59. Más zsidók üdvözlése fedetlen fővel
Kérdés: Minden nap, mielőtt a zsidó rabszolgamunkásokat elve-zették a munkába, a németek felsorakoztatták őket létszámellenőr-zésre, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy mindenki jelen van. A létszámellenőrzés (Appel) alatt a munkásoknak fedetlen fővel kellett állniuk, és emberi mivoltukból még jobban kiforgatandó őket, meg volt tiltva, hogy köszönjenek a német őröknek. Következésképpen a munkások nagyon vigyáztak, hogy a létszámellenőrzés alatt még zsidó rabtársaikat se üdvözöljék, nehogy a németek azt higgyék, hogy közülük valakinek szól a köszönés.
A Tiferet Báchurim-os csoportommal való tanulásaink során többször is kifejtettem a fiúknak, hogy mindnyájunk közös felelős-sége a többi zsidó ösztönzése, lelkesítése, és hogy sosem szabad megengednünk, hogy a gettóbeli szörnyűségek elcsüggesszenek, elbátortalanítsanak bennünket. Mert ha, Isten ments, engednénk, hogy erőt vegyen rajtunk a keserűség, azzal csak a gyűlöletes né-metek dolgát könnyítenénk meg. A németek mögöttes szándéka az volt, hogy eljuttassanak minket addig a pontig, ahol többé már nem tekintjük magunkat emberi lényeknek – addig a pontig, amikor egyszeriben megtörik hitünk Izráel Örökkévalójában. A németekkel való szembeszállás egyik módja az volt, hogy minden áron megőriz-tük önbecsülésünket, így nehezítve meg céljuk elérését, hogy kiirt-sanak minket. Egy olyan egyszerű dolog is, mint amikor az egyik zsidó üdvözli a másikat, lelket önt az emberbe, és arra ösztönzi, hogy tovább éljen és ne törődjön bele a sorsába.
Így aztán elkezdtük „Sálom”-mal köszönteni egymást, amikor találkoztunk, mivel nem volt valószínű, hogy a németek, nem tud-ván, mit jelent, köszönésként értelmezzék azt.
Az egyik diákom, Méir Abelow – Isten vegyen elégtételt érte! –, egy alkalommal megkérdezte: „Mivel a Sálom Isten egyik neve, hogyan ejthetjük ki azt az Appel-en, miközben hajadonfőtt állunk?”
Válasz: Való igaz, hogy a „Sálom” Isten egyik neve, de két oka is volt annak, amiért mégis ki lehetett ejteni. Először is azért, mert a zsidó törvény annak a misnai bölcsnek a nézetét követi, aki a hét isteni név bármelyikének hajadonfőtt való kiejtését engedélyezi. A második ok pedig a kétség azt illetően, hogy vajon a „Sálom” név ugyanolyan súlyú-e, mint a hét isteni név. Ezért amikor abszolúte szükséges, az ember kiejtheti fedetlen fővel is a „Sálom” nevet.
Nyilvánvaló, hogy az Appel során létszámellenőrzésen áteső zsidók számára nem csupán megengedett volt, hogy egymást, fe-detlen fővel bár, de a „Sálom” szóval üdvözöljék, de kifejezetten buzdítani is kellett őket erre annak érdekében, hogy megőrizzük magunk között a normalitás bizonyos elemeit, és lelkesítsük egy-mást azok között a félállati körülmények között.
