101. Emberek, akik keresztényekként éltek, s most visszaa zsidóság kebelébe
Kérdés: Miközben a németek kísérletet tettek arra, hogy meg-semmisítsék a zsidó népet, egyes zsidóknak sikerült keresztények-nek álcázni magukat, így kerülve el, hogy felismerjék és megöljék őket. Úgy viselkedtek, mint a jó keresztények, templomba jártak, keresztet viseltek a nyakukban, és zsidóságuk minden jelét gondo-san titkolták. Később, amikor Isten felkelt, hogy ítéletet tartson a földön, s a gyilkosok hatalma letöretett, a zsidók, akik addig a ke-resztények közé beolvadva éltek, egyszeriben úgy érezték, hogy ideje visszatérni népük körébe. Felmerült a kérdés, hogy csak úgy, minden akadály nélkül vissza kell-e fogadni vagy valamiféle tsuvára kell kötelezni őket?
Válasz: A keresztények nem kényszeríttettek senkit arra, hogy templomba járjon, sem arra, hogy keresztet viseljen a nyakában. Azok, akik mégis így tettek, ezt önszántukból, készakarva tették, kétségbeesett igyekezetükben, hogy ne kelljen meghalniuk a többi zsidóval együtt. Úgy tűnt, hogy az ilyen embereket nem szabadna csak úgy, anélkül, hogy előbb tanújelét adnák az őszinte bűnbánat-nak, visszafogadni a zsidó nép körébe.
