100. Kereszt egy férfi bicepszén
Kérdés: A németek az éjszaka közepén hurcolták el rabszolga-munkára a zsidó férfiakat, nem hagyva nekik lehetőséget arra, hogy még a munka előtt tfilint rakjanak. Egész nap, késő estig dol-goztattak minket.
Néhány rabszolgamunkás elég vakmerő volt ahhoz, hogy hajnalban, munkába menet, titokban felrakja a tfilinjét. Egy alka-lommal a németek tfilinben kapták rajta az egyik rabszolgamunkást. Hosszas kínzás után úgy döntöttek, hogy keresztet karcolnak a bal bicepszére, hogy ne csupaszíthassa le a karját a tfilin számára anél-kül, hogy az emberek meg ne lássák a szégyenbélyeget, amelyet a németek sütöttek a testére. A felszabadulás után ez a férfi megkér-dezte tőlem, rakhat-e kötést a sebére és rakhat-e tfilint a kötésre, azt a benyomást keltve ily módon az emberekben, hogy sebes a bicepsze. Mivel a tfilint normális körülmények között közvetlenül a testre kell felkötni, ez a kötés nem jelentene-e elválasztást a test és a tfilin között?
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy ez a férfi még otthon, mielőtt elindul imádkozni a zsinagógába, kösse fel a fejére és a karjára a tfilint, így senki sem látja majd a keresztet a bicepszén. Az imát kö-vetően pedig cselekedhet úgy, hogy a fejre való tfilint a zsinagógá-ban, a karra való tfilint pedig otthon veszi le.
Amennyiben ezt nehezen kivitelezhetőnek tartja, mondtam neki, akkor azt is megteheti, hogy a karra való tfilint egy vékony ingujjra teszi fel. Azonban ha ezt a megoldást választja, akkor ne mondjon bráchát, amikor a karjára köti a tfilint, hanem mindkét bráchát a fejre való tfilin felhelyezésekor mondja el.
