A haldoklónál és a halott őrzésénél követendő szabályok (12 pontban)
1. A === haldokló (akinek tüdő szorulása folytán nyálkától hörög a torka, ami közvetlenül a halál beállta előtt szokott megtörténi, a === szó a === kifejezésből, tudniillik, hogy nyálka „kavarog” a torkában, mintha valaki a fazekat „kavarná”, így magyarázza Toszefot Jomtov a Misná Érubin traktátusa 1. fejezetében a szót) még minden tekintetben élőnek számít. Ezért tilos hozzányúlni, mert aki hozzányúl, vére kiontója lehet. Mihez hasonlítható ez? A kialvó, pislogó gyertyához, mert mihelyst hozzáér az ember, máris kialszik. És ha hosszú is a halálvergődése, és ez nagy fájdalom neki is, az őt környező rokonságnak is, mégis tilos előidézni azt, hogy hamarabb meghaljon, pl. kihúzni alóla a vánkost, vagy az alsó párnát azért, mert némelyek szerint némely madártoll késlelteti a halált, vagy hogy az imaház kulcsait teszik a feje alá, mind ez tilos. De ha bármi van ott, ami a lélek távozását akadályozza, pl. ami zörejt (hangos kopogást) okoz, azt el szabad távolítani, mert ez nem a haldoklóval való cselekvés, csak az akadályt távolítja el anélkül, hogy a haldoklóhoz nyúlna.
2. Habár tilos a haldoklóhoz nyúlni, de ha tűz ütött ki ott, mégsem szabad őt ott hagyni a házban, hanem ki kell vinni. És az ő kimentése előbbre való, mint a Tóra könyvének kimentése. (L. továbbá fentebb 88. fej. 16. p.)
3. Azok, akik a haldokló körül állnak vigyázzanak, hogy egy tagját se nyújtsa ki az ágyon kívülre, mint írva van Jákobnál (1Mózes 49:33.): „bevonta lábait az ágyra”. Ezért állítsanak székeket az ágy köré, hogy ki ne dughassa a kezeit vagy lábait. De ha nem cselekedtek így, és az kinyújtotta, mégis tilos hozzányúlni, hogy visszategyék.
4. Ha az ember már a halálán van, senkinek sem szabad eltávozni tőle, hogy a lelke ne szálljon el, mikor egyedül van, mert a lélek akkor, mikor a testből távozik, amúgy is zaklatott. Micvákötelesség ott állni a haldokló ember mellett, mikor a lelke távozik belőle, mert írva van (Zsoltárok 49:10.): talán örökké él és nem látja a sírt, ha látja, hogy halnak a bölcsek, stb. Illő tíz felnőttet odagyűjteni, hogy legyenek ott a lélek távozásánál. És ne foglalkozzanak akkor, – Isten mentse őket! – haszontalan dolgokkal, hanem foglalkozzanak Tóratanulással, zsoltárok és más írásénekek mondásával, ahogy azokat a Máábár Jábok könyve összeállítja. Szokás gyertyákat is gyújtani a haldoklónál.
5. A lélek távozása után könnyű pehelytollat tesznek orra alá, ha az nem mozog, biztos jele, hogy már meghalt, akkor kinyitják az ablakokat és a gyászolók elmondják a === === imát és mikor abban a === === === (Áldva legyen az igazságos Bíró) mondathoz érnek, mondják azt, mint áldást Isten nevének és uralmának említésével, és szakítsák meg ruháikat, mint a következő pont kifejti.
6. Mind aki a lélek távozása idején a halott mellett áll, köteles megszakítani ruháit. Mihez hasonlítható ez? A tűzbe vetett Széfer Tórához, (Tóratekercshez), mert nincs olyan üres ember Izraelben, akiben valami Tóra és micváérdem ne volna. Még olyan gyermek halála miatt is, aki már az írott Tórát tanulta, vagy a nők elhalálozásakor is meg kell szakítani a ruhákat, még ha olyan ember volt is a halott, aki néha vágyakozásból bűnözött, meg kell szakítani, de ha akár vágyakozásból is szokásává vált a vétkezés, ez már azok közé tartozott, akik letértek a közösség útjáról, és nem szaggatják meg a ruhákat utána. Az olyan beszakítás, melyet olyan halott miatt ejtenek meg, akit nem kell meggyászolni, hanem csak azért ejtenek meg, mert a lélek távozásakor ott állnak, kisebb beszakítás is elegendő, sőt oldalt vagy a ruha alsó szélén is elég.
7. A halott szemeit le kell zárni. Akinek fia van, az zárja le, mint írva van (1Mózes 46:4.): József teszi majd rá kezét a szemeidre. Ha elsőszülött fia van ott, az tegye.
8. Ha felemelik az ágyáról, hogy levegyék a földre, ügyeljenek arra, hogy be legyen takarva, mert ami a szemérem szokása volt az élőnél, az megtartandó a halottnál is.
9. Ki szoktak önteni minden merített (kút) vizet a halott szomszédságában, azaz három ház távolságnyira (azt a házat is belefoglalva, ahol a halott van), akkor is, ha a halott a születése után még nem 30 napos gyermek. Sabbosz napján nem kell kiönteni. (A Birké Joszef azt írja, hogy sabbosz napján is vegyék szigorúbban.)
10. Aki a halottat őrzi, ha nem is az ő halottja, mentes a Smá olvasásának, a tfila (18 áldásmondás) imájának, és minden a Tórában elrendelt parancsnak a kötelessége alól. Mert, aki egy micvá-parancskötelesség teljesítésével foglalkozik, mentes másik parancs teljesítése alól (l. lej. 196. fej. 2. p.). Ha ketten vannak, az egyik őrizze, a másik imádkozzon.
11. Tilos enni abban a szobában, ahol a halott van, hacsak nincs ott válaszfal (mint lej. 196. fej. 1. p.) még futólagosan rendkívüli étkezést, még gyümölcsöt enni, sőt még vizet inni is tilos. Az őrzőket erre külön kell figyelmeztetni, és tilos ott bármilyen bróchót (áldást) mondani (l. lej. 197. fej. 15. p.).
12. Sabbosz napján a halottat elmozdítani (l. fent 88. fej. 15. és 16. p.) még a kohénok miatt vagy valamely vallási parancs teljesítésének lehetővé tétele miatt sem szabad, kivéve nemzsidók által, ha a rokonok akarják (l. lej. 202. fej. 16. p.).
