A hosána-rabba a semini aceresz és a szimchasz tóra szabályai (10 pontban)
1. A szukkosz félünnepének ötödik napja, a hosána-rabba, az előtte való éjjel virrasztani szoktak, hogy a tórával foglalkozzanak, abban a sorrendben, ahogy azt az erre szolgáló imakönyvek előírják, mert a szukkot ünnepén ejtetik meg az ítélet az emberiségnek ez évben kijáró esővíz felett, már pedig az ember egész élete a víztől függ és ez a nap az ünnep utolsó napja és mindenben a befejezés a döntő. A sacharisz (reggeli) imánál éppen úgy mint jomhakipurim napján valamivel több gyertyafényt gyújtanak a zsinagógában, az előimádkozó felölti a kittelt (fehér halotti köntöst). Éppen úgy, mint a főünnepeken elmondják === zsoltárénekeket és a === zsoltárt is mondják, de nem mondják az ünnepi === imát, hanem az === és a tóra kivétele előtt === írásverseket, mint a főünnepnapokon és a muszaf-ima kedusájában a === sabbosz és ünnepi kedusát mondják.
2. A próféták által elrendelt szokás, hogy ezen a napon a lulovcsokorba tett fűzfaágakon kívül még külön áróvó csomót is veszünk. Mindaz, ami a fűzfaágakat a lulovnál alkalmatlanná teszi, alkalmatlanná teszi azokat ebben az aróvó csomóban is, azért ne vágja le a zsidó a maga szükségletére (amint fentebb a 136. fej. 7. pontjában megírtam), de ha leveleinek akár a nagyobb része is lehullott, még alkalmas akár, ha csak egy levél maradt is az ágon, is alkalmas. Mindamellett a micvateljesítésnek szépsége kívánja, hogy sok levél legyen rajtuk és ágaik hosszúak legyenek. A helyes, szép szokás az, hogy öt szárat vesznek és kötnek a lulov levelekhez.
3. Nem veszik fel együtt a lulovval, hanem mikor a === imaszakaszhoz érnek, leteszik a lulovot meg az eszrogot és a hosánát, fűzfaágcsomót veszik kézbe, mert akkor imádkoznak a vízért. A hosánák befejezése után megrázzák és ötször a földhöz verik és ez elegendő akkor is, ha nem hiányzik róla levél. A leverés után ne dobjuk a földre, mert az a micva tárgyának megalázása volna. Jobb félretenni és később abba a kemencébe tenni, amelyben a maccót sütik, ha már egy micvára szolgált, végezzenek vele más micvát is.
4. Semini aceresz estéjén várjanak a kiddussal, míg egészen este nem lesz és akkor mondjanak a kiddus (ünnepet felszentelő) imában === bróchót is, mert ez önmagában önálló ünnep. Nem mondják már a === áldást sem, mert az esti tefíllában és a kiddusban »a nyolcadik a záróünnep e napjának« mondották és ha a === áldást is mondanák, a kettő ellentmondana egymásnak.
5. A simini aceresz estéjén és utána egész nap még a szukkában étkeznek, de mint éppen írtuk, nem mondják már a szukkára a bróchót. Az étkezés befejezése után elmondják a stb. búcsút a szukkától. A szukkában való alvást e napon már könnyebben veszik és így is tartja a szokás, bár helyesebb volna, ha ezt is még szigorúbban vennék.
6. A nyolcadik napon rövid idővel estalkonyat előtt bevihetik az edényeket (tárgyakat) a szukkából a házba. De ne szedjék még rendbe nappal, mert úgy tűnnék, mintha egyik ünnepnapról készítenék elő a másikra.
7. Az ünnep utolsó napja, mely voltaképen semini aceresz második napja, szimchasz tórának neveztetik, mert ezen a napon fejezik be a tóra könyvének olvasását (és ekkor kezdik is meg) és ezért örvendeznek rajta. Az esti ima tefilla imája után a tórákkal körbe járnak, majd visszahelyezik a tórákat, csak egy széfert (tóratekercset) hagynak künn, annak a === fejezetében három férfi felhívott olvas. Vannak helyek, hol a === szakaszát szokták felolvasni. A tóra felolvasása után fél kaddist mondanak, visszaviszik a szekrénybe a tórakönyveket és utána az === záróimát mondják.
8. Szimchasz tóra napján több helyütt még az a szokás, hogy a kohénok nem a muszaf imánál, hanem már a sacharisz (reggeli) imánál emelik fel áldásra a kezeiket, mert a muszafimánál tartani kell attól, hogy már bortól ittasak. A reggeli imában a === imaszakaszt nem mondják.
9. Nappal a körmenetek után három széfertórát hagynak künn és az első széfer-tórában a === szakaszának felolvasására sok embert hívnak fel, amennyiben === -ig ismételten felolvassák. Végül minden kiskorú fiúgyermeket is, a leghelyesebb, ha közöttük a legnagyobb (legidősebb) mondja a bróchót és a többi hallgatja, azután elmondják nekik a === stb. szakaszát. Majd ezután felhívják aki a tóra utolsó szakaszát === -tól chaszan tórát (a tóra vőlegényét), végig olvassa. A második széfer tórából a chaszan berésisz (a tóra megkezdésének) vőlegénye olvassa a tóra bevezető szakaszát a hetedik nap végéig, fél kaddis után a harmadik könyvben olvassák a maftir szakaszát (l. fentebb 79. fej. 1. pontját). Sok helyen ügyelni szoktak arra, hogy chaszan tórának csak tekintélyes embert hívjanak fel, akit már felhívtak a === szakaszához, az is felmehet chaszan tórának és chaszan berésisznek. Olyan helyen, ahol nincs több, mint csak két széfer tóra, az elsőben a === fejezetet, a másodikban a === szakaszát olvassák, ezután megint az elsőt veszik elő a maftirnak.
10. Az a szokás, hogy a chaszan tóra és a chaszan berésisz felhivatásuk alkalmával adományokat ajánlanak fel, meghívják mind a barátaikat és lakomát és örömünnepélyt tartanak a tóra befejezésének és megkezdésének az örömére. Mert azt mondja a midrás (Kohelet elején) a (Kir. I. k. 3. 15. verséhez): »Eljött Jeruzsálembe és odaállott az Örökkévaló frigyládája elé . . . és lakomát készített minden szolgájának« erre azt mondotta rabbi Jicchak: Innen tanultuk, hogy a tóra befejezésének örömére lakomát készítenek.
