A fel- és lerakodás szabályai (6 pontban)
1. Aki találkozik az úton felebarátjával és (azt látja, hogy) annak barma roskadozik a terhe alatt, akár ha annyi teher volt is rajta, amennyit elbírhatna, akár több, mint amennyit elbírhat, neki micvakötelessége, hogy felebarátját a lerakódásban segítse, mert mondva vagyon (M. II. 23. 5.): »Fel kell segítened vele együtt«. És miután lerakódott, se hagyja ott a felebarátját a bajban, hogy elmenne tőle, hanem segítsen neki újra felrakódni, mert mondva vagyon (M. V. 22. 4.): «segítve segítsd fel«. Ha pedig otthagyja a felebarátját és nem segíti sem lerakódni, sem felrakódni, elmulasztja ennek a két parancsnak a teljesítését és egy tilalmat is megszeg, mely azt mondja (u. o.): «Ne lásd testvéred szamarát, stb.«
2. Ha segítette lerakódni és felrakódni, de a tereh megint leesett, köteles lerakni és felrakni másodszor is, százszor is, mert mondva vagyon (M. II. 23. 5.): »segítve segítsd« és (M. V. 22. 4.): felsegítve segítsd fel. Azért egy parsza (4 mil = 8000 rőf) távolságra el is kell kísérnie, hátha még szükség lesz rá, kivéve, ha a tereh gazdája mondja neki: nincs már szükségem reád.
3. A lerakódás segítségének parancsát ingyen tartozik teljesíteni, felrakodni azonban csak díjazás ellenében köteles és azért is, hogy vele megy, köteles a tereh gazdája fizetni neki.
4. Bálványimádó állatánál azonban (aki ezt maga sem gyakorolja és lásd a 191. fejezet 1. p-t), ha a nemzsidó hajtja a marháját, akár zsidóé a tereh, akár a pogányé, csak a lerakódásnál köteles segíteni, az állat kímélése miatt és ezért díjazást is elfogadhat, a felrakodásban nem köteles segíteni, de segítsen a gyűlölség elkerülése végett. Ha a bálványimádó nincs ott, hanem zsidó hajtja a marhát, akkor a felrakodásban is köteles segédkezni a zsidó fájdalma végett. Ugyanígy, ha az állat zsidóé és a tereh a pogányé, köteles a lerakódásban és felrakódásban is segíteni a zsidó fájdalma okából.
5. Írva vagyon (M. II. 23. 5.): Ha látod gyűlölődnek szamarát roskadozni terhe alatt, stb. ez a gyűlölő a hét pogány népe közül való (kiket a M. V. 7. 1. említ); (mert a le és felrakódásban való segítség parancsát nem ismerik és nem gyakorolják, csak az állat kímélése miatt) és nem zsidóra érti, mert hiszen hogyan is lehetne az egyik zsidó gyűlölője a másik zsidónak, hisz azt mondja az Írás (M. III. 19. 17.): Ne gyűlöld testvéredet a szívedben! ? Azt mondották a bölcsek (Pesz. 113. b.) pl. ha csak ő maga látta, hogy a másik vétkezett, figyelmeztette és az mégsem javult meg, akkor kötelessége gyűlölni, amíg meg nem tér és abba nem hagyja a gonoszságot, és mégis mindamellett, hogy még nem tért meg, ha teréhje mellett bajban találja, micvakötelessége segíteni őt a le- és felrakásban és nem szabad úgy otthagynia, mert hátha a vagyona miatt tovább késik ott és veszélybe juthat, a tóra pedig vigyáz Izrael lelkeire (személyeire) akár gonoszak, akár igazak, mert mind ragaszkodnak az Ö-óhoz és hisznek az alaptörvényben (Isten létében), mert úgy mondja a próféta (Jech. 18. 32.): Mondd meg nekik, ahogy élek, szól az Ö-ó Isten, nem kívánom a gonosz halálát, hanem azt, hogy visszatérjen gonosz útjáról és éljen.
6. Ha utazó karavánnak egyik tagjával megesett, hogy szamarának a lábai megroskadtak, a társaság többi tagjának nem szabad szamaraikkal eltávozni tőle és őt az úton egyedül hagyni. De ha a szamara összeesett, hogy egyáltalában már járni sem tud, szabad elválniuk tőle és nem kötelesek miatta kelleténél többet ott késniük. Ugyanígy, ha a szekereken utazó társaság tagjai egyikét érte valami baj, úgy hogy kénytelen keveset ott időzni, a bajt megjavítani, a társaságnak nem szabad tőle elválni, csak ha túl sokáig kénytelen ott késlekedni.
