A betegnek, orvosnak és a gyógymódnak szabályai (10 pontban)
1. Ráv Jicchák, ráv Jehudá fia is mondta: az ember mindig imádkozzék (kegyelemért, azért), hogy meg ne betegedjék, mert amikor már beteg lett, azt mondják neki: hozz (mutass) valami érdemet, hogy megszabadulj. Már Ukbá pedig azt mondta: mit jelent ez az Írásvers (5Mózes 22:8.): ha, leesik a leeső róla === tőle kell a bizonyíték – magyarázata: miután leesett, kell magáról és tetteiről valami érdembizonyítékot találnia. Azt is mondja a Talmud (uo. Sábát 32a.): akinek a feje fáj, képzelje, hogy nyakszorítóba tették, ha le kellett feküdnie és ágynak esett, képzelje, hogy ítélkezésre az ítélőszék elé vitték (arra a helyre, ahol az élet és halál felett ítélkeznek), mert mind, aki ítélkezésre az ítélőszék elé kerül, ha vannak jó szószólói, védői, akkor megmenekül, ha nincsenek, nem menekül. Az ember jó szószólói pedig: a bűnbánat és a jó tettek, ha kilencszázkilencvenkilenc bűn vádolja is, de egy érdem védi, megmenekül, mert meg van írva (Job 33:24.): ha van védőangyala egy ezer közül, ki az ember egyenességét megmondja, megkegyelmez neki (a Bíró) és szól: váltsd meg, hogy a sírba ne szálljon, stb.
2. Ráv Pinchász, Chámá fia ezt magyarázta: mindenki, akinek betege van a házában, menjen el a bölcshöz, hogy az imádkozzon érte, mert mondva van (Példabeszédek 16:14.): a király haragja: a halál angyalai, de a bölcs ember kiengeszteli. Érdekében adni szokás alamizsna segélyt a szegényeknek, mert a bűnbánat, az imádság és a jótékonyság elhárítják a rossz véget. A betegekre a zsinagógában is áldást szoktak mondani, ha veszélyes beteget sabbosz és ünnep napján is megáldják. Néha a nevét is megváltoztatják, mert a névváltoztatás is megszakíthatja a rá kiszabott rendelkezést.
3. A Tóra az orvosnak jogot adott arra, hogy gyógyítson, mint mondva van (2Mózes 21:29.) és gyógyíttassa. Azért ne bízza magát az ember csodára, hanem köteles a világ módján orvost hívatni és magát gyógykezeltetni. Világhírű jámbor emberek is orvosokkal gyógykezeltették már magukat. Aki pedig vonakodik orvost hívatni, az íme két bűnt, hibát követ el, az egyik az, hogy ott, hol veszélyről van szó, nem szabad csodára támaszkodni, és ez lesz az oka annak, hogy veszélyes betegsége idején bűneiről is megemlékeznek, továbbá elbizakodottság és gőg a maga jámborságára támaszkodva abban bizakodni, hogy csoda útján fog meggyógyulni. A legtapasztaltabb orvost kell hívatnia, de mindamellett forduljon szívével az Éghez és kérjen irgalmat az igaz, hűséges Orvostól, áldassék Neve! Csak benne bízzék a szíve (===) (l. fentebb 61. fej. 4. p.).
4. A gyakorlott orvosnak parancskötelessége a gyógyítás, mert ez is életmentés, és ha vonakodik, vért ont, ha a betegnek van más orvosa is, mert talán nem minden ember által találna a beteg gyógyulást, és talán ő van az Ég által kirendelve arra, hogy általa gyógyuljon meg. De ne foglalkozzék gyógyítással csak az, aki abban szakavatott, és ő is csak akkor, ha nincsen ott jobb nála, mert különben az is vérontás bűne.
5. Az olyan betegnek, ki nincs veszélyben, és kit megengedett dologgal lehet gyógyítani, bár várni kell is rá, míg azt megszerzik, nem szabad tiltott dolgot megengedni. Ha pedig éppen tiltott dologra volna szüksége, nem szabad azt olyan módon ennie, ahogyan azt enni szokták, bár nem a Tóra, hanem a rabbik tiltották is meg, mert nem forog fenn olyan nagy veszély, de olyan módon, hogy élvezete ne legyen belőle, pl. ha valami keserű dolgot kever bele, vagy hogy kenőcstapaszt készít belőle, és hasonló módon szabad használnia, még ha olyan dolog is, melynek a Tóra még a haszna élvezését is megtiltotta, kivéve a szőlőkertnek vegyes fajtával bevetett termését, és húst tejben, amelyet még ilyen módon is tilos használni, ahol életveszély nincsen. (A gyógyszerre, amit eszik vagy iszik – járó bráchá (áldásmondat) szabályát l. 50. fej. 8. p., és 61. fej. 4. p., és annak szabályát, ha egy gyermek kénytelen peszáchkor chámecot (kovászost) enni, l. fentebb 117. fej. végén 12. p.)
6. Vannak, kik azt mondják, hogy minden olyan dolog, melynek hasznát élvezetét a rabbik tiltották, szabad gyógyításra használni, még olyan betegnek is, aki nincs veszélyben, úgy is, ahogy máskor élvezni szokták (l. fentebb 47. fej. 2. p.), csak ne egye és ne igya a tiltott dolgot.
7. A veszélyben forgó beteg bármiféle tiltott dologgal gyógyíttathatja magát, mert az élet megmentésével szemben egyetlen tilalom sem áll fenn (l. fent 92. f.), kivéve a bálványimádás, fajtalanság és vérontás tilalmát, melyekre áll, hogy inkább az életét adja, de mégse szegje meg őket, ezért orvoslása céljából sem teheti meg.
8. Szabad, hogy az orvos a nőn eret vágjon, a nőnek ütőerét vagy bármely testrészét megvizsgálja, a férjes asszonyt még a szemérem helyén is, ahogy az orvosoknak kell, mert nem kéjvágyból, vagy szeretkezésből teszi, hanem mert ez a hivatásos munkája. De az orvos feleségénél, annak tisztulatlansága idején vegye szigorúbban, ha nincs veszély a bajában, és van ott más olyan gyakorlott orvos is, mint ő (l. fentebb 153. fej. 14. p., ahol arról van szó, hogy a tisztulatlansága idején kiszolgálhatja-e az asszony a beteg férjét, vagy a férje őt, ha ő beteg, lásd továbbá fentebb 143. fej. 15. p., hogy a fiúnak szabad-e eret vágni az atyján és hasonló kérdéseket).
9. Has és bélbajoknál ne szolgálja, ápolja a férfi az asszonyt, hogy az ösztöne erőt ne vegyen rajta, mert ő egészséges, de a neje kiszolgálhatja a beteg férfiút.
10. Akinek van valami gyógyszere, beteg felebarátjának pedig szüksége volna rá, tilos érte az értéken túlmenő árat kérnie.
