény végzéseket. Mindamellett ne kiáltsuk, hogy az emberek ne gúnyolódjanak felettünk és ne vigyük mi őket bűnbe. Az ámén jöhé smé rábá-t az utána következő mondat jitbárách szavával együtt mondjuk, azután hallgassuk meg, amikor az előimádkozó ismétli és feleljünk arra ámént.
6. Vannak, kik azt mondják, hogy nem kell állani a hallott kádisnál, csak ha állva ér a mondása, pl. a Hálél után mondott Kádisnál, mert a Hálél éneke után az ámén jöhé smé rábá utánig állva kell maradnunk. Mások pedig azt mondják, hogy mindig fel kell állanunk a Kádisnál és minden más az Isten nevét szentelő imánál, mert a könnyebbről a súlyosabbra való következtetést vonhatunk erre Eglonnak, Móáb királyának példájából, mint írva vagyon (Bírák 3:20.): „Ehud pedig bement hozzá . . . és mondta Ehud: Istentől való szavam van hozzád; erre felkelt a trónról”, ha már Eglon, Móáb királya, aki pogány, csillagimádó volt, felkelt Isten szava miatt, mennyivel inkább kell nekünk felállanunk. Miért is a szigorúbb véleményt kell követnünk.
7. Ha nem hallgat kilenc ember az előimádkozóra, ne mondjon egyáltalán Kádist, mert a szentség szentelő szavát tíznél kevesebben nem mondhatják, illetve egy mondja és kilenc hallgatja. Mindamellett, ha a tíz ember közül egy ember éppen a Semóné eszré imát mondja, felelnie tehát a többiekkel nem szabad, bevonható a tízbe, ugyanaz áll kettőre, háromra, vagy négy emberre, ha maradt oly többség, mely felel, a kisebbség nem akadály. De ha egy közülök elaludt, fel kell őt ébreszteni, mert az alvó nem számítható a tízhez.
8. Miután az előimádkozó Félkádist mondott, szólítsa fel emelt hangon a közösséget: „Áldjátok az Örökkévalót, az áldandót!”, mire a közösség felel: „Áldassék az Örökkévaló, az áldandó, örökkön-örökké!”, mit az előimádkozó maga is utánuk mond: „Áldassék az Örökkévaló, az áldandó, örökkön-örökké!”, mert különben kizárná magát a közösségből, hogy ő felszólítja azt az áldásra, maga pedig nem áldja. Az előimádkozó ez ismétlésére ámén-nal szoktak felelni, de az előimádkozó a közösség áldása után ne mondjon ámén-t. Ha az előimádkozó a Bárchu -t hosszasabban énekli, a közösség ez alatt mondja el a Jitbárách imát, de csak azalatt, míg a dallamot énekli, de mikor a szavakat kiejti, a közösség ne mondjon semmit, hanem hallgassa, amit az mond. Aki nem hallotta az előimádkozó Bárchu felszólítását, csak a közösségnek „Áldassék stb.” feleletét hallja, az is velök mondhatja.
9. A Jocér bráchában levő halk Kedusát törekedjék mindenki együtt mondani a közösséggel, de ha ez lehetetlen, mondhatja magában is.
10. Ha a zsinagógában pontosan csak 10 ember van, tilos közülök egynek is eltávozni, a távozóra mondja a próféta szava (Jesájá 1:28.): „és akik elhagyják az Örökkévalót, elenyésznek.” De ha maradtak ott rajtuk kívül is tízen, a többiek kimehetnek, ha a Bárchut, Kedusát és a Kádisokat az Álénu ima utánig már hallották. Adott esetben, ha nem maradtak tízen, minján nélkül is befejezhetik azt az imát, melyet a tíz felnőtt jelenlétében megkezdettek (de csak ha a minján többsége még ott maradt). Ha tehát az előimádkozó már megkezdette a tefilá (a Semoné eszré ima) ismétlését, befejezheti, (akkor is ha közben kimentek), elmondhatják a Kedusát és az Elohénu vöElohéj ávoténu bárchénu imát is, de a kohánim (Áron kohén családjának sarjai) ne emeljék áldásra a kezöket, kádist se mondjanak a Semone eszré ima után, mert azok már »független tartalmú« imák. Ha tíz férfiú jelenlétében kezdették meg a Tóraszakasz felolvasását, közben azonban egyrészük eltávozott, befejezhetik a Tóra szakaszát, de ily esetben sábát napján ne hívjanak fel többet a hét kötelezőnél, máftirt se hívjanak fel külön, hanem az utoljára felhívott olvassa fel a haftórát bráchák nélkül (máftir = a prófétai szakasz felolvasója, háftorá = a prófétai szakasz).
11. Az előimádkozónak (mint a község küldöttének) méltónak kell lenni a tisztére, mert úgy mondja a próféta (Jeremiás 12:8.): »hangját emelte ellenem, azért meggyűlöltem«, mestereink szerint – áld. eml.! – ez oly előimádkozó, aki nem méltó arra és mégis a szent láda elé megy. Ki méltó? Az, aki bűnöktől mentes és akinek életútja szép, azaz nem járt róla rossz hír még ifjúságában sem – és szerény és a községnek kedveltje, – úgy, hogy előimádkozását mind helyesli, aki kellemesen imádkozik és akinek a szíveket vonzó kedves hangja van, továbbá aki járatos a Tóra a próféták és szentírások olvasásában, hogy az imában előforduló írásversek jól rendezettek legyenek az előadásában. Ha nem találnak olyant, kiben mind e tulajdonságok együtt megvolnának, válasszák ki azt, ki maguk között a legjobb tudásban és jótettekben.
12. Senkinek sem szabad a község akarata ellenére a szent láda előtt előimádkozni, és annak aki engedély nélkül erőszakkal és dölyfös daccal mégis odamegy előimádkozni, nem kell áménnel felelni egy bráchájára sem, mert azt mondja a zsoltáros (10:3.) : »ha az erőszakos áld, káromolja az Örökkévalót.«
13. Állandó előimádkozóvá csak olyan embert szabad tenni, kinek már teljes szakálla van. De alkalmilag általában mindenki lemehet a szent láda elé, aki tizenhárom éves és egy napos.
(Az előimádkozóra vonatkozó többi szabályt 1. Sulch. A. 53. fejezet)
