75. Aki felkutatta szülei gyilkosát
Kérdés: A felszabadulást követően egy férfi a következő kérdéssel keresett fel: Tudta, hogy szüleit, fivéreit és nővéreit annak a bér-háznak a házfelügyelője ölte meg, amelyben laktak. Kiderítette, hogy ez a férfi most Mariampol városában él. Kötelessége-e költsé-geket nem kímélve felkutatnia a gyilkost, hogy bíróság elé állítsa őt, s hogy ily módon más zsidógyűlölők is tanuljanak az esetből, hogy jobb, ha féken tartják gyilkos ösztöneiket?
Sok embernek kellett szembesülnie ezzel a problémával. Elég sok német gyilkosnak és litván hóhérsegédeiknek sikerült elmene-külniük más országokba, s ily módon elkerülniük az igazságszolgál-tatást. Milyen fokig voltunk kötelesek erőfeszítéseket tenni, hogy nyomára bukkanjunk e gyilkosoknak, és leleplezzük őket? Kötele-sek voltunk-e a lehető legnagyobb mértékig megtorolni a vérontást? Vagy az ember szabadon azt cselekedhette, amit a szíve és az ér-telme diktált neki?
Válasz: Noha a problémát mindenképpen fokozott óvatossággal kellett felmérni, nehogy az antiszemitizmus újabb hullámokat ver-jen, az ember mégsem válhatott közönyössé, hanem minden tőle telhetőt meg kellett tennie azoknak a gyilkosoknak leleplezéséért, akik zsidó vért ontottak. Ma már tudjuk, hogy sokan közülük meg-változtatták a nevüket, és illegalitásba vonultak, nehogy felismerjék őket.
Utasítottam hát a férfit, hogy tegyen meg mindent azért, hogy családja kiirtása megtoroltassék. Több héttel később visszatért és elmondta, hogy egy kézigránátot hajított a házmester házába. A házmestert megölte a robbanás. Azt tanácsoltam neki, hogy azon-nal hagyja el Litvániát, hogy a gyilkos rokonai meg ne találják, és azért is, mert a litván kormányzat nem nézte jó szemmel az olyan zsidókat, akik a maguk kezébe vették az igazságszolgáltatást. A férfi megfogadta a tanácsomat és elhagyta az országot.

Megszakítás