A chóméc (kovászos) eladásának szabályai (13 pontban)
1. Az a zsidó, akinek oly chóméc van a birtoka területén, mely az övé, minden pillanatban újra áthágja a »ne láttassék« és »ne találtassék« (M. II. K. 13., 14. és M. II. K. 12., 19. ) tilalmát és ennek a chómécnak a haszonélvezete végleg tilos, még ha azt pészach előtt semmisnek és gazdátlannak jelentette is ki. Azért, akinek sok oly chóméca, van, amit nem lehet eltakarítani a világból, el kell azt adnia nemzsidó vevőnek még pészach előtt olyan időben és addig, amikor a chómécnak hasznát venni még szabad. A chóméc (kovászos) eladásának a dolgát ne vegye emberi műparancsnak, de tudatosan kell elhatároznia magában, hogy ő a nemzsidóknak igazán teljes és végérvényes eladással adja el. És ne adja el céljára a bérletbe. Ezért világosan meg kell állapodnia a nemzsidóval abban, hogy nem lakás céljára adja neki bérbe a helyiséget, hanem csak azért, hogy edényeit és egyéb ingóságait tartsa benne, de ne adja kifejezetten arra a célra bérbe, hogy az a chómécot tartsa benne, hanem csak általánosságban, hogy tetszése szerint tarthatja benne edényeit és egyéb ingóságait. Ha a háztulajdonos ugyanabban a városban lakik, mindenesetre kérje ki annak az engedélyét a bérbeadásra. Ugyanígy, ha a férj pészach előtt útra kél és a felesége adja el a chómécot, adjon a feleségének világosan, kifejezetten engedélyt arra, hogy az a helyiséget bérbe adja.
6. Tilos a nemzsidóval abban megállapodni, hogy pészach után a nemzsidó neki köteles azt vissza eladni, vagy hogy ő köteles azt visszavásárolni, de azt megígérheti neki, hogy visszaveszi tőle és hasznot ad neki.
7. Tilos a chómécot kitért zsidó férfiúnak vagy kitért zsidó asszonynak eladni, még kitért zsidó asszony fiának sem szabad, bárha ez nem zsidó férjétől már a kitérése után született. Mert e tekintetben még az a szabály érvényes rájuk, ami a zsidóra (még zsidónak tekintendők) és olyan chómécnak veendő, mely pészachon át zsidó tulajdonában maradt, melynek a haszonélvezete is tilos.
8. Akinek a chóméca más községben, avagy útközben van szekereken, vagy hajón, eladhatja azt is === azon hellyel együtt, ahol van. Mindamellett jelentse ki chómécát egy besz-din (rabbiszék), vagy három zsidó ember előtt gazdátlan holminak. Ha pedig peszach ünnep alatt hozzák meg a chómécot, nemzsidó vevője fizesse meg neki a fuvarpénzt és egyéb költségeket. Ha chómécot hoznak neki, melyet nemzsidó küldött neki áruképpen, és ő nem rendelte és nem is tudott róla, nemzsidó vevője vegye ezt is át, fizesse ki, ami az árut hozónak fuvar jár, de a zsidó egyáltalán ne foglalkozzék és ne törődjék vele, ellenkezőleg nyilvánítsa a rabbiszék, vagy három zsidó férfiú előtt gazdátlan holminak.
9. Akinek malma van, hol az őrlők erjedő terméssel fizetik a vámot, az köteles a malmot még pészach előtt eladni, vagy bérbe adni egy nemzsidónak.
10. Abban a kérdésben, hogy szabad-e háziállatokat (marhákat) eladni azért, hogy a nemzsidó chóméccal etesse azokat, nézeteltérés van nagyjaink között – áld. eml.! – Jó annak, aki megteheti, hogy ettől tartózkodjék, de ha nem teheti, cselekedjék a törvénytudó utasítása szerint.
11. Szabad kölcsönadni zsidónak egész kovászos kenyeret pészach előtt, azzal a feltétellel, hogy pészach után adja vissza neki. De vannak helyek, hol ezt meg szokták tiltani.
12. Ha zsidónak a chóméca van a nemzsidónak a birtokában, vagy megfordítva a nemzsidónak a chóméca a zsidónak a birtokában, kérdezze a törvénytudótól, hogy miként kell eljárnia, mert ebben a tekintetben nagyon eltérő a törvényt szabályozók nézete.
13. Vigyázni kell, hogy ne legyen pészach után bárminő élvezetünk olyan zsidónak a chómécából, akiről feltehető, hogy nem adta el szabályszerűen a chómécát.
A chóméc adás-vételi szerződés mintája:
Én alulírott, eladtam N. N. nemzsidónak minden szeszt, mely nekem azon lakásnak a pincéjében van, ahol lakom. A pince az udvarban, északi irányban, a másik oldala keleti irányban van. Mindazt a szeszt, mely ott nekem van, úgy a közepes nagyságú, mint az egész nagy hordókban, mindet eladtam az edényekkel együtt fentnevezettnek kétszázhúsz osztr. ért. aranyforintért. Körülbelül hét icce mennyiségű arakomat, mely ott egy nagy üvegben áll, eladtam neki az edények nélkül öt osztr. ért. aranyforintért. Nem tiszta szilvapálinkámat, mely ott egy kisebb hordóban áll, eladtam neki a hordóval együtt 12 Ft. 50 krajcárért, osztr. ért. Eladtam néki hat üres hordót is, amelyben azelőtt spiritusz volt, ugyancsak két nagy, vassal abroncsozott spirituszos hordómat, mely ott üresen áll, mind az utóbbit együtt eladtam neki 8 Ft. 50 krajcárért osztr. ért. Öt zsák búzalisztemet, mely annak a lakásnak úgynevezett éléskamrájában van, melyben most lakom, eladtam fentnevezettnek zsákokkal együtt 39 osztr. ért. aranyforintért. Minden ottlevő kovászos edényemet, azaz dagasztó teknőket, lisztes ládákat eladtam neki 4 Ft. 50 kr.-ért osztr. ért. Ugyancsak ott, egy kisebb zsákban lévő árpadarámat eladtam neki 1 Ft. 50 kr.-ért osztr. értékben, a zsákkal együtt. Mindezekre foglalóképpen 10 (tíz) osztr. ért. arany forintot vettem át tőle, a hátralékkal, mint kölcsönnel terhelem meg. A fizetéssel azonban a mai kelettől számított tíz napnál tovább nem szabad késnie. Fentnevezett bérlőnek bérbe adtam az egész pincét és a fentjelzett éléskamrát, mostantól, ill. az alant jegyzett kelttől számított tíz napra 6 (hat) osztr. ért. aranyforintért, amire foglalóul 3 (három) osztr. ért. aranyforintot vettem át. Kötelezem, hogy a hátralékot, mint kölcsönt alanti kelttől számított 10 napnál nem későbben fizesse meg nekem. A neki bérbe adott ingatlannal, vagyis a pince és éléskamra helyiségével együtt a tulajdonába adtam mind a fentnevezett ingóságokat. Én pedig teljes hitelességgel elismerem, hogy bérbe adtam neki a fentnevezett pincét és éléskamrát, és ezzel egyidejűleg birtokába adtam mind a fentnevezett ingóságokat az adás-vétel minden jogérvényével, mi ellen sem szent tóránk törvényei, sem az ország felséges uralkodójának törvényei szerint kifogás, vagy panasz nem emelhető. Mindezen részletezett ingóságokkal tetszése és akarata szerint szabadon rendelkezhetik, eladhatja, ajándékba, vagy bérbe adhatja, nincs többé semmi jogom azt megakadályozni. Szintúgy jogában áll a fentemlített ingóságokból bármit onnan elvinni a maga házába. De ha ott is hagyja, ahol most vannak, mostantól kezdve minden felelősség a vevőt terheli, rajtam semmi felelősség nincsen, még elemi csapás esetében sem szavatolok értük. A fentnevezett és néki bérbe adott pincéhez és éléskamrához udvaromon át, ill. házamon és lakásomon keresztül szabad átjárást biztosítok neki és ugyanígy, ha a bérlet tartama alatt az ingóságokból másnak akar eladni valamit mindazoknak, akik az ő tudtával (meghatalmazásával) akarnak oda bemenni. Át is adtam neki a fentnevezett pincének és éléskamrának a kulcsait. Köttetett úgy szentséges tóránk, mint fenséges uralkodónk – a Mindenható emelje fényét és hatalmát! – és orsz. törvényeinek joghatályával.
Ungvár, 5634. Niszan hó 14.
Ruben, rabbi Simon
Izraelovits fia.
