72. Megkaphatja-e egy örökbe fogadott gyermek nevelőapja nevét
Kérdés: A németek egyik leggonoszabb tette volt, hogy gyerme-keket vittek el lemészárolni, gyakran szüleik szeme láttára. A zsidó gyermekek egy-egy ilyen tömeges lemészárlását Kinderakzion-nak nevezték. Gyakoriságuk állandó gyötrelmes rettegésben tartotta a zsidókat. A kovnói gettóban a németek 5704. niszán 3-án és 4-én (1944. március 27-én és 28-án) rendeztek nagy mészárlást a zsidó gyermekek között. Csak ezen a két napon ezerkétszáz gyermeket gyilkoltak le.
Egy férfinak csodálatos módon sikerült kimentenie egy gyer-meket a gyilkosok karmai közül. Táplálta, ruházta, és úgy nevelte fel, mint saját fiát. Isten kegyelméből mind a férfi, mind pedig a gyermek túlélte a háborút.
Mivel a férfinak nem volt saját gyermeke, azt akarta, hogy a fiút minden tekintetben az ő fiaként fogadják el. Amikor valakit fel-hívnak a Tórához, az illetőt saját és apja nevén szokás felszólítani. A férfi a következő kérdéssel fordult hozzám: Amikor ezt a fiút majd felszólítják a Tórához, helyettesíteni lehetne-e az ő – azaz az örökbe fogadó apa – nevével a természetes apa nevét? Tovább bo-nyolította a problémát, hogy míg a gyermek valódi apja kohén volt, az örökbe fogadó apa nem.
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy a gyermeknek tilos elhagynia a valódi apja nevét. A háláchá szerint a kötelezettség, hogy tiszteljük apánkat, születésünktől halálunkig tart, és a szülők holtukban való tiszteletének egyik módja az, amikor az embert apja nevét említve szólítják fel a Tórához. Ha ezt a fiút örökbefogadó apja nevén szólí-tanák fel a Tórához, az meggátolná őt abban, hogy tisztelettel adózzon természetes szülei emlékének. Apja nevének elmulasztása a halott szülő emlékének megsértésével lenne egyenlő.
Mi több, tekintve, hogy a természetes apa kohén volt, ha a fiút az örökbe fogadó apa nevén szólítanák fel a Tórához, az ko-moly kavarodást vonna maga után. Az idő múlásával ugyanis fele-désbe merülne a fiú kohén volta, és idővel esetleg hogy kohénok számára elrendelt tilalmakat is áthágna, mint például az elvált nők-kel való házasságkötésnek, vagy egy halott által önmaga tisztáta-lanná válásának tilalmát. Ráadásul esetleg a kohénok számára előírt micvákat sem teljesítené, mint például a gyülekezet feltartott kézzel való megáldásának micváját, vagy azt, hogy elsőként hívják fel a Tórához.
Elmagyaráztam az örökbe fogadó apának, hogy rá akkor is roppant jutalom vár, ha nem részesülhet abban az elismerésben, hogy a fiút az ő nevén szólítsák fel a Tórához, hiszen megmentette a gyermeket a haláltól, amiről bölcseink azt mondják: „Aki akár egyetlen zsidó életet is megment, az olyan, mintha egy egész vilá-got mentett volna meg.” Isten minden kétséget kizáróan meg fogja őt jutalmazni tisztességéért, hogy felnevelte a fiút, tisztességre, be-csületre oktatta – mindezekért Isten áldást és bőséget hoz majd rá.
