A felebaráti ajándékok küldésének, a szegények részére adandó alamizsnának és a purim lakomának szabályai (10 pontban)
1. Minden ember köteles legalább egy embertársának két külön darabból álló ajándékot küldeni, mert az áll: (Eszt. k. 9. 22.): »és egyik a másiknak ajándékdarabok küldésével«,ami azt jelenti, hogy egynek két ajándékdarabot. Ki minél több ajándékot ad a felebarátjának, az annál méltóbb a dicséretre. Mindamellett jobb több alamizsnaajándékot adni a szegényeknek, mint a lakomát vagy a felebaráti ajándékot szaporítani, mert nincs nagyobb és magasztosabb öröm a Szent előtt, – áldassék! – mint a szegények, árvák és özvegyek szívének a megörvendeztetése s aki ezeknek a boldogtalanoknak a szívét megörvendezteti, hasonlatos az isteni fenséghez, mint mondva vagyon (Jes. 57. 15.): »hogy életre keltse a megalázottak lelkét és felélessze az elnyomottak szívét.«
2. Ajándékdaraboknak e napon csak olyan dolgok neveztetnek, arnelyek úgy ahogy vannak, minden további készítés nélkül evésre alkalmasak, pl. főtt hús, főtt hal és nem nyers. Vagy csemegék, vagy gyümölcsök, vagy palack bor és méz és ezekhez hasonlók.
3. Minden ember, még a szegény is Izráelben, aki maga is elfogadja az alamizsnát, köteles legalább két külön ajándékot adni két szegénynek, vagyis legalább egy ajándékot mindegyiknek, mert az vagyon írva (Eszt. k. 9. 22.): »és ajándékot a szűkölködőknek«, aminek az az értelme, hogy két ajándékot két szűkölködőnek. A purimpénz adománnyal ne vegyék pontosan, hanem adjanak mindenkinek, aki kinyitja a kezét. Aki olyan helyen lakik, ahol szegények nincsenek, tartsa magánál a pénzt, míg szegények akadnak eléje, vagy küldje el nekik máshová.
4. A nők is kötelesek ajándékokat küldeni és a szűkölködőknek alamizsnát adni. Ajándékot asszony asszonynak, férfi férfiúnak küldjön, de szűkölködők részére szánt alamizsnát asszony is küldhet férfiúnak és ugyanígy megfordítva. Némely asszony az urára hagyja, hogy küld az majd helyette is, de ez nem helyes, mindenki szigorúan vegye.
5. Purimkor mindenki köteles enni, inni és örvendezni. A tizennegyedik nap előestéjén is örvendezzenek és bővítsék ki valamivel a lakoma rendjét. Amikor sabbosz kimenetelére esik, bár sabbosz délután harmadik lakomát is kell enni, egyék nappal mégis valamivel kevesebbet, hogy helyet adjon a purim esti lakomának is. A purimesti lakomával mindamellett nem tettek még eleget purimi lakoma kötelességének, mert a tulajdonképpeni lakomának a parancsa az, hogy nappal legyen, mert az vagyon írva (Eszt. k. 9. 22.): »a lakoma napjai«. És gyújtsanak fel mécseket örömmel és ünnepi hangulatban akkor is, ha nappal ülnek a lakománál. Tizenötödike előestéjén is örülni kell még egy keveset. Az alamizsna a szűkölködők segélyezésének és az a felebarátok megajándékozásának is nappal kell megtörténnie és mivel így nappal az ajándékok küldésével vannak elfoglalva, tartják a lakoma egy részét este. A mincha (délutáni) imát kora délután mondják és a mincha ima után tartják meg a főlakomát, de mindamellett a lakomának a nagyobb részét már nappal kell elfogyasztani. Amikor purim péntekre esik, a lakomát a sabbosz megtisztelése céljából már reggel tartják. Jó, mielőtt a lakomába fognak, egy keveset tórával foglalkozni, támasztéka ennek a dolognak (Eszter könyvének 8. fej. 16. verse): »A zsidóknak lett világosság«, amit úgy magyaráznak: világosság, – ez a tóra. Vannak, kik azt mondják, hogy purimkor magveteményeket kell enni, azoknak a magveteményeknek az emlékére, melyeket Dániel és társai ettek Bábelben és azon magveteményeknek az emlékére, amelyeket Eszter evett. Mert a gemara hozza (Meg. 13. a.): »megkülönböztette őt és társait jóra (Eszt. k. 2. 9.) magveteményeket adott nekik enni. (Az === szabályait az étkezés utáni imában, lásd 44. fejezet 16. és 17. pontját).
6. Mert az egész csuda bor folytán történt, t. i. Vasti borlakomán lett letaszítva – és jött Eszter a helyébe, ugyanígy Hámán dolga és bukása is bor mellett történt, ezért tették kötelezővé mestereink, – legyen áldássá emlékük! – hogy mámorossá kell lenni a bortól, és azt mondották: Purimkor minden ember köteles annyira mámorossá lenni, hogy különbséget ne tudjon tenni === (átkozott Hámán) és === (áldott Mordecháj) között. Legalább is valamivel többet igyék, mint amennyit rendesen szokott a nagy csodának emlékezetére, akkor azután menjen aludni és az által, hogy alszik, ő sem tud majd különbséget tenni az »átkozott Hámán« és az »áldott Mordecháj« között. De aki természeténél fogva gyenge, ugyanúgy, aki tudja magáról, hogy azáltal – Isten mentse! – megaláztatna valamely micvát parancskötelességet, áldást, vagy imát, avagy – mitől Isten mentse! – könnyelműségre vetemedhetnék, jobb, ha nem válik mámorossá. Az ember minden tette Isten nevének a dicsőítésére szolgáljon.
7. A gyászoló még a sivó-ban, gyásza első hetében is köteles a szűkölködőknek adományt adni, felebarátinak ajándékot küldeni. Mégse küldjön öröm felkeltésre alkalmas dolgot. A szüleit gyászolónak azonban ne küldjenek gyásza egész tizenkét havában ajándékot, még olyan dolgot sem, ami öröm felkeltésére nem alkalmas. Ha szegény, szabad neki küldeni pénzt, vagy olyan dolgot, ami öröm felkeltésére nem alkalmas. Ha azonban abban a helységben csak két zsidó van, a gyászoló egy másikkal, az utóbbi köteles a gyászolónak küldeni, hogy teljesítse az ajándék küldésének parancsát. (Az ónén-nek – a halotta temetése előtt gyászolónak szabályát lásd fentebb 141. fej. 21. p.).
8. Ne végezzenek purimkor semmiféle munkát, s aki munkát végez rajta, az nem látja az áldás jelét ezen a munkáján sohasem. Nemzsidó által elvégeztetni azonban szabad. Szabad kereskedelemmel is foglalkozni. Ugyanígy meg vagyon engedve írni baráti leveleket, számlákat és minden egyéb olyan dolgot, mely nem igényel nagyobb gondolkodást. Annyival inkább szabad írni azt, amivel valamely micvakötelességet teljesít, avagy bármily micvakötelesség munkáját elvégezni. Igy a purim szükségletére is szabad bármily (súlyos) munkákat is elvégezni.
9. Adar hó tizenötödik napját nálunk »Susan-purim« -nak hívják. Nem mondják el rajta sem a ===, sem az ===, sem a === imákat. Ugyancsak tilos rajta gyászbeszédet és böjtöt tartani. Némi ünnepi lakoma és öröm azonban szokásos, de nem mondanak már === -et. Szabad e napon már házasságot kötni, amivelhogy nem olvassák e napon a megillát. De azon a napon, amelyen a megillát olvassák, mert akkor a tulajdonképpeni ünnepi öröm, nem kötnek házasságot, mert nem tetézik, zavarják az egyik örömalkalmat, – másik örömalkalommal.
10. Szökőévben az első adar tizennegyedikén és tizenötödikén sem mondják a ===, sem az ===, sem a === imát, és tilos azokon is a gyászbeszéd meg a böjt. A tizennegyedik napon kibővítik némileg a rendes ebéd étrendjét.
