78. Mártírok csontjainak átszállítása nem-zsidó temetőből
Kérdés: Miközben borzasztó kötelességünket teljesítettük a néme-tek által lemészárolt szent mártírjaink földi maradványainak össze-gyűjtésével, egyik várost a másik után látogattuk végig, köztük olyan szent zsidó közösségek egykori lakhelyeit is, ahol valaha il-lusztris tóratudósok, rabbik és világhírű jesivák működtek. Tanúja voltam annak, miképpen hagyta cserben és árulta el Litvánia a ma-ga zsidóit; hogyan játszottak össze a német gyilkosokkal, és változ-tatták az országot ugarrá a zsidóság számára.
Felkerestem Kupishok városát is, annak reményében, hogy nyomára bukkanhatok édesanyámnak és nővéreimnek. De ó, jaj! Csupán a pusztulás nyomaira leltem! A temető körülkerítetlen, a szentek sírjai jelöletlenek, és állatok taposnak rajtuk. Csontok – szá-raz, temetetlen csontok – hevertek szanaszét a temető teljes terüle-tén. Elborzadtam azon, hogy ezeket a zsidókat, akiket életükben meggyaláztak, halálukban ismét meggyalázták. Utánajártam, hogy valami módon eltemethessem a csontokat. Egyre csak az járt a fe-jemben: „Mi van, ha e temetetlen csontok egynémelyike az én saját édesanyám csontja – édesanyámé, aki úgy nevelt, hogy Tórát tanul-jak, hogy féljem Istent, aki a saját szájától vette el a falatot, csak hogy én jól tápláltan tanulhassam a Tórát!” Talán Kupishok há-romezer szent, Isten nevének megszenteléséért mártírhalált halt zsidójának csontjai között az én drága nővéreimnek családom többi tagjának a csontjait is megtalálom!
Megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy abban az ateisták számára létesített speciális temetőben állok, amelyet még a német megszállást megelőző orosz hódítás idején nyitottak. Annak idején csak néhány embert temettek ide, de aztán a németek zsidók kiirtá-sának helyszínéül kezdték használni ezt a temetőt. Felmerült a kér-dés:
Át szabad-e szállítani a csontokat erről a helyről, ahol a már-tírokat meggyilkolták, a zsidó temetőbe? Ugyanis a korábban ide-temetett nem-zsidók csontjai, és a németek által később meggyilkolt nem-zsidók csontjai összekeveredhettek a zsidók csontjaival.
Válasz: Mivel Kupishok lakosainak a többsége zsidó volt, és szinte mindnyájukat összeterelték a németek az ateista temetőben, hogy lemészárolják őket, feltételeztük, hogy a csontok nagy többsége – ha nem is mind – zsidóké volt. Az nem volt kérdéses, hogy a néme-tek csak a zsidókat akarták kiirtani, és a meggyilkolt keresztények száma csak egészen csekély volt. Arra sem volt ok gyanakodni, hogy a németek esetleg felásták a korábban odatemetett nem-zsidók sírjait. A földön heverő csontokról nagy bizonyossággal felté-telezni lehetett, hogy zsidó csontok.
Ezért hát úgy rendelkeztem, hogy az összes szent csontot ösz-sze kell gyűjteni az ateista temető földjéről, és zsidó temetőben kell eltemetni, a zsidó vallási törvényeknek megfelelően. Amellett, hogy ez által teljesítjük a parancsolatot, miszerint el kell temetni minden halott zsidót, megelőzendő, hogy meggyalázzák és megbecstelenít-sék, ez egyben véget vetne a zsidó mártírokon esett sérelemnek, mivel maradványaik úgy feküdtek az ateista temetőben, mintha, Isten ments, megtagadták volna Teremtőjüket. Minden tőlünk tel-hetőt megtettünk, hogy elvigyük innét, és zsidók közé temessük el ezeket a csontokat.
Továbbá úgy rendelkeztem, hogy ezeket a szent csontokat külön helyen kell eltemetni, a Máávár jábok-ban megfogalmazott egyik kijelentésnek megfelelően: „Azokat, akiket [nem-zsidók] meg-gyilkoltak elkülönítve temessétek el, mert Isten azt akarja, hogy iga-zság szolgáltassék, s ez csak akkor valósul meg, ha a gyilkos vére kionttatik, amint írva vagyon: »Annak, aki egy ember vérét kiontja, vére ontassék!«” Előírtam továbbá, hogy egy állandó emlékművet kell emelni a közös sírba temetett csontok fölé, hogy az eljövendő nemzedékek is emlékezzenek majd arra, mit pusztítottak el a gyil-kosok, mennyi szent zsidó vért ontottak ki. Föld! Ne fedd el vérü-ket! Vérük Istenhez kiált, és bosszút követel.
