84. Egy zsidó sírkövekkel burkolt járda
Kérdés: Litvániát elborította a sötétség, és zsidó lakosait, akik ve-rejtékükkel és zsenialitásukkal építették fel az országot azok alatt az évszázadok alatt, amíg ott éltek, elpusztította a legújabb kori törté-nelem legkegyetlenebb ellensége. Amikor végre kiszabadultunk eb-ből a sötétségből, megrökönyödve kellett tapasztalnunk, hogy en-nek a pusztításnak a mérgező csápjai még a temetőket is elérték, ahol őseink feküdtek eltemetve. El lehet képzelni azt a lelki kínt, amit akkor éreztünk, amikor felfedeztük, hogy lábunk alatt az utca zsidó sírkövekkel van kikövezve, rajtuk a halottak nevei és becsüle-tességükről és jámborságukról tanúskodó jellemzések.
Megkérdezték tőlem, hogyan kell bánnia egy zsidónak ezek-kel a kövekkel, szabad-e rájuk lépnie vagy sem?
Válasz: Amennyiben a köveken található feliratok láthatóak és olvashatóak, nem is lehet jobban meggyalázni a holtak emlékét, mint azzal, ha engedjük, hogy emberek lépjenek rájuk, vagy állatok tapossák meg azokat sár- és ganéjragacsos patáikkal. Zsidók – Já-kob leszármazottai – számára ezeken a köveken járni, s ezzel to-vább növelni saját halottak szégyenét, nyilvánvalón tilos. A halottak emlékét ért gyalázat e nélkül is óriási.
Az önkormányzat biztosított minket afelől, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy a sírköveket eltávolítsák az utca burkolatából, és védett területen helyezzék el, ugyan nem egy teme-tőben, mert a temetők zöme odalett. A keresztények felszántották és legelőkké változtatták azokat. A sírköveket csupán létező és kerí-téssel védett temetőkben lehet majd elhelyezni.
Mivel a mi városunknak, Kovnónak még mindig volt egy érin-tetlen temetője, nem sajnáltunk sem pénzt, sem fáradságot, hogy Litvánia egész terültéről az összes ilyen sírkövet ide, a még utolsó megmaradt temetőbe szállíttassuk, s a temetőn belül egy külön erre a célra kiszemelt területen elhelyezzük azokat. Ezek a kiásott sírkö-vek az eljövendő nemzedékek számára mementót állítanak a pato-logikus német gyűlöletnek. Emlékük legyen örökre átkozott, de go-noszságuk sose halványuljon el az emberek emlékezetében – go-noszságuk, amely nem csupán zsidók millióit irtotta ki, de több százezer zsidó halott nyugalmát is megzavarta. Emlékezz, ó Örök-kévaló, arra, hogy mit tettek velünk, és végy elégtételt szolgáid ki-ontott véréért!
