A chanuka szabályai (26 pontban)
1. A második szentély fennállása idején, mikor a görög uralom hatalmaskodott rajtuk, szigorú rendeleteket hoztak Izrael ellen, gátolták őket vallásuk gyakorlatában, nem engedték meg, hogy a tórával és micvakötelességeikkel foglalkozzanak, kinyújtották kezöket Izrael vagyona és leányai ellen, benyomultak a szentélybe, réseket ütöttek rajta és megszentségtelenítették a szentségeket (tisztaságokat) – és nagy volt Izrael szorongatása és nagy súlyos nyomással nyomták el őket, míglen megkönyörült rajtuk apáink Istene, kiszabadította őket a kezükből és megmentette őket. Győztek a Chasmóneusok, a főpapok felettök és megölték őket, kiszabadították Izraelt a hatalmukból és királyt állítottak a papok közül s visszaállíttatott Izráel királysága és fönn is állott több mint kétszáz évig, a második szentély rombadőltéig. Midőn Izráel legyőzte és megsemmisítette ellenségeit, kiszlev hónap huszonötödike volt, bementek a szentélybe és nem találtak tiszta olajat a szentélyben, csak egy korsóval, melyen a főpapnak a pecsétje még sértetlen maradt, de nem volt benne csak egy nap gyújtásához elegendő olaj, mégis nyolc napig gyújtották fel belőle mécseseket a menora rendjén, míg olajat nem préseltek és tiszta olajat termeltek. És ezért rendelték el annak a kornak a bölcsei, hogy ez a nyolc nap, mely kiszlev hó huszonötödikén kezdődik, az öröm és dicsőítés napja legyen. És ezért mécseket gyújtanak fel ezeken este a házak bejárataiban, estéről-estére nyolc estén keresztül, hogy megmutassák és hirdessék a csoda elismerését. Ezt a nyolc napot chánuká-nak hívják, ami azt jelenti chánu megpihentek ká huszonötödikén, mert huszonötödikén leltek nyugalmat ellenségeiktől; továbbá, mert ezekben a napokban tartották meg a ház újjáavatását, amelyet szorongatóik megszentségtelenítettek. Azért mondják, hogy kötelesség némileg kibővíteni a chanuka lakomát. Továbbá, mert a hajlék munkáját ezekben a napokban fejezték be. A családfő beszélje el a családjának azon csodáknak történetét, melyek a napokban atyáinkkal történtek (l. Josippon könyvét). Mindamellett nem tekinthető micvateljesítés lakomájának csak akkor, ha a lakomán énekeket és dicsőítő dalokat mondanak. Chanuka napjain több jótékonyságot kell gyakorolni, mert kiválóan alkalmasok arra, hogy a lelken ejtett csorbákat jótékonyság által egyenlítsük ki, különösen a tórát tanuló szegények támogatása által.
2. Chanuka napjain nem böjtölnek, de egy nappal előttük és az utánuk való napon szabad tartani gyászbeszédet is, böjtöt is (így döntött a Tor és a Sulchan Aruch 686. fej.), a Magén Ábrahám idézi azonban azt, amit a Bét Chadas ír e ponthoz: tilos böjtölni a chanukát megelőző napon, a Kneszet hágdóla pedig azt írja, hogy utána való napon is tilos, l. Pri Megadim és Pri Chadas i. v. pontjait).
3. Chanukakor szabad munkát végezni. De az asszonyok nem szoktak munkát végezni mindazideig, hogy a házban a mécsek égnek és – ne könnyítsék meg nekik. Annak, hogy miért veszik a nők szigorúbban, az oka az, hogy Izráel leányaira is súlyos intézkedést rendeltek el (a görögök), a hajadon, aki férjhez ment, először a katonai parancsnoknak volt kénytelen magát rendelkezésre bocsájtani. Továbbá, mert a csoda nő által történt: Jochanan főpap leánya nagyon szép volt, az ellenséges király azt követelte tőle, hogy vele háljon. A leányzó megígérte, hogy teljesíti a kívánságát. Készített néki sajtból való eledelt, hogy megszomjazzék, bort igyék, lerészegedjék, elaludjék és álomba merüljön. Úgy is történt és levágta a fejét és bevitte Jeruzsálembe. Mikor az ellenség hadvezére látta, hogy királyuk elveszett, elmenekültek. Azért szoktak némelyek chanukakor tejes ételt enni, annak a csodának az emlékére, mely a tejes étel által történt.
4. Mindenféle olaj alkalmas (kóser) a chanuka mécséhez, mindamellett megkülönböztetett micvának számít tiszta, olajfaolajat venni a szentélyben történt csodának megfelelően, mely faolajjal történt. Ha ilyen olaj nem kapható, válasszon más olyan olajat, melynek a fénye világos és tiszta, vagy viaszkgyertyákat, mert azoknak a fénye is tiszta, de ne legyen két gyertya egymásba fonva, mert az már olyan mintha fáklya volna, hanem csak egyes gyertya legyen mind. És ne készítse a bálványimádás templomaiban használt olajból, mert azt neki meg kell vetnie. Így minden bél is alkalmas a chanuka gyertyához, kiválóan teljesített micva fagyapotot venni a bélhez. Nem kell minden estére új bél, hanem az előbbi estén használtakat is meggyújthatja, míg végig nem égnek.
5. Ha cserépmécsesben gyújtja, mivel egy este már gyújtott benne, használt, régi lett, ne gyújtson már benne a második este, mert csúnya lett, azért legyen inkább fémből való menórája. Akinek anyagi ereje megengedi, vegyen a micva szebbétételére ezüst menórát.
6. A mi országainkban általában elterjedt szokás, hogy azok módján, akik a legpontosabban, legszebben akarják teljesíteni a parancsokat, a háznak minden férfi tagja az első estén egy mécset, a másodikon kettőt, és minden nap eggyel többet, a nyolcadikon nyolcat gyújt. Ügyelniök kell arra, hogy a maga mécsét mindenki külön helyre tegye, hogy felismerhető legyen, hányan hány gyertyát gyújtottak. Ne is gyújtsák olyan helyen, ahol az esztendő folyamán rendesen mécset gyújtanak, mert fel kell ismerni róluk, hogy ezek chanuka mécsek (gyertyák).
7. A parancs az, hogy a chanukamécset az utcához legközelebbi bejáratnál kell meggyújtani a csoda nyilvános elismerése céljából, így is tették azt a misna és gemara korában. A mi időnkben azonban, mikor idegen népek között lakunk, abban a helyiségben kell meggyújtani a mécset, amelyben lakik, állandóan tartózkodik az ember. Ha van a lakásnak az utcára nyíló ablaka, abban gyújtsa, ha nincs, gyújtsa fel a bejárat mellett. Kötelesség a bejárattól balra egy arasz távolságban elhelyezni, hogy a mezuza legyen jobbról, a chanukamécses balról, ami által micvakötelességek teljesítése veszi őt körül. De a legjobb a bejárat üregében elhelyezni.
8. Parancs, kötelesség az, hogy a mécseket a földtől számított három arasznál magasabbra és tíz arasznál alacsonyabbra kell tenni. Ha tíz arasznál magasabban helyezte el, még eleget tett a kötelességének, de ha húsz rőfnél magasabbra tette, már nem tett eleget, mert húsz rőfnél magasabbra már nem lát jól a szem. Aki emeleten lakik, kiteheti az ablakába, bár a földtől tíz arasznál magasabban áll. De ha az ablak az utca föld színétől húsz rőfnyinél magasabb, ahová az utcán járók szeme már nem ér jól fel, akkor jobb a bejárat ajtaja mellé tenni.
9. A mécsek egy sorban egyforma magasságban álljanak, hogy az egyik ne legyén magasabb, mint a másik. És minden mécses (gyertya) között legyen oly távolság, hogy az egyiknek lángja ne érje a másikat, mert akkor olyan volna, mint egy fáklya. A viaszkgyertyák között oly távolság legyen, hogy az egyik a másiktól fel ne melegedjék, a viaszk le ne csepegjen és meg ne romoljon. Ki egy tálat töltött meg olajjal és körülrakta gyapotfonállal, ha egy edényt borított föléje mind a gyapot, külön mécsnek számít, ha nem borított föléje edényt, még egy mécsesnek sem számít, mert olyan mint egy fáklya. Olyan mécsesen, melynek két vagy több szájnyílása van, ne gyújtson két ember mécset, még az első este sem, mert nem ismerhető fel rajta, hogy azon az estén hány mécset gyújtottak.
10. A meggyújtás ideje a csillagok feljöttével kezdődik és ne halasztgassák. A mécsek felgyújtása előtt tilos bármit csinálni, még tanulni is, csak ha maariv (esti) imát nem mondotta még el, imádkozzék előbb és azután gyújtsa fel. A gyújtás előtt gyűjtse össze a ház népét, hogy a csoda megtörténtét nagyobb számú ember előtt dicsőítse. Annyi olajat kell a mécsesbe tenni, hogy a mécsek legalább egy félóráig égjenek. Megtörtént esetben, ha nem gyújtotta fel mindjárt estebeálltakor, gyújthat mécset bróchóval mindaddig, hogy a családja ébren van, de ha alszik már a családja, a csoda elismerés nem nyilvános, tehát csak bróchó nélkül gyújtsa fel. Ha tudja, hogy este nem lesz ideje (vagy alkalma) gyújtani, megteheti már előbb és gyújthat a mincha ima félidejétől kezdve tovább, azaz egy és egynegyed órával a csillagok feljötte előtt) ez a nap tartama szerint számított időóra – l. fentebb 69. fej. 2. pont.) – Chanuka napjaiban, mikor a napok rövidek, ha a nap hossza csak tíz óra, akkor a fél mincha ideje egy óra és kettő meg egy fél perc. Ilyenkor azonban annyi olajat kell beleönteni, hogy a mécsesek a csillagok feltűnte után még egy fél óráig égjenek. Ha nem égnek addig, nem teljesítette a kötelességét.
11. Felgyújtásuk sorrendje a mi szokásaink szerint a következő: Az első estén azt a mécset gyújtja meg, mely jobbjával szemben áll, a második este hozzáad egyet balról, és ugyanúgy minden este egyet baloldala felől. Azt amit az előzőkhöz hozzáad, azt gyújtja meg először, attól aztán mindig jobbra fordulva gyújtja tovább a többit.
12. Az első este az, aki a mécset gyújtja, a gyújtás előtt ezt a három áldást mondja: löhádlik (aki megparancsolta a meggyújtását), söászá niszim (aki életben tartott bennünket), sehechijánu (aki csodát művelt). A többi estén már nem mondja a sehechijánu áldást: Miután a bróchókat elmondta, meggyújt egy mécset és míg a többit gyújtja, mondja a hánérot hálálu stb. Aki idegen volt és zsidóvá lett, azt mondja: aki csodákat művelt Izráellel, de ha azt mondotta: apáinkkal, akkor is eleget tett a kötelességének. Akinek – Isten mentsen! – halottja van, ha van ott más, gyújtsa fel az a mécseket és a mondjon annak bróchóira ámen-t, ha nincs más jelen, gyújtsa meg azokat ő áldásmondás nélkül.
13. A bölcsek elvi határozata, hogy a mécs felgyújtása a micvakötelesség teljesítése, azaz a felgyújtás a micva-parancs. Kell tehát, hogy a mécsek a felgyújtásuk idején már a kellő helyükön legyenek és kellő mennyiségű olajat tartalmazzanak, ami kizárja azt, hogy három arasznál alacsonyabban vagy húsz rőfnél magasabban állottak, mikor meggyújtotta őket, – és csak a mikor már égtek, állították a helyükre, mert így alkalmatlanok (nem teljesítette velök a micvakötelességét). Ugyanígy, ha a meggyújtás idején még nem volt kellő mennyiségű olaj a mécsesben és csak azután öntött hozzá, nem használ vele. Ugyancsak nem teljesítette a micvát, ha olyan helyre állította a mécsest, ahol szél fúj és könnyen elolthatja, (ha eloltotta), köteles újból meggyújtani, de ne mondjon rá újból bróchót. De ha kellő helyre állította és csak véletlenül aludtak ki, már eleget tett a kötelességének. Mindamellett az a szokás, hogy újból meggyújtják. Szigorúan szokták venni azt, hogy ne egyik mécsről gyújtsák fel a másikat, hanem a samosal (a szolga gyertyával), vagy más méccsel.
14. Micvaköteles égésük idejéig, azaz félóráig tilos élvezni, bármire használni fényüket, azért szokták a samost (a szolgagyertyát), amellyel a mécseket meggyújtották, melléjük tenni, hogy azután, ha használni kellene a világosságukat, a szolga fényénél végezzék, ezért is kell ezt a többi mécsnél valamivel magasabbra tenni, hogy arról is felismerhető legyen, hogy nem tartozik a köteles számú mécsek közé.
15. A csoda nyilvános elismerése okából a zsinagógában is gyújtanak mécseket és áldást is mondanak reájuk. A déli fal mellé helyezik és a mincha (délutáni) és a maariv (esti) ima közben gyújtják meg. A zsinagógában gyújtott méccsel az ember még nem tett eleget a kötelességének, mindenkinek újra kell gyújtania lakásában. A gyászban levő – mitől Isten óvjon! – ne gyújtsa meg az első este a mécset a zsinagógában, mert sehechijánu áldást kellene mondania, gyászolónak pedig nem szabad a sehechijánu bróchót mondania a közösség nyilvánosságában, de a lakásában mondja a sehechijánu bróchót.
16. Nők is kötelesek a chanuka mécset gyújtani, mert nekik is volt részük a csodában (l. fentebb 3. p.) és gyújthat a nő az egész családja részére. A micvára való nevelés idejét elérő kiskorú fiú is köteles gyújtani. A vak jobb, ha tud mással társulni a maga fillérjével, ám ha felesége van, az gyújtson helyette. Ha nincsen felesége, de külön lakással bír és nincsen kivel társulnia, gyújtson maga másnak a segítségével.
17. Erev sabbosz először a chanuka mécset (gyertyát) gyújtják meg és csak azután a sabbosz mécset (gyertyát). Ez azonban csak a mincha félideje után történhetik meg, amikor is előbb a mincha (délutáni) imát kell elmondani. És annyi olajat kell a mécsbe tenni, hogy a csillagok feljötte után is még egy félóráig égjen, mert ha nem így volt, hiába mondott bróchó volna. Ha a bejárat mellett gyújtotta, vigyáznia kell, hogy valamivel elválassza azt az ajtótól, hogy az ajtónyitása és zárása alkalmával ki ne fújja a szél.
18. A sabbosz kimenetele után előbb mondják a havdalát és azután gyújtják meg a chanuka mécset, a zsinagógában azonban már a vájitén löchá imarész előtt gyújtják meg.
19. Aki nincsen otthon (a 1akásában), hanem másutt tartózkodik, ha tudja, hogy a felesége gyújt otthon, gyújtson ő ott, ahol van bróchók nélkül. De jobb ha csak teheti, hogy ő meghallgatja előbb annak a bróchóit, aki ottan gyújt, vegye szándékába, hogy annak az áldásmondásával feleljen meg ő is a kötelességének, mondjon rája ámen-t és azután gyújtson ő mécset bróchók nélkül. Ha pedig a felesége nem gyújt részére is otthon, ugyanúgy a nőtlen ifjak kötelesek a szállóhelyükön mécset gyújtani bróchókkal, avagy társuljanak a mécsben a házigazdával, amennyiben néhány fillért adnak neki, hogy nekik is részök legyen az olaj és fonalbél tulajdonában. A házigazda pedig öntsön a társ miatt az elrendelt mértéken felül valami olajat a mécsbe. De törekedniök kell arra, hogy mindegyik külön gyújtson magának. Aki a városban, de más házban tartózkodik, mihelyst elérkezett a gyújtás ideje, köteles hazamenni mécset gyújtani.
20. Az olajjal, mely chanuka után a menórában (mécsesben) marad, ugyanúgy a megmaradt belekkel csináljanak tüzet és égessék el, minthogy már micvájuk végzésére voltak szánva és tilos bármire is használni őket, hacsak eleve ki nem kötötte, hogy ami megmarad belőle, nem lesz a micvára szánva.
21. Chanukának mind a nyolc napján az ál hániszim imaszakaszt mondják a semóne eszré (tizennyolc áldásmondás) imájában. Ki elfeledte és nem mondotta, – ha észrevette, mielőtt a hátov simchá… áldásában Isten nevét kimondotta, kezdje el az ál hániszim szakaszt (azután újból az áldásmondatot), de ha csak akkor vette észre, mikor az áldásban Isten nevét már kimondotta, fejezze be a bróchót és ne téjen rá vissza. (Az asztali imánál l. fentebb 44. fej. 16. p.)
22. Chanuka minden nyolc napján egész Hallél-t mondanak és nem mondják sem a táchánun -t, sem az Él erech ápájim, sem a lámnácéách, sem a cidkátchá cedek imaszakaszokat (a Hallel tekintetében a gyászoló háznál, mitől Isten óvjon! – l. alább 207. fej. 6. p.).
23. Minden nap három férfiút hívnak fel a (M. IV. k. 7. f.) szakaszában a fejedelmek áldozatainak felolvasására. Az első napon a kohénnak a === verstől kezdik és === -ig olvassák. A lévinek a === verstől a === -ig, és a jiszroélnak === -tól === -ig olvassák. A második napon a kohénnak és a lévinek a === stb., a jiszróélnak stb. és így minden napon a kohénnak és lévinek azt a napi szakaszt, ahányadik napja az a chanukának, a jiszroélnek pedig a következő napét. A nyolcadik napon a kohénnek és lévinek === stb. a jiszroélnek pedig === -vel kezdik és felolvassák a felavatás egész rendjét a === fejezetből is egészen a === szavakig.
24. Chanuka sabboszán két széfer-tórát (tóratekercset) vesznek ki, az elsőből a hetiszakaszt olvassák, a másodikból pedig a a maftirnak a chanukai szakasz megfelelő napi részét, a haftórának (Zech. 2. 14.) === prófétai olvasmányát. Ha még egy sabbosz van, haftarának (Kir. I. k. 7. 40.) szakaszát Salamon mécseseiről olvassák. Tévét hó roschódesén hétköznapon két széfer-tórát vesznek ki, az elsőből három férfiúnak a ros-chódes szakaszát, azután a negyediknek a második tóra könyvéből a chanuka szakaszából a megfelelő napot. Mert a ros-chódes gyakoribb és az a szabályunk, hogy az állandó (gyakori) és nem állandó (nem gyakori) között az állandót (gyakoribbat) illeti meg az elsőbbség, azért olvassák előbb a ros-chódes szakaszát. Ha tévedtek és megkezdették már a chanukai szakaszt olvasni, sőt ha nem is kezdették még el, de a felhívott már áldást mondott rája, nem kell abbahagyni, hanem a felhívott fejezze be annak olvasását és azután olvassák a többiek a ros-chódes szakaszát. Ha az elsőben szabály szerint a ros-chódes szakaszát olvasták, de tévedtek és a negyediknek is a ms-chódes szakaszt olvasták (mint más újhold napon), ha észre is vették mindjárt azután, hogy a felhívott reá a bróchót elmondotta, – ha csak egy tórakönyvet vettek ki, nem kell többet olvasni, (mint a ros-chodes szakaszt). De ha két széfertórát vettek ki, amikor már a kivett tórakönyv sérelmét is tekintetbe kell venni, hogy ne gondolják azt poszulnak (alkalmatlanná váltnak), fel kell hívni ötödiket a chanukaszakasz felolvasásához és az ötödik felolvasása után mondjanak félkadist.
25. Ha ros-chódes tévész (újholdja) sabboszra esik, három széfer tórát vesznek ki, az elsőben hat férfiúnak olvassák a heti szakaszt, a másodikból a hetediknek a ros-chodes szakaszát, melyet a === versnél kezdenek (l. fentebb 78. fej. 1. p. és a 79. fej. 1. pontját), mire félkaddist mondanak, a harmadik könyvből a maftirnak a chanuka megfelelő napi szakaszát, a haftara pedig === s habár az állandóé (gyakoribbé) az előny, de csak ha két különböző szakaszt olvasnak, míg a haftaránál, amelynél csak egy prófétai leckét olvasnak, elhagyják a ros-chódes haftaráját és a chanuka prófétai olvasmányát mondják, hogy a csodát a nyilvánosság előtt hirdessék.
26. Sevat hó 15-én van a fák újéve. Nem mondják a === könyörgő zsoltárt és többféle gyümölcsfajtát szoktak enni.
