A chálá (tésztából való elvonás) törvénye (9 pontban)
1. Az öt fajta gabona (búza, árpa, rozs, zab és tönköly) lisztből készült tészta chálá köteles. Mielőtt a chálá tésztát kiemelik, ezt a bráchát (áldást) mondják rája: „Légy áldott Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, ki megszenteltél bennünket parancsolataiddal és megparancsoltad nekünk, hogy chálá -t vegyünk a tésztából.” Azután egy olajbogyó nagyságú darabot emelnek ki a tésztából és a tűzbe vetik. Szokás abba kemencébe dobni, melyben a kenyeret sütik.
2. Mi a mértéke annak a tésztának, mely már chálára köteles? Minden olyan tészta, ami ötnegyed mérték (ez kb. 43 1/2 tojástartalom=22 1/10 deciliter) lisztből készül. (Ebből a mennyiségből már vesznek chálát, bráchát azonban csak a tésztamennyiségnek a kétszereséből vett chálára mondanak. (L. a könyv végén a mértékek szabályait.).
3. A mácot (pászka) melyet peszáchra sütnek, habár minden tésztája magában nem üti meg a chálá kötelezettségének mértékét, de mert együvé rakják egy edénybe, az edénytartó egybe foglalja, és chálá kötelessé teszi őket. Ügyelni kell arra, hogy mind az edényben feküdjék, habár a pászkáknak egy része van csak az edényben és a másik része már kiemelkedik az edényből, mégis egybefoglaltaknak számíthatók. De ha az egész mácot csak felül és nem az edényben fekszenek, ha be is fedi azokat egy takaróval, nem használ. De ha a terítőbe teszi a pászkákat és ugyanazzal be is takarhatja őket, a. terítő már összefogó edénynek számít, ha a középen nincsen is mind betakarva, is csak arra kell ügyelni, hogy teljes mácá ne maradjon befedetlen.
4. Azt a kovászt, melyet a tésztából kivesznek, hogy vele más tésztát savanyítsanak, a chálá kivétel előtt kell a tésztából eltávolítani; de azt a kovászt, melyet azért vesznek ki, hogy vele bizonyos italokat savanyítsanak (pl. répalét, borstot), a chálá elvonása után kell a tésztából kivenni.
5. Ha peszách után nem zsidótól veszik a kovászt, mellyel a tésztát akarják savanyítani, ügyelni kell arra, hogy több tésztát vegyenek ki chálának, mint amennyi a betett kovász volt.
6. Ha főzésre vagy zsírban való kisütésre való tésztát készítenek, bráchá nélkül vesznek chálát belőle. De ha egy részét, bármily csekély részét is rendes sütésre készítik, bráchával kell chálát venni belőle.
7. Ha a tésztát tojással vagy gyümölcslével dagasztják, a chálára vonatkozólag már több kétség merül fel, azért össze kell dagasztani olyan tésztával, melynek dagasztásához egy kevés vizet, vagy tejet, vagy lépesmézet, vagy bort, vagy olajfa olajat használtak, mert akkor már bráchával kell chálát venni.
8. A chálávevés a háziasszony kötelessége, de ha nincsen otthon és félő, hogy amíg megjő, a tészta elromlik, akkor kivételesen a zsidó szolgáló, vagy más zsidó ember is vehet chálát belőle.
9. Ha erev sábát napján (pénteken) feledtek el chálát venni a tésztából, az Erec Jiszráelen (szentföldön) kívül lakók ehetnek belőle sábát napján, de hagyjanak egy darabot, melyből a sábát kimenetele után kell chálát venni. Annak a darabnak azonban oly nagynak kell lennie, hogy lehessen belőle chálát venni és még meg nem szentelt rész is maradjon, mert szükséges, hogy a megmaradt része felismerhető legyen. Ha erev peszách (az ünnep előtt való nap) sábátra esik és elfeledtek chálát venni azokból a tésztákból, melyeket a sábát tiszteletére sütöttek, már nagy zavar áll be (peszáchra chámécot chálára nem hagyhatnak és elégetni sem szabad) ezért már erev sábátkor (pénteken) kell erre ügyelni és a háziasszonyt a chálá vételére emlékeztetni.
