A beteg látogatásának szabályai (14 pontban)
1. A beteg embert micvákötelessége minden embernek meglátogatni, mert láttuk, hogy a Szent, dicsértessék, is meglátogatta a betegeket, mint mestereinek, – áldássá legyen az emlékük – a Tóra (1Mózes 18:1.): „És megjelent neki az Örökkévaló Mamré ligeténél” Írásmondatát magyarázták, ami arra tanít, hogy eljött meglátogatni a beteget. Rokonai, barátai, akik állandóan meg szoktak fordulni a házában, menjenek mindjárt meglátogatni, amint meghallják, hogy beteg, de távolabb állók, akik nem igen szoktak megfordulni a házában, ne menjenek mindjárt meglátogatni, hogy a baját ne súlyosbítsák azzal, hogy betegnek mondják a látogatásukkal, hanem csak három nap után jöjjenek. De ha hirtelen tört rá a betegség, a távolabb állók is mindjárt meglátogathatják. A nagy, a felnőtt is menjen el meglátogatni a kiskorút, akár többször is naponta. Ki minél többet látogatja, annál dicséretreméltóbb, csak ne legyen terhére a betegnek. A gyűlölő ellenség ne látogassa meg ellenfelét, aki beteg, ne is vigasztalja, amikor gyászban van, nehogy azt higgye, örül a szerencsétlenségének, ha meghalt, szabad utolsó útjára kísérnie és nem kell tartania attól, hogy azt mondják, örül a szerencsétlenségén, mert hiszen ez minden ember vége (l. lejjebb 207. fej. 2. p.), hogy a betegnek nem kell felállnia még a fejedelem előtt sem, de ha fel akar állni, ne mondják neki: maradj ülve.
2. Ha a beteg a földön fekszik, ne üljön a látogató a székre, amely a fekvőhelynél magasabban áll, mert isteni fenség van a beteg feje felett, mint az Írás mondja (Zsoltárok 41:4.): az Örökkévaló felüdíti őt betegsége nyoszolyáján. De ha a beteg ágyban fekszik, a látogató leülhet a székre vagy a padra (l. lejjebb 207. fej. 2. p.).
3. A beteglátogatás parancsának a lényege megnézni, hogy a betegnek mire van szüksége, mit kell neki, vagy érte tenni, hogy az örüljön a felebarátainak, továbbá hogy gondoljon rá és imádkozzon érte. Aki meglátogatja és nem imádkozik érte, nem teljesíti micvákötelességét. Ezért ne látogassák meg sem a nap első három órájában, mert akkor minden beteg betegsége megkönnyebbül, és nem tartaná szükségesnek, hogy érte imádkozzon, sem utolsó három órájában, amikor a betegség súlyosbodik és lemondana már arról, hogy imádkozzon érte.
4. Amikor a betegért a beteg előtt imádkozik, imádkozhat amilyen nyelven akar, mert hiszen mintegy az isteni fenség előtt imádkozik, mely a betegnél időzik. De ha nem a beteg előtt imádkozik, mert a szolgálat tevő angyalok, kik jönnek felvinni imáját az égbe, nem minden nyelvre jönnek, ezért a szent nyelven kérjen a számára kegyelmet, és foglalja imába Izrael minden betegével, mert azáltal, hogy a többi betegért való imába foglalja, a többek érdemében inkább meghallgatásra talál az egyénért szóló imája. Mondja tehát: a Mindenható könyörüljön rajtad Izrael minden betege között. Sabbosz napján pedig ezt mondja: sabbosz van, szüneteljen a panasz, közel a gyógyulás, hogy jöjjön, mert nagy az Ő kegyelme, ünnepeljétek a sabboszt békében!
5. A látogatók belátással és meggondoltan beszéljenek vele, ne mondjanak neki felderítő szavakat és ne halálra ijesztőket. Mondják neki, hogy gondoljon az elvégzendő dolgaira, ha kölcsönt, vagy letétet őrizetbe adott másoknak, vagy mások ő neki, de úgy mondják, hogy emiatt ne féljen a haláltól.
6. Ne adja ajándékba a vagyonát másoknak még jótékonyság céljára sem, hogy ne hagyja az örökösöket anélkül. Mert, aki ezt teszi, az nem nyer tetszést a bölcsek (és az Ég) szemében, még ha az örökösök nem is viselkednek tisztességesen. De ha az örökösöket is kielégíti kellően, szabad másoknak hagynia (l. fent 34. fej. 4. p.): az igaz jámborság azt kívánja, hogy ne írja alá magát az ember tanúnak, és ne szolgáljon tanáccsal olyan végrendeletnél, melyben kizárják a jogos örököst az örökségből, ha ez a fiú nem is viselkedett tisztességesen, a fiútestvére pedig, kinek javára szólna, Tórát tudó és tisztességes életű, mert hátha a magzatja lesz jó és tisztességes. Sőt van olyan, aki tiltja a részvételt akkor is, ha az egyiknek kevesebbet, a másiknak többet akar hagyni, és ennek a szavai méltók arra, hogy figyelembe vegyék (l. a 26. fejezet végét).
7. Ha a betegnek kiskorúak a gyermekei, vagy nagykorúak és kiskorúak, vagy hogy felesége éppen áldott állapotban van, ki kell rendelnie a kiskorúak részére egy gyámot, aki foglalkozzon az érdekükkel addig, míg nagykorúakká lesznek.
8. Attól a betegtől, aki a végrendelete megerősítésére már most át akarja adni valaminek a tulajdonjogát valakinek a részére, ez (egy ruhadarab jelképes kézbevételével) még sabbosz napján is átveheti a tulajdonjogot. Szintúgy, ha azt kívánja, hogy rokonaiért küldjenek, szabad sabbosz napján egy nemzsidót felfogadni és hozzájuk elküldeni (és l. fentebb 90. fej. 19. p.).
9. Ha a betegnek halt meg valakije, nem tudatják vele, hogy bánata fel ne dúlja kedélyét, és ha meg is tudja, sem szakíttatják be vele ruháját, hogy fájdalmát ne növeljék. Nem sírnak és nem gyászolnak előtte, sem az ő halottja után, sem más halott után, aki nem is rokona, hogy ne féljen, hátha ő is meghal. A vigasztalókat is el kell hallgattatni előtte.
10. Ne látogassák meg sem a has-(bél-)bajban szenvedőket, hogy ne szégyenkezzenek, sem a szembetegeket, sem a fejfájásban sínylődőket, sem olyan beteget, akin erőt vett a gyengeség és nehezére esik a beszéd. Nem látogatják meg őt magát, hanem csak az előszobába mennek, ott kérdezősködnek felőle, hogy volna-e szüksége valamire, hallgassák meg fájdalma nyögését, és imádkozzanak kegyelemért érte.
11. Akinek két parancskötelességet kell teljesítenie, beteg látogatását és gyászolók vigasztalását, ha teljesítheti mind a kettőt a beteget kell előbb meglátogatnia, hogy imádkozhasson érte. Ha nem tudja mind a kettőt teljesíteni, akkor a gyászolók megvigasztalásának parancsa előbbre való, mert ez jótett az élőkkel is, holtakkal is.
12. Nemzsidó beteget is meg kell látogatni, már a béke kedvéért is.
13. Azt tanultuk a Szifrében: R. Nátán mondja: az áll a Tórában (4Mózes 5:6-7.): ha bűnbe esik az a lélek, – vallja be. Ez az alapja annak, hogy minden haldoklónak bűnvallomást kell tennie, a Misná pedig azt mondja, (Szánhedrin 43:6.): aki bevallja a bűneit, annak része van a jövendő világban, mert így találjuk azt Áchánnál is (Józsua 7:19.), azt mondotta neki Józsua: fiam, adj tiszteletet Izrael Istenének, és tégy bűnvallomást, és mondd meg nekem mit tettél, ne tagadj le semmit, – és felelte Áchán Józsuának, és mondotta: valóban vétkeztem és ezt meg ezt tettem. És honnan tudjuk, hogy bűneinek bevallása engesztelést szerzett neki? Mert mondva van (uo. 7:25.): „mennyire megzavartál minket. Zavarjon meg téged is az Örökkévaló e napon”, – ezen a napon legyél megzavarva, és nem a jövendő világban. Ezért a beteget, ha látják, hogy halálához közeledik, környékezzék meg szavakkal és mondják neki: tegyél bűnvallomást és ne aggódjál, sokan megtették bűnvallomásukat és talpra álltak a betegségükből és ma is élnek, sokan, akik nem tették meg, meghaltak. Annak jutalmául, hogy te meggyónsz, élni fogsz és mindenki, aki bevallja a bűneit, részese lesz a jövendő világnak. Ha szájával már nem tudja elmondani a bűnvallomást, vallja meg, és bánja meg bűneit szívében. Ha csak egy keveset is tud beszélni, mondják neki: mondd utánunk: legyen a halálom engesztelés minden bűnömért. Mondják neki azt is, hogy kérjen bocsánatot minden embertől, aki ellen akár anyagilag, akár szavakkal vétkezett. Mind ezeket a dolgokat azonban ne mondják neki sem a Tórában tudatlanok, sem nők, sem gyermekek előtt, mert ők talán sírnának és megtörnék a beteg szívét.
14. A bűnvallomás rendje röviden: beismerem Előtted, Örökkévaló, Istenem és atyám Istene, hogy gyógyulásom is a Te kezedben, elhalálozásom is a Te kezedben van. Legyen akaratod, hogy felgyógyuljak teljes gyógyulással, ha pedig meghalok, legyen a halálom engesztelés mindazokért a bűnökért, vétkekért és gonosz tettekért, amelyeket elkövettem, vétkeztem és megcselekedtem Előtted, és adj nekem részt az Éden kertjében, részesíts a jövendő világban, amelyet az igaz jámborok részére őrzöl. Ha a beteg a Jom Hakipurim (engesztelőnap) hosszú bűnvallomását akarja elmondani, szabad elmondania. A bűnvallomások rendjét megállapítja a Máábor Jábok kitűnő könyve, a Chochmát Ádám könyve pedig a bánvallomásnak azt a rendjét idézi, amelyet rabbi Mose ben Náchmán (neve kezdőbetűivel Ramban) áldás emlékére! – állított össze.
