106. Egy kápó neve
Kérdés: A Holokauszt történetében sajátos helyet foglalnak el azok a zsidók, akik önként, vagy parancsra szolgálták az átkozott németeket, azt remélve, hogy együttműködésük révén elkerülhetik fivéreik és nővéreik sorsát. Tetteik azonban végül csupán elodázták halálukat. Legtöbbjüknek akaratuk ellenére kellett végezniük a né-metek munkáját, vagyis kényszeríttették őket; mások naivul azt hit-ték, hogy pozíciójukat kihasználva segíthetik majd testvéreiket. Ám azt, aki bármi okból segítőkészen viszonyult a németekhez, a többi zsidó megvetette, és árulónak tartotta.
Egy férfit, aki kápóként szolgálta a németeket, urai halálra ítéltek. Zsidó hittestvérei jelenlétében jajveszékelve vallotta meg bű-neit, keserű könnyeket hullatott, és bocsánatért könyörgött Terem-tőjéhez gonosz tettei miatt.
Mivel a zsinagógában az a szokás, hogy a férfiakat a követke-ző formulával hívják fel a Tórához: „X.Y. (az illető neve), X.Y. fia, álljon fel!”, felmerült a kérdés, hogy kiejthető-e ennek a kápónak a neve, amikor a fiát felhívják a Tórához, vagy egy gonosztevő nevét sosem szabad többé kiejteni, amiképpen azt Salamon király is mondja a Példabeszédek könyvében: „A gonoszok neve feledésbe merül.”
Válasz: Mivel a férfi halála előtt megbánta bűneit, úgy rendelkez-tem, hogy meg lehet említeni a nevét. Azonkívül a fia érzéseit is figyelembe kell vennünk. Miért kellene megtiltani a fiúnak, egy val-lásos zsidónak, hogy szájára vegye apja nevét?
Ráadásul, mivel ezt a férfit kivégezték a németek, s ily módon mártírhalált halt, halála egyben vezeklés volt bűneiért. Említsük meg tehát a nevét, amikor a fia megteszi ezt a micvát, hogy érdemeket szerezzünk az apának a Jutalom Világában.
