Kérdés: Azok az átkozott németek minden egyes nap ezer férfit vittek el a gettóból a Kovnó melletti repülőtéren végzendő rabszolgamunkára. Egyik tanítványom, Reb Jákov – Isten vegyen elégtételt érte! –, a következő problémával jött oda hozzám.
Lehetősége adódott a konyhán dolgoznia, ahol azt a fekete levest (jusznek) főzték, amit a németek tíz deka kenyér kíséretében adtak naponta a zsidó munkásoknak. A probléma csak az, hogy neki ott szombaton is dolgoznia kell. Előnye ugyanakkor ennek a munkának, hogy ily módon elkerülné a repülőtéren végzendő jóval nehezebb rabszolgamunkát, amely mind pszichésen, min fizikailag romboló hatású. Ily módon tehát fizikailag és mentálisan egyaránt egészségesebb maradhatna, s talán túlélhetné a gettóban általánosan uralkodó éhínséget. Kérdésének egy másik aspektusa az volt, hogy vajon megehetné–e azt a levest, amelyet ő maga kényszerült főzni szombaton.
Válasz: Azt a rendelkezést hoztam, hogy főzhet szombaton, mivel a repülőtéren végzendő rabszolgamunka nem kevésbé szentségteleníti meg a szombatot, mint a főzés. Egyik esetben sem akaratlagosan, hanem kizárólag kényszerből szentségtelenítené meg a szombatot. Így aztán kívánatosabb, hogy a konyhán dolgozzék, ahol eleget kaphat enni. Azt is engedélyeztem neki, hogy egyen abból a fekete levesből, amit ő maga főz szombaton, mivel abban az esetben nem tilos megenni a szombati munka gyümölcsét, amennyiben az az élet megóvását, fenntartását szolgálja.
7. Főzés szombaton a gettóban
