A gyászolók vigasztalásának szabályai (7 pontban)
1. Nagy micváérdem a gyászolók vigasztalása, magáról a Szentről – dicsértessék! – azt találjuk (az Írásban), hogy vigasztalta a gyászolókat, mert írva van (1Mózes 25:11.): És volt Ábrahám halála után, Isten megáldotta Jicchákot, a fiát. És ez a szeretet jótette élőkkel, halottakkal egyaránt (és l. fentebb 193. fej. 11. p.). A vigasztalók ne kezdjenek beszélgetni addig, míg a gyászoló meg nem kezdi, mint Jóbnál találjuk, mint mondva van (Jób 2:13.): és nem beszélt hozzá senki egy szót sem. És írva van (3:1.): Azután felnyitotta Jób a száját, (kezdett Jób beszélni), lejjebb pedig (4:1.): És felelt Elifáz a témáni. Ha, a vigasztalók látják, hogy a gyászoló már szabadulni szeretne tőlük, nem szabad tovább nála időzniük.
2. A gyászolóknak és a betegnek nem kell felállniuk még a fejedelem előtt sem. Mert az illem szabálya, hogy mikor egy ember meg akarja tisztelni a felebarátját, feláll előtte, a másik meg azt mondja: ülj, maradj. De a gyászolónak vagy betegnek ne mondja ezt így, mert úgy érthetné: ülj csak a gyászodban, maradj a bajodban!
3. Ne mondja az ember, hogy még mindig nem bűnhődtem eléggé rossz tetteimhez képest és hasonlót, hogy „ki ne nyisd a vádlónak a száját” (l. a 33. fej. végén).
4. Ne mondja az ember a gyászolónak: Mit tehetnél, nem tudsz változtatni azon, mit a Szent – áldassék! – végzett, mert ez mint egy káromlás volna, mert azt jelentené, ha lehetne változtatni, változtatna rajta, hanem fogadja Istennek, – dicsértessék neve! – rendelését szeretettel (l. fentebb 59. fej. 2. p.).
5. A gyászolóknak ott kell gyászt ülniük, ahol a halottnak a lelke távozott, mert azon a helyen a megholtnak a lelke is gyászol és ott kell nekik a vigaszt is adni. Micváérdem ott reggel és este 10 felnőtt férfi minján közösségében imádkozni (és l. fentebb 20. fej. 6. p., hogy a gyászoló házában nem mondják a hangos tfilában a papi áldást === === === Istenünk, és atyáink Istene áldj meg minket stb.), akkor sem, ha nincs ott gyászoló, mert az jólesik, gyönyörűsége a léleknek. Ha van ott gyászoló, azt a minján (10 férfi) közé lehet számítani. Vigyenek oda már előbb széfertórát és készítsenek annak már előre méltó helyet arra az időre, hogy ott imádkoznak. Ha két házban (családban) is volt halott, és az egyikben van gyászoló, a másikban meg nincsen, a városban pedig nincsen elég zsidó ember arra, hogy mindkét helyre, ide is, oda is minján jutna, akkor imádkozzanak abban a házban, ahol nincsen gyászoló. Szokás az elhunyt házánál a reggeli (sáchárisz) és a délutáni (minchá) imánál a 49. zsoltárt: A karmesternek, ének… halljátok mind a népek stb. mondani, különösen helyénvaló ott misnájot-misnáfejezetet tanulni az elhunyt lelkéért (a === = misná szó betűi azonosak a === = lélek szó betűivel).
6. Az elhunyt házában ha gyászoló van jelen, a gyászhétben nem mondják a Hállél dicsőítő imát (mert ez „gúny volna a szegényre”, mert azt mondják benne: nem a halottak dicsőítik Istent). Ha van ott másik szobájuk, menjen a gyászoló abba, míg a közösség a Hállél énekeit mondja, ha pedig nincs más szoba ott, akkor a többinek ros-chodes (újhold) napján nem kell azután otthon elmondaniuk a Hállél imát, de chánuká (felavatási ünnep) napján el kell mondaniuk otthon. Ha az elhunyt házában imádkoznak, de nincs ott gyászoló, vagy a gyászolónál, de nem az elhunyt házában, akkor a közönség még újhold napján is elmondja ott a Hállél-t, de a gyászoló ne mondja, (mert azt mondják benne: Ezt a napot az Örökkévaló alkotta, vigadozzunk és örvendezzünk rajta). Ha a gyászhét hetedik napja chánukának napja, akkor, miután a vigasztalók elmentek és megszűnik mély gyásza, mondja el a gyászoló is a Hállél imát magában, mert ez akkor már neki is kötelessége (l. Pitché Tsuvá 376. fej. 2. p.). Mások viszont azt mondják, hogy chánukákor a Hállél imát a gyászházban is a közösségben mondják. A sabbosz napra eső újhold napján elmondják a gyászoló házában is a Hállél éneket a közösséggel, mert sabbosz napján nincsen gyász.
7. Az asztali imában mostanában nem szokták a gyászolók áldását elmondani, mert azoknak a törvényszabályozóknak a véleményére támaszkodnak, akik szerint csak arra az esetre rendelték ezt, amikor tízen mondják együtt az asztali áldást (l. Béer Hágolá).
