A jomtov (ünnepnap) szabályai (37 pontban)
1. Minden olyan munkát, melyet tilos elvégezni sabbosz napján (szombaton), tilos elvégezni ünnepnapon is; és miként sabboszkor nem szabad azt nemzsidóval végeztetni, tilos ünnepnapon is; és miként köteles sabbosz napján a barmát is pihentetni, tartozik azt pihentetni ünnepnapon is. A sabbosz és jomtov munkaszabályai tekintetében nincs más különbség, csak az emberi eledel elkészítésének munkája, mert azt mondja a tóra (M. II. k. 12. 16.): »Csak ami evésre való minden léleknek, egyedül csak az végeztessék általatok«. Vagyis a dagasztás és sütés, a metszés és a főzés, a hordás és tüzelés munkája van megengedve ünnepnapon, nem csak emberi eledel elkészítése céljából, de más szükségletre is, így kapták a szabályt mestereink – áld. eml.! – hagyományképpen, hogy azt mondjuk: amiérthogy ezek a munkák emberi eledel elkészítése céljából meg lettek engedve, – megengedhetők nemcsak emberi eledel elkészítése céljából, hanem más szükséges célra is. A Jahrzeit (szülők elhalálozása évfordulóján gyújtandó) mécsest ünnepnapon ne gyújtsák (l. fentebb 90. fej. és Eisenstádter: Imre És döntvtára O. Ch. 40. sz.).
2. Nem szabad jomtovkor (ünnepnapon), túrót, sajtot és nem szabad vajat készíteni. Nem szabad a tejet a gyomor savával vagy más dologgal altatni, hogy összemenjen és összeálljon. Tilos a tejről a fölét leszedni, hanem hagyjon, mint sabbosz napján egy kevés fölt az alatta levő tejen is. Így is csak annyit szabad lefölözni, amennyi éppen arra a napra a házban kell, de másnapra is fölét venni tilos az előkészítés vétsége miatt. Ha anyagi veszteségtől tart, szabad az említett módon egy nemzsidóval a fölt levetetni.
3. Fűszereket, amelyek elvesztenék illatukat, ha már jomtov előtt törnék meg, szabad ünnepen változtatott – nem rendes – módon megtörni, pl. hogy a mozsarat oldalt hajtja, vagy az asztalon töri meg és stb. Ugyanígy, ha tormát reszelnek, ne reszeljék mint hétköznapon a tálba, hanem egy kendőre. A kávét ne őröljék a darálóban, hanem változtatott módon törjék a mozsárban. Még jobb azonban mindezt már erev jomtov (az ünnepet megelőző napon) elkészíteni. Olyan dolgoknál, melyek nem veszítik el az erejüket, meg éppen vigyázni kell, hogy már ünnep előtt megtörjék, de ha elfeledte, megváltoztatott módon megengedhető. Mindezen dolgoknál csak az lett megengedve, ami arra a napra való, de nem ami másnapra kell. Vegye mindenki szigorúbban, hogy csak annyit készítsen elő, amennyi arra az étkezésre kell. A maccottörésnél (pászkaőrlésnél) is vigyázni kell erre.
4. Tilos fát hasogatni vagy akár kézzel letörni és tilos onnan, hol szétszórva fekszenek, a fákat összeszedni.
5. Tilos azért fákat úgy a kövekre rakni, hogy tüzet gyújthasson alattuk, mert sátrat készít, illetve olyan, mintha két fal volna és fölöttük a tető. A megrakása rendes módján szintén változtatni kell, azaz előbb tegye a köveket alájuk. Ugyanígy, mikor fazekat állít a kövekre, hogy alatta tüzet gyújtson, a kezében kell fogni a fazekat és úgy tegye alája a köveket, de ne tegye a fazekat a kövek fölé.
6. Ne fújtassa a tüzet fujtatóval, hogy ne úgy élessze, ahogy az iparosok szokták. A világ meg szokta engedni házi fujtatóval, ha munkáján némit változtatnak, pl. fölülről lefelé fordítják. Az iparos fújtatójával éleszteni még változtatva is tilos.
7. Szabad hüvelyes veteményekből kiválogatni a jót, ami arra a napra kell, de nem finom, sem durva szitával, vízbe se tegyék, hogy a selejtes vagy az ehető szemek fölül ússzanak, hanem válogassa kézzel és úgy szedje ki, ami könnyebb. Ha könnyebb az ehetőt kiszedni, szedje az ehetőt.
8. Ha a már átszitált lisztet akarja még egyszer szitálni, szitáltassa nemzsidóval, vagy szitálja változtatott módon, pl. hogy a megfordított szitával szitálja. Ugyanígy kell tennie a törött pászkaliszttel. Olyan lisztet, mely eddig nem volt megszitálva, csak nemzsidó által és változtatott módon szabad szitálni. Tilos a selejtest kiválogatni a lisztből, pl. ha magok vagy hasonlók estek bele, még a törött pászkából is tilos a nagyobb törmelékeket kiválogatni.
9. Dagasztani szabad ünnepen, de ne mérje le mérleggel a lisztet, hanem csak szemmértékkel vegye. Ha nem pontosan veszik a mérleget, hanem több vagy kevesebb lisztet vesznek a mérlegbe tett súlynál, akkor szabad.
10. Metélt tésztát, melyet megfőznek, hogy lével egyék (szálakra, vagy kockákra vágottat) még erev jomtov (az ünnepet megelőző napon) kell megdagasztani, mert az állottak jobbak. Ha pedig nem dagasztotta meg ünnep előtt, változtatott módon megdagaszthatja ünnepen is, azaz ha deszkán szokta gyúrni, gyúrja mostan kendőn és hasonló módon. – Olyan ételt, mely nem romlik meg, pl. szárított gyümölcsöt és hasonlót az ünnep előtt kell már megfőzni.
11. Ünnepen dagasztott tésztából szabad challót venni, de tilos elégetni az ünnepen, mert megszentelteket nem szabad elégetni jomtov napján, megsütni is tilos, mert eledelre nem való, mi tudniillik ma mindnyájan halotton tisztátalanokká váltaknak vagyunk tekinthetők. Még a helyéről felvenni sem szabad, hanem mindjárt kiemelése után tegye a kezéből olyan helyre, hol az ünnep kimeneteléig biztonságban maradhat és akkor égesse el. Olyan tésztából, melyet még ünnep előtt dagasztott, tilos az ünnep napján challót elválasztani, hanem süsse meg és egyék belőle, de hagyjon meg olyan nagy darabot, melyből az ünnep kimenetele után még challót kivehet, vagyis hagyjon challóvételre köteles nagyságú darabot, amelyből challót vesz és még marad is. (l. fentebb 35. fej. 9. p.)
12. Tilos jomtovkor, (ünnepen) agyagot gyúrni, még nemzsidóval gyuratni sem szabad. Azért, ha be kell sarazni a kemencét (tűzhelyet, amelybe a sabboszra szükséges eledelt elteszik, a sarat már ünnep előtt kell meggyúrni és készen tartani. Az utcáról is tilos erre sarat behozni, kivéve, ha már erev jomtov (ünnep előtti napon) elkészítette és egy sarokba tette. Helyes arra is ügyelni, hogy az agyagot vagy a sarat ne kenje szét, hanem kenés nélkül tömje be vele a tűzhely nyílásait, mert vannak, akik a szétkenést akkor is tiltják, ha emberi eledel elkészítése céljából volna rá szükség (1. Chachmat Adam 92. fej. 1. p.).
13. Azokat a szárnyasokat, melyeket azért tart a házában vagy udvarában, hogy később eledelül szolgáljanak, ha ott annyira megszokottak, hogy ha ki is mennek, estére visszajönnek a házba, szabad megfogni (vadászni) még az udvaron kívül is, hogy az ünnep szükségletére levágassák, – de ha nem kellenek eledelre, tilos megfogni azokat. Ha meg újak, illetve oda nem szokottak, tilos megfogni őket eledel készítése céljából is, még a házon belül is, de este ha nyugodtan ülnek, szabad elvenni őket. Mindenképpen ügyelni kell azonban arra, hogy már erev jomtov (az ünnep előtt való napon) szemelje ki azt, amit az ünnepen le akar vágatni, mert különben megeshetik, hogy azt, ami éppen a kezébe jut, soványnak találja és szükségtelenül fogja meg. Azokat a szárnyasokat, melyeket nem eledelre szánt, hanem a tojások miatt tart, tilos elmozdítani is.
14. Galambdúcokban vagy galamblétrán tilos galambokat fogni, ha vissza is szoktak térni fészkeikbe, még ha ünnep előtt való napon tartották is már készenlétben őket.
15. A szárnyasok lábain levő köteleket szabad az állatok levágatása után lemetszeni vagy elégetni. Szabad bevarrni a szárnyasokat, melyeket meg szoktak tölteni, de ügyelni kell arra, hogy a cérnát a tűbe még erev jomtov (az ünnep előtt) fűzzék bele, mert ha nem fűzték bele az ünnep előtt, az ünnepen nem szabad befűzni. A bevarrás után szabad a kívül megmaradt fonalat leégetni.
16. Ha a haltartóban lévő halakat nem lehet kézzel megfogni, hanem csak valamely eszközzel, akkor tilos kifogni azokat, de ha lehetséges kézzel megfogni, szabad még eszközzel is. Ha több hal van benne, már erev jomtov (ünnep előtt) kell előre készenlétben tartani azt, melyet az ünnepre ki akar venni, illetve csináljon rajta valamilyen ismertető jelet. Ha valamennyire szüksége van, tartsa készenlétben valamennyit, illetve jelentse ki már erev jomtov (ünnep) előtt: mind e halat készenlétben tartom az ünnepre.
17. Ha kétséges, hogy a halakat nem jomtovkor (az ünnepen) fogták-e, és kétséges, hogy már ünnep előttről állottak-e készenlétben, nagy szükség esetén szabad a tilalmat az ünnep második napján, kivéve roshasónó (újév) második napján enyhébben venni.
18. Azokat az élő állatokat, melyeket az ünnepen félreállítottságuknál fogva megfogni tilos közelről megitatni vagy megetetni, de távolabbról szabad.
19. Ha levágatott valamilyen szárnyast, mely azután tréfónak (használatra tilosnak) találtatott, éppúgy tilos felvenni, mint más használatból félreállított tárgyat. De ha barmot vágatott le, melyet azután tréfónak (evésre tilosnak) találtak, azt szabad olyan helyre félretenni, ahol meg nem romlik. Ha lehetetlen úgy eltennie, hogy meg ne romoljék, szabad eladni azt nemzsidónak olyan módon, hogy nem szabja meg előre az árát, nem is méri le. Talán hízlalt libáknál, melyeknél gyakran előfordul, hogy levágatásuk után tréfóknak (evésre tiltottaknak) találtatnak, szintén szabad ezt így megkönnyíteni.
20. Marhát nem szabad ünnepen vágatni, kivéve, ha nagy szükség van a húsára. Tilos továbbá a húst súlya szerint és előre kiszabott áron eladni, hanem adjon ki minden külön megbeszélés nélkül egy darab húst és ünnep után fizessék meg neki.
21. Ha jomtovkor (ünnepen) vágnak marhát, jó lesz, ha a tüdőt csak azután vizsgálják meg, miután a bőrét már lenyúzták, mert ha megvizsgálja és tréfónak (evésre tilosnak) találja, már tilos a bőrt lenyúzni róla. Szabad a ma levágott állatnak a bőrét felvenni, hogy eltegyék, de szögekre kinyújtani nem szabad. Más bőrt felemelni is tilos, éppen így szabad az aznap levágott szárnyasnak a tollát is felvenni, hogy eltegyék, de más tollat megfogni tilos.
22. Szabad a húst kisózni, hogy a vérét eltávolítva kóserrá (alkalmassá) tegyék, bár már tegnap kisózhatták volna, de természetesen csak akkor, ha az ünnepnek arra a napjára kell. Ha több a hús, mint aznapra kell és fél, hogy különben megromlik, szabad mindet egyszerre kisózni, ha több is, mint amennyi arra a napra kell, mert az egész egy fáradozással jár. De olyan húst, melyet a vér eltávolítása céljából már kisóztak, ugyanígy a halakat, melyeket erev jomtov (az ünnep előtt) megsózhattak volna, tilos az ünnepen »kisózni«.
23. Ha ünnepen készít süteményt, tilos rajta formasütővel, vagy akár kézzel a tésztából alakokat, pl. madarakat stb. csinálni.
24. Tilos ünnepen éppen úgy, mint sabboszon bármit simára kenni, azért tilos viaszk- vagy faggyúgyertyát megmelegíteni, hogy a gyertyatartókhoz, vagy a falhoz ragassza, hátha elkeni. Ha a gyertyatartó csöve telve van faggyúval, kitisztíthatja olyan tárggyal, melyet megfogni nem tilos.
25. Tilos jomtov (ünnep) napján tüzet oltani, a tűznek kialvását okozni is tilos. Azért tilos az égő gyertyát olyan helyre állítani, ahol szél fúj reá és kiolthatja, ha akkor éppen nem is fúj a szél. Ugyancsak tilos az égő gyertyával szemben az ajtót vagy az ablakot kinyitni (mint fentebb 80, fej. 2. p.).
26. Szabad a tüzet valamely edénnyel, vagy készentartott hamuval befedni (1. lejjebb 99. fej. 4. p.), ha lehetséges is, hogy a befedés által kissé eloltja, mindamellett, mert nem az eloltás a célja (és mert olyan munka, melynek eredményére nincs szüksége), az ünnep szükségletére szabad megtennie, ha arra a napra kell neki és nem mert estére kell, az este ugyanis már a második naphoz tartozik.
27. Alkalmatlanná vált edényeket nem szabad ünnepen kiforrázni, vagy kiégetni (kóserrá, alkalmassá tenni). Az edények vízbebuktatásának a szabályait l. fentebb a 37. fej. végén.
28. Az edények ünnepen való mosásának szabályai azok, mint sabboszon (1. fent 80. fej. 26. p.). Tilos az első napon a második napon való használatra lemosni őket.
29. Tilos a lakás melegítése céljából tüzet gyújtani, ha csak oly nagy hideg nincsen, hogy az étel megfagy, mert akkor az ember életszükséglete, de tilos, ha a hideg nem oly nagy, ilyenkor csakis nemzsidóval szabad befűttetni.
30. Szabad vizet melegíteni, hogy a kezeit megmossa (de nem az egész testét). Kis gyermek részére, akit fürdetni kell, szintén tilos vizet melegíteni, még nemzsidó által melegíttetni sem szabad, de szabad a kedvéért több vizet venni a megengedetthez, vagyis ha főzésre kell valami vizet melegíteni, szabad akár egy nagy üsttel is melegíteni, de az egész vizet öntse előbb bele, mielőtt az üstöt a tűzre teszi, azután ne öntsön már hozzá. Ha a gyermek kissé gyengélkedik, szabad a részére nemzsidóval melegíttetni.
31. Tilos tüzet, szikrát csiholni kövekből, nagyító üveggel, vagy tüzet gyújtani gyufával.
32. Nem szabad füstölögtetni, azaz illatozó fűszert szórni az izzó parázsra, akár szagolni akarja, akár a lakását, vagy valamely dolgát akarja illatossá tenni, mert az vagyon írva (M. II. 12. 16. ): ami evésre való minden léleknek«, tehát csak oly dolgot lehet megengedni, mely egyformán minden léleknek kell, a beillatozás pedig csak az elfinomultaknak és gyönyöröket hajhászóknak szükséges. A dohányzás tekintetében különböző a törvényt szabályozóknak – áldás emlékükre! – a nézete. De még a megkönnyítők szerint is vigyázni kell arra, hogy se papírral, se parázzsal ne gyújtsák meg, mert azáltal, hogy a földre dobják, eloltást végeznek. S könnyen tévedhetnek az emberek, hogy ezt ünnepen is megteszik, mert hétköznapon így szokták meg: Ha a papírdarabon írott, vagy nyomtatott betűk vannak és elégetik, a === kitörlés tilalma is fennforog (l. Pri Megadim), hanem lángról kell tüzet fogni és rágyújtani. Új pipából (szipkából) se szívjanak. Dohányt vágni sem szabad ünnepen és úgy látszik, hogy éppen így tilos a szivarok végét eltávolítani.
33. Olyan dolgot, mely nem is teljes munka, de tilos sabbosz napján veszélyben nem lévő beteg részére elvégezni, tilos megtenni az ünnepek első napján és a róshasónó (újév) mindkét napján (1. lej. 99. fej. 2. p.), csak nemzsidó által végeztetheti. Az ünnepek második napján (a roshasónót kivéve) szabad zsidóval is elvégeztetni. Olyan dolgot azonban, ami teljes munkaszámba megy, az ünnep másodnapján is tilos megtenni veszélyben nem lévő beteg érdekében, de nemzsidó által végeztethetik (S. A. 496. fej. 2.), különben kérdezzék meg a törvénytudót.
34. Kivinni szabad ünnepen olyan dolgot is, ami nem eledelre való, de kell, hogy valamely más szükséglet kielégítésére szolgáljon (mint fent. az 1. pontban megírtam), mert különben tilos a hordása, kivéve olyan helyen, hol sabbosz napján is szabad hordani. De emberi eledelhez (italhoz) szükséges dolgokból, pl. borkorsókat, se vigyen nagyobb terhet, úgy, mint azt hétköznap teszi, hanem változtasson a vitel módján. Ha változtatni ezen nem lehet pl. sok vendége van, vigye a megszokott módján.
35. Mindazon munkák, melyeket ünnepen végezni szabad, kizárólag csak az ember és nem az állat szükségletére szolgálhatnak, mert az vagyon írva (M. II. 12. 16.): »csak az végeztessék néktek«, amit úgy magyarázunk, hogy néktek és nem az állatoknak. Ezért tilos úgy, mint sabbosz napján, külön főzni, vagy hordani olyat, ami csak az állatnak kell.
36. Tilos ünnepnapon sütni és főzni nemzsidók részére, de akinek nemzsidó szolgája van, szabad ugyanabban a fazékban (melyben magának főz) többet főzni, hogy a szolga részére is legyen benne, de tekintélyes nemzsidó ember részére nem szabad többet beletenni. Sőt, ha a zsidó a maga részére főzött és sütött, nem szabad nemzsidó embert meghívnia, hogy vele étkezzék (mert csak zsidó ember részére főzhet az ünnepen), de nem tekintélyes nemzsidónak szabad adni abból, amit magának főzött és sütött. Ünnepen kenyeret sütni nemzsidó szolgája részére is tilos.
37. Nemzsidó ember részére vinni sem szabad, csak olyan helyen, hol sabbosz napján is szabad vinni.
