A chupá (esküvői baldachin) szokásai (5 pontban)
1. §. Az esküvői sátrat, chupát a szabad ég alatt szokták felállítani annak az áldásnak jelzésére (mellyel az Örökkévaló 1Mózes 15:5. szerint Ábrahám ősatyánkat megáldotta): „Így lesz a te magzatod mint az ég csillaga!”
Éppenígy szokás az esküvőt teliholdkor – jó jelben – megtartani. (Lásd lejjebb 166:3.)
2. §. Úgy helyén való, ha a nő csak havi tisztulása után megy férjhez. Ma már nem szokás ezt szigorúan venni (lásd lejjebb 159:1., 10.). Mindenesetre jó vőlegényével már a chupá előtt tudatni, hogy a menyasszony éppen a menstruáció időszakában van (lásd 149:11.).
3. §. Hajadon menyegzője alkalmával, a mi országainkban az a szokás, hogy a közösség előkelői kendőt borítanak a menyasszony fejére és ezzel az áldással áldják (1Mózes 24:60.): „Nővérünk, légy tízezrek ezreivé!”
Chupának azt a rudakra kifeszített menyezettakarót nevezik, mely alá a vőlegényt és menyasszonyt a nyilvánosság előtt vezetik s ahol a vőlegény aráját magának megszenteli s a házasság megkötésének és az egybekelésnek az áldásait elmondják. A chupá lényege azonban az eljegyzés után az ifjú pár egyedülmaradása, melynek magyarázatát – Isten segítségével a következő fejezetben – írjuk majd le.
4. §. A nászok a vőlegényt kittelbe (a szokásos halotti köntösbe) öltöztetik, hogy a halál napjára gondoljon és bűnbánatos megtérésre buzduljon. Hamut is szoktak tenni a vőlegény fejére, oda, ahova a töfilint teszi (lásd fentebb 126.). A szülők, rokonok és előkelőbb emberek is áldással üdvözlik a vőlegényt és menyasszonyt és imádkoznak értük, hogy házasságuk boldog legyen.
5. §. Azután a chupá alá vezetik a vőlegényt és arccal kelet felé állítják. Az előimádkozó (kántor) a község szokásai szerint énekkel üdvözli, mialatt a nászasszonyok a menyasszonyt vezetik oda, a nászurak és előkelő urak elébemennek és mikor már közel vannak hozzá, mennek hátrafelé a mennyezet alá, utána a nászasszonyok hozzák a menyasszonyt és körüljárják vele hétszer a vőlegényt. A kántor szokás szerint őt is énekkel üdvözli. Azután a vőlegény jobbjára állítják a menyasszonyt és az aki az áldásokat mondja ugyancsak kissé kelet felé fordulva áll.
