Kérdés: 5702. ádár 1-én – 1942. február 18-án – a németek megparancsolták a gettó zsidóinak, hogy szolgáltassanak be nekik minden tulajdonukban lévő akár szent, akár világi témájú könyvet. A könyveket a központi könyvraktárba szándékoztak elszállítani, amely intézmény „a zsidó ügyek német szakértőjének”, a hírhedt zsidógyűlölőnek, Alfred Rosenbergnek az égisze alatt működött. Rosenberg munkatársai közül egy különmegbízottat, Dr. Benkhardot küldte el Kovnóba parancsát végrehajtani.
Mivel én voltam a gettóraktár felelőse, Dr. Benkhard, együtt a gettó parancsnokával, Jordannal – töröltessék ki a neve! –, azt követelte tőlem, hogy mutassak nekik egy Talmudot, mert tudni kívánták, hogy mi áll benne. Rabbi Abraham Gersteintől – vegyen elégtételt érte az Örökkévaló! – pedig azt kérték, hogy olvassa fel és fordítsa le a Talmud általam odahozott kötetének az első oldalát, amely történetesen a Zeváchim traktátusból volt. Rabbi Gerstein megkérdezte tőlem, vajon megengedhető-e neki, hogy teljesítse a németek kérését, és Tórát tanítson nekik. Noha talán képes lett volna arra, hogy kimagyarázkodjon és elkerülje a parancs teljesítésének kötelezettségét, azért erre csak nagyon csekélyke esély volt.
Válasz: A Midrás Échá Rábában (3:41) ezt olvassuk: Egy zsidó férfi elhaladt [a római császár] Hadrianus előtt, és üdvözölte őt.
– Ki vagy te? – kérdezte a császár.
– Egy zsidó.
– Egy zsidó csak úgy el mer menni a császár előtt, és üdvözölni merészeli őt? Bitófára vele!
Egy másik zsidó, miután tanúja volt a jelenetnek, már nem merte üdvözölni a császárt. Amikor ezt a császár ész-revette, ráförmedt: – Micsoda?! Elhalad előtted a császár, és te nem üdvözlöd őt? Bitófára vele!
Tanácsadói csodálkozva fordultak Hadrianushoz: – Nem értjük, mit csinálsz. Az egyiket, aki üdvözöl, megöleted, és a másikat, aki nem üdvözöl, szintén megöleted?
– Arról próbáltok engem kioktatni, hogyan szabaduljak meg az ellenségeimtől?
A gonosz németek, akárcsak Hadrianus, úgy bántak a szerencsétlen zsidókkal, ahogy nekik tetszett: Valahányszor kedvük támadt, lemészárolták őket, agyonlőtték, vagy éppen elevenen elégették őket. Ezért aztán fokozottan veszélyes volt bármely kívánságukat is elutasítani. A mi szituációnkban tehát megengedett volt az írott Tórára tanítani őket, ha erre kértek minket. Még akár a szóbeli Tórára is taníthattuk őket, amelyről pedig minden szaktekintély azt tartja, hogy az normális körülmények között nem tanítható nem zsidónak.
Engem arra kértek a németek, hogy magyarázzam meg azokat a kézírásos széljegyzeteket, amelyekkel Rabbénu Jichák Elchánán Spector saját Talmud köteteinek margói voltak teleírva. Rabbi Spector az 1870-es évektől az 1890-es évekig volt Kovnó rabbija. Még arra is megkértek, hogy olvassak fel és magyarázzak el egy responsumot, amelyet ez a briliáns tanító és géniusz írt, és amely a Sász-jában a Zeváchim traktátussal volt egybekötve. Végül pedig azt kérték, hogy olvassak fel a raktárban található tóratekercsekből. A veszélyhelyzet miatt kénytelen voltam eleget tenni a kérésüknek.
