A forrázásnak (az edények és evőeszközök alkalmassá tételének, kaserolásnak) szabályai (18 pontban)
1. Semmiféle cserépedénynél, melyet chóméchoz használtak, nem használ sem a forrázás, sem a kiégetés, de a kövekből és téglákból épült kemencéknek és tűzhelyeknek használ a kiégetés (l. fentebb 110. fej. 1. és 2. p.). A szobák téli kályháinál az a szokás, hogy nem tehető alkalmassá (nem kaserolható) és ha ilyen kályhára akarnak peszachkor fazekat állítani, először egy vaslemezt kell a kályhára helyezni és csak erre szabad a fazekat állítani. Ez az eljárás használ a cserépkályhánál is.
2. A fából, ércből, kőből, csontból készült edényeknél (és eszközöknél) használ a forrázás. De ha olyan, hogy a nagy hő megrongálja, pl. az enyvvel tapasztott eszközök, még ha csak a nyele van is enyvvel odatapasztva, már nem használ a forrázás, mert félő, hogy akkor talán nem forrázzák le eléggé.
3. Mielőtt az edényt kaserolja, jól meg kell előbb a rozsdától és hasonló dolgoktól tisztítani, hogy teljesen tiszta legyen, de foltokra nem kell ügyelni. Ha pedig mélyedések (gödrök) vannak az edényben, azokat külön is ki kell jól tisztítani. Ha pedig ércből való az edény, tegyen a mélyedésekbe parazsat, hogy ott is izzóvá tegyék, és azután forrázzák ki. Ha a mélyedéseket és hasadékokat nem lehet jól kitisztítani és izzóvá sem lehet ottan tenni, nem tehető alkalmassá. Azért a nyeles késeknél pontosan és jól kell ügyelni arra, hogy használ-e a forrázásuk. Kiválóan jól az teljesíti a micvaparancsot, aki megteheti, hogy új késeket szerez be magának peszachra (vagy külön tartja peszachra az edényeit).
4. Olyan edényeknek, melyeket tűzön víz nélkül használnak, izzó kiégetés kell. Ezért kell a tepsiket és serpenyőket, melyekben chómécot sütnek, kiégetni. Az izzóvá tételnek eleve is oly erősnek kell lennie, hogy szikrák pattanjanak ki belőle. A falapátot nem lehet kaserolni (peszachra alkalmassá tenni).
5. Foltozott edényt, melynél tartani kell attól, hogy a folt alatt valami tiszta, tényleges chóméc van, addig kell előbb izzóan égetni azon helyen, amíg bizonyosra nem vehető, hogy ha volt ott valami chóméc, az már biztosan elégett, azután forrázzák ki. Ha nem kell tartani attól, hogy ott tényleges tiszta chóméc van, akkor ha csak megfoltozása után használták chóméc eledelhez, kiforrázhatják úgy ahogy van, mert ahogy magába szívta a chómécot, úgy ki is adja a forrázás által. De ha már használták chómécra, mielőtt a foltot rátették, akkor a folt alatti helynek nem használ csak a kiforrázás, hanem még a forrázás előtt izzó parazsat kell tenni a foltra, hogy azt a helyet kiégessék. Ha a foltot ólommal, vagy ezüsttel vagy hasonlóval forrasztották oda, kiforrázhatják mindjárt úgy ahogy van, mert a beszivárgott chóméc már a beforrasztás alkalmával elégett.
6. A mozsárnak, melyben csak erős dolgokat szoktak együtt törni chóméccal, kisebb fokú kiégetés kell, azaz megtöltik azt égő parázzsal, míg annyira tüzes nem lesz, hogy a szalma annak külső oldalán meggyullad és elég. Ha csak borsot és hasonlót szoktak benne törni, akkor elég kiforrázni.
7. Olyan edényekből, amelyekben hosszabb időn át szoktak pálinkát tartani, kiforrázás által nem távozik a pálinka íze és szaga. Csak ha addig főztek bennök jól hamus vizet, míg a pálinka szaga teljesen elveszett, használ azután a kiforrázás.
8. A hordó forrázása a következőképpen történjék: Tegyen tüzes köveket a hordóba és öntsön rájuk tűzről levett edényből forró vizet és hengerítse (gördítse) a hordót, hogy a forró víz a tüzes kővel mindenhova elérjen. A mi több dongafából összeabroncsozott hordóinknak, amelyekben chóméc, pl. pálinka állott, vagy amelyben lisztet tartottak, nem használ a kiforrázás.
9. Minden olyan dolognál, melynek kaserolásához forrázás kell, nem használ felső rétegének lehántása, hanem csakis a kiforrázása.
10. Minden olyan edénynek, melyet jól kitisztítani nem lehet; pl. a szitát, a malomzsákot, szintúgy a chómechoz használt kosarakat, reszelőket, hasonlóképpen olyan edényt, melyet szűk szája miatt nem lehet belül jól kiöblíteni, vagy amelynek csövei vannak, kiforrázása nem használ.
11. Azoknak a szekrényládáknak, melyekbe az egész év folyamán ételt szoktak eltenni, ahova néha a fazekakból lé is kiömlik, könnyebb kaserolás is elegendő, azaz: forró vizet öntenek reájuk, de csakis abból az edényből, melyben a vizet felforralták. Ne hintse rájuk lassan a vizet, hanem öntse vastag sugárban rájuk. Az asztalokat is tüzes kövekkel szokták leforrázni, az asztalra teszik a tüzes köveket és forró vizet öntenek rájuk, a köveket egyik helyről a másikra forgatják oly módon, hogy a forró víz az egész szintjét ellepje, előbb azonban jól le kell mosni és csak 24 órával azután szabad kaserolni. Mindamellett az a szokás, hogy a kaserolás után sem használják az asztalokat és a székrényeket, csak ha abroszt, vagy mást terítenek rájuk.
12. Az edények kezeinek (füleinek) is kell kaserolás. Mindamellett, ha a fogó nem megy bele az üstbe, azt megkaserolhatja úgy, hogy külön önt rá forró vizet.
13. Minden ivóedényt és mérőeszközt is ki kell forrázni. Az üvegpoharakat illetőleg a mi országainkban az a szokás, hogy a forrázás nem teszi használhatókká, ugyanígy a belül üvegmázzal (zománccal) bevont ércedényeknél sincs haszna a forrázásnak, de elég kisebb fokú izzás, mint a mozsaraknál (l. 6. p. és Chaszam Szófer dvt. Jóre dea 113.).
14. Forrázni csak tiszta vízzel lehet. Ne legyen semmivel vegyítve, semmivel keverve, még hamuval és hasonlóval sem. Ha több edényt forrázott az üstben, úgyhogy a víz már olyan zavaros lett, mint a lé, nem lehet benne többet is forrázni.
15. Ha csípővassal tartva forrázza az edényt, akkor először engedje lazábbra az edényt, azután fogja meg újra erősen, mert ha nem így cselekszik, nem jut a forrázás vize a fogóvas helyére. De sokkal jobb az edényeket hálóba vagy kosárba tenni. Ne tegyen egyszerre több edényt abba az edénybe, amelyben forrázza, hogy ne érintsék egymást, mert oda, ahol érintkeznek, nem jut a forró víz (nincsenek kaserolva).
16. Csak olyan edény kaserolható, melyet aznap nem használtak, azaz: ha már elmúlt huszonnégy órája, hogy chómecót főztek benne. Úgyszintén olyan üstben sem szabad forrázni (kaserolni), melyet aznap használtak. Ügyeljen arra, hogy valahányszor az üstbe edényt tesz, a benne levő víz forrjon. Ha az üstöt kell forrázni, akkor mikor a víz forr, legyen az üst tele és dobjon bele fehéren izzó köveket, hogy a forró víz a szélén túl folyják le. Forrázással kaserolni csak délig szabad.
17. Forrázás után az edényeket hideg vízzel szokták leöblíteni.
18. Ha csak lehet, olyan tóratudós jelenlétében kell az edényeket forrázni, ki a kaserolás törvényeiben gyakorlott.
1. Semmiféle cserépedénynél, melyet chóméchoz használtak, nem használ sem a forrázás, sem a kiégetés, de a kövekből és téglákból épült kemencéknek és tűzhelyeknek használ a kiégetés (l. fentebb 110. fej. 1. és 2. p.). A szobák téli kályháinál az a szokás, hogy nem tehető alkalmassá (nem kaserolható) és ha ilyen kályhára akarnak peszachkor fazekat állítani, először egy vaslemezt kell a kályhára helyezni és csak erre szabad a fazekat állítani. Ez az eljárás használ a cserépkályhánál is.
2. A fából, ércből, kőből, csontból készült edényeknél (és eszközöknél) használ a forrázás. De ha olyan, hogy a nagy hő megrongálja, pl. az enyvvel tapasztott eszközök, még ha csak a nyele van is enyvvel odatapasztva, már nem használ a forrázás, mert félő, hogy akkor talán nem forrázzák le eléggé.
3. Mielőtt az edényt kaserolja, jól meg kell előbb a rozsdától és hasonló dolgoktól tisztítani, hogy teljesen tiszta legyen, de foltokra nem kell ügyelni. Ha pedig mélyedések (gödrök) vannak az edényben, azokat külön is ki kell jól tisztítani. Ha pedig ércből való az edény, tegyen a mélyedésekbe parazsat, hogy ott is izzóvá tegyék, és azután forrázzák ki. Ha a mélyedéseket és hasadékokat nem lehet jól kitisztítani és izzóvá sem lehet ottan tenni, nem tehető alkalmassá. Azért a nyeles késeknél pontosan és jól kell ügyelni arra, hogy használ-e a forrázásuk. Kiválóan jól az teljesíti a micvaparancsot, aki megteheti, hogy új késeket szerez be magának peszachra (vagy külön tartja peszachra az edényeit).
4. Olyan edényeknek, melyeket tűzön víz nélkül használnak, izzó kiégetés kell. Ezért kell a tepsiket és serpenyőket, melyekben chómécot sütnek, kiégetni. Az izzóvá tételnek eleve is oly erősnek kell lennie, hogy szikrák pattanjanak ki belőle. A falapátot nem lehet kaserolni (peszachra alkalmassá tenni).
5. Foltozott edényt, melynél tartani kell attól, hogy a folt alatt valami tiszta, tényleges chóméc van, addig kell előbb izzóan égetni azon helyen, amíg bizonyosra nem vehető, hogy ha volt ott valami chóméc, az már biztosan elégett, azután forrázzák ki. Ha nem kell tartani attól, hogy ott tényleges tiszta chóméc van, akkor ha csak megfoltozása után használták chóméc eledelhez, kiforrázhatják úgy ahogy van, mert ahogy magába szívta a chómécot, úgy ki is adja a forrázás által. De ha már használták chómécra, mielőtt a foltot rátették, akkor a folt alatti helynek nem használ csak a kiforrázás, hanem még a forrázás előtt izzó parazsat kell tenni a foltra, hogy azt a helyet kiégessék. Ha a foltot ólommal, vagy ezüsttel vagy hasonlóval forrasztották oda, kiforrázhatják mindjárt úgy ahogy van, mert a beszivárgott chóméc már a beforrasztás alkalmával elégett.
6. A mozsárnak, melyben csak erős dolgokat szoktak együtt törni chóméccal, kisebb fokú kiégetés kell, azaz megtöltik azt égő parázzsal, míg annyira tüzes nem lesz, hogy a szalma annak külső oldalán meggyullad és elég. Ha csak borsot és hasonlót szoktak benne törni, akkor elég kiforrázni.
7. Olyan edényekből, amelyekben hosszabb időn át szoktak pálinkát tartani, kiforrázás által nem távozik a pálinka íze és szaga. Csak ha addig főztek bennök jól hamus vizet, míg a pálinka szaga teljesen elveszett, használ azután a kiforrázás.
8. A hordó forrázása a következőképpen történjék: Tegyen tüzes köveket a hordóba és öntsön rájuk tűzről levett edényből forró vizet és hengerítse (gördítse) a hordót, hogy a forró víz a tüzes kővel mindenhova elérjen. A mi több dongafából összeabroncsozott hordóinknak, amelyekben chóméc, pl. pálinka állott, vagy amelyben lisztet tartottak, nem használ a kiforrázás.
9. Minden olyan dolognál, melynek kaserolásához forrázás kell, nem használ felső rétegének lehántása, hanem csakis a kiforrázása.
10. Minden olyan edénynek, melyet jól kitisztítani nem lehet; pl. a szitát, a malomzsákot, szintúgy a chómechoz használt kosarakat, reszelőket, hasonlóképpen olyan edényt, melyet szűk szája miatt nem lehet belül jól kiöblíteni, vagy amelynek csövei vannak, kiforrázása nem használ.
11. Azoknak a szekrényládáknak, melyekbe az egész év folyamán ételt szoktak eltenni, ahova néha a fazekakból lé is kiömlik, könnyebb kaserolás is elegendő, azaz: forró vizet öntenek reájuk, de csakis abból az edényből, melyben a vizet felforralták. Ne hintse rájuk lassan a vizet, hanem öntse vastag sugárban rájuk. Az asztalokat is tüzes kövekkel szokták leforrázni, az asztalra teszik a tüzes köveket és forró vizet öntenek rájuk, a köveket egyik helyről a másikra forgatják oly módon, hogy a forró víz az egész szintjét ellepje, előbb azonban jól le kell mosni és csak 24 órával azután szabad kaserolni. Mindamellett az a szokás, hogy a kaserolás után sem használják az asztalokat és a székrényeket, csak ha abroszt, vagy mást terítenek rájuk.
12. Az edények kezeinek (füleinek) is kell kaserolás. Mindamellett, ha a fogó nem megy bele az üstbe, azt megkaserolhatja úgy, hogy külön önt rá forró vizet.
13. Minden ivóedényt és mérőeszközt is ki kell forrázni. Az üvegpoharakat illetőleg a mi országainkban az a szokás, hogy a forrázás nem teszi használhatókká, ugyanígy a belül üvegmázzal (zománccal) bevont ércedényeknél sincs haszna a forrázásnak, de elég kisebb fokú izzás, mint a mozsaraknál (l. 6. p. és Chaszam Szófer dvt. Jóre dea 113.).
14. Forrázni csak tiszta vízzel lehet. Ne legyen semmivel vegyítve, semmivel keverve, még hamuval és hasonlóval sem. Ha több edényt forrázott az üstben, úgyhogy a víz már olyan zavaros lett, mint a lé, nem lehet benne többet is forrázni.
15. Ha csípővassal tartva forrázza az edényt, akkor először engedje lazábbra az edényt, azután fogja meg újra erősen, mert ha nem így cselekszik, nem jut a forrázás vize a fogóvas helyére. De sokkal jobb az edényeket hálóba vagy kosárba tenni. Ne tegyen egyszerre több edényt abba az edénybe, amelyben forrázza, hogy ne érintsék egymást, mert oda, ahol érintkeznek, nem jut a forró víz (nincsenek kaserolva).
16. Csak olyan edény kaserolható, melyet aznap nem használtak, azaz: ha már elmúlt huszonnégy órája, hogy chómecót főztek benne. Úgyszintén olyan üstben sem szabad forrázni (kaserolni), melyet aznap használtak. Ügyeljen arra, hogy valahányszor az üstbe edényt tesz, a benne levő víz forrjon. Ha az üstöt kell forrázni, akkor mikor a víz forr, legyen az üst tele és dobjon bele fehéren izzó köveket, hogy a forró víz a szélén túl folyják le. Forrázással kaserolni csak délig szabad.
17. Forrázás után az edényeket hideg vízzel szokták leöblíteni.
18. Ha csak lehet, olyan tóratudós jelenlétében kell az edényeket forrázni, ki a kaserolás törvényeiben gyakorlott.
