Kérdés: 5701. elul 4–én – 1941. augusztus 27–én – a németek befogtak néhány kóbor kutyát és macskát, és bevitték őket a Neier Kloiz–ba, egy szlobodkai tanházba. Szlobodka a litván főváros, Kovnó egyik külvárosa volt, amelyet a németek a kovnói gettóvá alakítottak át. Ebben a tanházban aztán lelőtték az állatokat. Ám a brutális gyilkosoknak nem okozott elég élvezetet az, hogy bemocskolták és kutya– és macskatetemek kriptájává változtatták ezt a szent helyet, hanem arra kényszeríttettek néhány zsidót, hogy a saját kezükkel darabokra szakítsanak egy tóratekercset, és a pergamenlapokkal letakarják az agyonlőtt állatok tetemeit. Más zsidókat pedig arra kényszeríttettek, hogy végignézzék a tóratekercs összeszaggatását és Isten igéjének a tetemek vérével való bemocskolását.
Ezt követően e szemtanúk közül néhányan felkeresték Kovnó néhai rabbiját, Rabbi Avrohom Dovber Kahana Shapirát, és megkérték őt, hogy állítson össze egy vezeklési tervezetet azon zsidók számára, akik jelen voltak ennél a tragikus eseménynél, és különösen azok számára, akiket arra kényszeríttettek, hogy saját kezükkel szaggassák szét a tóratekercset. A gettólakók, akik hallották a Tórát ért iszonyatos sérelemről szóló beszámolót, ebből arra következtettek, hogy a németek dühe az egész közösségre szabadult rá. Ezért aztán helyénvalónak tetszett, hogy mindnyájan magunkra vegyük a vezeklés valamilyen formáját, és könyörögjünk Istenhez, hogy irgalmazzon az Ő népének, a Sátánnak pedig odavágjunk, hogy: „Elég volt!” Mivel Kovnó rabbija ekkor már súlyos beteg volt, engem kért meg, hogy tanulmányozzam át a kérdést, és hozzak döntést, hogy pontosan mit kellene tenniük az embereknek.
Válasz: Azoknak, akik szemtanúi voltak a tekercs szétszaggatásának, meg kellett szaggatniuk a ruhájukat. Azoknak a gettólakóknak, akik saját szemükkel nem látták ezt az istentelenséget, csak másoktól hallottak róla, nem kellett megszaggatniuk a ruhájukat.
Azoknak, akiket arra kényszeríttettek, hogy a saját kezükkel szaggassák össze a tóratekercset, böjtölniük kellett, annak ellenére, hogy fegyverrel kényszeríttették őket arra, amit tettek. Azoknak, akik tanúi voltak ennek a visszataszító tettnek, szintén böjtölniük kellett. Ha viszont az éhség vagy más a gettóban naponta tűrt szenvedések miatt gyengék voltak a böjt elviseléséhez, akkor nem volt szabad őket böjtre kényszeríteni. Habár azoknak a gettólakóknak, akik nem voltak jelen – csak másoktól hallottak a történtekről –, nem kellett böjtölniük, azért megkérték őket, hogy képességeikhez mérten tegyenek jótékonysági hozzájárulásokat.
Az esetet követő szombaton arra intettem a közösséget, hogy vizsgálják meg saját cselekedeteiket, és vezekeljenek bűneikért; különösen arra figyelmeztettem őket, hogy viseltessenek kellő tiszte-lettel a tóratekercsek és a Tóra-tudósok iránt. Kovnó rabbija egyet-értett velem mindebben.